„Annak, hogy a Fidesz még támogatottságának mélypontján is képes időközi választásokat nyerni és önmagával is elhitetni, mennyire szeretik az emberek, az az oka, hogy nincs érdemi ellenzéki alternatíva (...). A választók a jelenlegi pártokat nem szívlelik sem egyenként, sem összefogva, hanem valami minőségileg újat akarnak” – nyilatkozta két hete a Népszabadságnak Oszkó Péter. Az expénzügyminiszter hozzátette: sokáig tehát nem lehet halogatni a Bajnai Gordon visszatéréséről szóló stratégiai döntést. A Heti Válasz értesülése szerint döntés már van, az egykori kormányfő ősszel zászlót bont. Ám új pártot és szigorú szervezeti kereteket nem akar; inkább egy ellenzék „feletti” (a jelenlegi alakulatok tagjai számára nyitott) választói mozgalmat generálna, amely csak kedvező közvélemény-kutatási adatok esetén eresztene mélyebb gyökereket.
Az MSZP vezérkarát ugyanakkor – mint a lap írja – mélyütésként érte Oszkó nyilatkozata, mert ők épp az utóbbi hetekben élték bele magukat az „egyedül győzünk” forgatókönyvbe. Egy júniusban kiszivárogtatott stratégiai dokumentum szerint a párt „a horn gyulai értelemben vett kisemberpártiságot”, „a nagyvállalkozókkal szembeni szkepszist” hivatott képviselni, és erre Mesterházy Attila a legalkalmasabb. Az MSZP-elnök taktikai teljesítményét balliberális körökben kiválónak mondják, hiszen érdemi veszteségek nélkül ki tudta szorítani Gyurcsányt a pártból, a márciusi kongresszuson megszilárdította a fiatalok uralmát (a vezetőtestületekben egyetlen Kovács László- vagy Lendvai Ildikó-klón sem maradt), sőt az egykori hírhedt pénztárnok, Puch László is visszavonult a frontpolitizálástól. Mesterházy ráadásul mindezt elegánsan érte el: az új pártigazgató, Velez Árpád nem áll fényévekre a „bukott” kincstárnoki vonaltól (édesapja, a volt Bábolna-vezér Velez Zoltán közismerten Puch jó barátja), de személye mégiscsak egy korszak lezárását jelenti.
A Heti Válasz úgy tudja: az MSZP testületei korábban azzal számoltak, hogy Bajnai Gordont majd független miniszterelnök-jelöltként „lízingelik”, és őt elfogadtatva kötnének szövetséget más ellenzékiekkel. Ám Mesterházy Attila érési folyamatát látva újabban azt hangoztatják: szerencsésebb, ha egyazon személy a pártelnök és a kormányfőaspiráns. Hivatkozási alapnak pedig ott van a szlovák példa; hiába győzte le 2010-ben az Iveta Radicová ernyője alá gyűlt ellenzék a „nemzeti populista” Robert Ficót, ha a törékeny többségű új koalíció egy éven belül beleveszett a belső alkukba, és előre hozott választás, majd visszarendeződés következett. Informális úton Bajnai is nyilvánvalóvá tette az MSZP-nek: arra nem vágyik, hogy Medgyessy 2.0 legyen, azaz egy esetleges siker után „felfalassa” magát a párttal.
A Heti Válasz cikke az újságíró és – ha voltak – a forrásai feltételezéseiből, találgatásaiból épül fel – így reagált közleményében a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány a hetilap információira. Mint írják: a cikk helye a lap véleményrovatában és nem a hírek között lett volna. Bajnai Gordon volt miniszterelnöktől, illetve az általa alapított és vezetett Haza és Haladás Közpolitikai Alapítványtól a cikkben szereplő állítások megerősítését vagy cáfolatát nem kérte a cikk írója. „Az írásban említett politikai szerepvállalásról – annak tartalmáról, az arról való döntésről – szóló állítások feltételezéseken alapulnak, azokat cáfoljuk” – fogalmaznak. Összeesküvés-elméletek és politikai hipotézisek részletes, utólagos kommentálása helyett a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány a jövőben is a jó kormányzás magyarországi térnyerésére, fontos szakpolitikai programpontok kidolgozására kíván koncentrálni, pártpolitikai tevékenységet nem végez – olvasható.
Éppen azért alapít mozgalmat, hogy a mögötte mutatkozó társadalmi támogatottságra hivatkozva illő szerénységre tudja inteni mind a szocialistákat, mind a többi baloldali szervezetet. A lap minden forrása biztosra veszi: ha a mozgalmi kísérlet sikerül, az MSZP, az LMP, a parlamenten kívüli Szolidaritás – továbbá az egykor szabad demokrata Fodor Gábor által szervezendő új liberális erőközpont – csak akkor lesz hajlandó összerendeződni a Bajnai-féle olajfa alá, ha abban Gyurcsány Ferenc nem kap helyett. Az MSZP ugyanis sosem fogja megbocsátani a pártszakítást, az LMP pedig identitáskérdést csinál abból, hogy sem Orbánt, sem Gyurcsányt nem segíti hatalomhoz. Noha utóbbi ősszel újabb rohammal készül feltornászni a DK népszerűségét, vele – tudomásunk szerint – már Bajnai Gordon sem számol.
