Betöltötte 60. életévét Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek, a magyar katolikus egyház 82. vezetője. A születésnapos püspök nem esélytelen a pápai pozícióra sem, de a „ranglistán” vannak még előtte néhányan – igaz, gyakorlatilag mindenki idősebb nála.
Nézzünk is rá erre a lajstromra. Létezik egy úgynevezett papabile lista, amin az elsők közül közel azonos eséllyel várományosa néhány püspök a vatikáni trónusnak. A Newsweek 2009-ben, XVI. Benedek pápa egyik otthoni balesete (elesése) után gyorsan összeszedte, kik lehetnek esélyesek követni Joseph Ratzingert a Vatikánban.
A magyar egyház 60 esztendős vezetőjét nem említik kiemelten esélyesnek a pápaságra, a fogadóirodáknak sokkal inkább szívükben van Angelo Scola bíboros, velencei pátriárka, aki egy teherautó-sofőr fia. Erdő a lista összeállításakor – 57 évesen – a legfiatalabb volt a bíborosi testületben, s kiemelték róla, hogy számos testület tanácsadója és „bőven termelő” tudományos szakíró is. Megjegyzi az összegzés azt is, hogy angol nyelvismeretnek nincs igazán a birtokában, ami hátrányára lehet. Azóta viszont eltelt három esztendő, Erdő Péternek pedig a korábbi gigantikus tudásmennyiség mellé még bőven elfér az angol nyelv ismeretsége is.
Lista ide vagy oda, még az is lehet, hogy hiába minden, és nem a listáról találnak pápát a világ bíborosai: éppen ez történt II. János Pál esetében is, akit viszont éppen legközvetlenebb munkatársa, Ratzinger bíboros követett, nem borítva a papírformát.
Dorogi bányából a prímási palotába
Honnan indult Erdő Péter, Erdő Sándor és Kiss Mária hat közül első gyermeke? A budapesti piaristáknál tett érettségi után azonnal jelentkezett az esztergomi papnöveldébe, ahonnan előbb a budapesti központi szemináriumba, majd a Római Katolikus Hittudományi Akadémiára irányították. Pappá 1975-ben szentelték, és még mindig csak 24 éves volt teológiai doktori címe megszerzésekor. Szentelése után Dorogon, a bányavárosban lett káplán, de kisvártatva Rómába került, hogy az egyház működésének alapját adó kánonjogból ledoktoráljon (1980). 1983-as habilitálása után az USA-ban (Berkeley, Kalifornia) volt kutató-ösztöndíjas, majd tanított a római Gergely Egyetemen, akadémiai disszertációját pedig 2003-ban tette az MTA asztalára. Szívéhez legközelebb mindig az egyházjog történetének kutatása állt, ennek megfelelően tartotta akadémiai székfoglalóját A kánonjogi esetmegoldás módszere a kései középkorban címmel.
