„Annak, hogy a Fidesz még támogatottságának mélypontján is képes időközi választásokat nyerni és önmagával is elhitetni, mennyire szeretik az emberek, az az oka, hogy nincs érdemi ellenzéki alternatíva (...). A választók a jelenlegi pártokat nem szívlelik sem egyenként, sem összefogva, hanem valami minőségileg újat akarnak” – nyilatkozta két hete a Népszabadságnak Oszkó Péter. Az expénzügyminiszter hozzátette: sokáig tehát nem lehet halogatni a Bajnai Gordon visszatéréséről szóló stratégiai döntést. A Heti Válasz értesülése szerint döntés már van, az egykori kormányfő ősszel zászlót bont. Ám új pártot és szigorú szervezeti kereteket nem akar; inkább egy ellenzék „feletti” (a jelenlegi alakulatok tagjai számára nyitott) választói mozgalmat generálna, amely csak kedvező közvélemény-kutatási adatok esetén eresztene mélyebb gyökereket.
Az MSZP vezérkarát ugyanakkor – mint a lap írja – mélyütésként érte Oszkó nyilatkozata, mert ők épp az utóbbi hetekben élték bele magukat az „egyedül győzünk” forgatókönyvbe. Egy júniusban kiszivárogtatott stratégiai dokumentum szerint a párt „a horn gyulai értelemben vett kisemberpártiságot”, „a nagyvállalkozókkal szembeni szkepszist” hivatott képviselni, és erre Mesterházy Attila a legalkalmasabb. Az MSZP-elnök taktikai teljesítményét balliberális körökben kiválónak mondják, hiszen érdemi veszteségek nélkül ki tudta szorítani Gyurcsányt a pártból, a márciusi kongresszuson megszilárdította a fiatalok uralmát (a vezetőtestületekben egyetlen Kovács László- vagy Lendvai Ildikó-klón sem maradt), sőt az egykori hírhedt pénztárnok, Puch László is visszavonult a frontpolitizálástól. Mesterházy ráadásul mindezt elegánsan érte el: az új pártigazgató, Velez Árpád nem áll fényévekre a „bukott” kincstárnoki vonaltól (édesapja, a volt Bábolna-vezér Velez Zoltán közismerten Puch jó barátja), de személye mégiscsak egy korszak lezárását jelenti.
A Heti Válasz úgy tudja: az MSZP testületei korábban azzal számoltak, hogy Bajnai Gordont majd független miniszterelnök-jelöltként „lízingelik”, és őt elfogadtatva kötnének szövetséget más ellenzékiekkel. Ám Mesterházy Attila érési folyamatát látva újabban azt hangoztatják: szerencsésebb, ha egyazon személy a pártelnök és a kormányfőaspiráns. Hivatkozási alapnak pedig ott van a szlovák példa; hiába győzte le 2010-ben az Iveta Radicová ernyője alá gyűlt ellenzék a „nemzeti populista” Robert Ficót, ha a törékeny többségű új koalíció egy éven belül beleveszett a belső alkukba, és előre hozott választás, majd visszarendeződés következett. Informális úton Bajnai is nyilvánvalóvá tette az MSZP-nek: arra nem vágyik, hogy Medgyessy 2.0 legyen, azaz egy esetleges siker után „felfalassa” magát a párttal.