– Ön nemzetőrként részt vett az 1956-os forradalomban is. Mi volt pontosan a feladata?
– A XII. kerületben teljesítettem nemzetőri szolgálatot. Ide nősültem, korábban édesanyámmal a II. kerületben, a Frankel Leó utcában laktam. Nemzetőrként a feladatom az volt, hogy meggátoljam a rablásokat, fosztogatásokat.
– Emiatt később indult ön ellen büntetőeljárás?
– Nem, mert fegyverrel nem harcoltam. A forradalom leverése után, csakúgy, mint előtte, a Ganz-MÁVAG-nál voltam darukezelő.
– Hogy került kapcsolatba Mansfeld Péterrel?
– Péter a Rózsadombon lakott, közel édesanyámhoz, akit nősülésem után is gyakran meglátogattam. Péter udvarolni kezdett az unokahúgomnak, ekkor ismertem meg jobban. Korábban is ismertem egy közeli parkból, ahova környékbeli fiatalok jártak. 1958. február elején, amikor egyszer véletlenül találkoztunk, mondta el, hogy sógorát, Virág Jánost letartóztatták, és tenni kellene valamit a kiszabadítása érdekében.
– És miben állt a terv?
– Ekkoriban még szórólapok hirdették, hogy: „Márciusban Újra Kezdjük!” Elfogadtam Péter tervét, hogy csoportot alakítsunk a sógora kiszabadítására. Péter baráti köréből jöttek még négyen. Így álltunk össze hatan, de az akciókban csak öten vettünk részt. Fegyvereink már kezdetektől voltak, még géppisztoly is, mert Péter összeszedett és elrejtett néhány, ’56-ból megmaradt fegyvert, amit nem adtak le a felhívásra. Azt terveztük, hogy további fegyvereket gyűjtünk be oly módon, hogy munkásőröket, rendőröket, vagyonőröket tartóztatunk le. Az egyik ilyen akció során tartóztattuk le az osztrák követség előtt szolgálatot teljesítő rendőrt, akitől elvettük a fegyverét és a pisztolyát. A rendőrt egy lopott autóba ültettük, és elindultunk Budakeszi felé. A kocsiban kikérdeztem, elmondta, hogy ’56-ban nem fordult a forradalmárok ellen, azt tette, amit most is, őrizte a követséget. Megkínáltam cigarettával, rákérdeztem a családjára, és elmondta, hogy két kisgyereke van. Hittünk neki. Ezután igyekeztem megnyugtatni, hogy ne aggódjon, nekem is van egy gyermekem, semmi baja nem lesz, majd később kiraktuk egy buszmegállóban, hogy menjen haza vagy a kapitányságára. Később a perben ő mondta a legszebb védőbeszédet mellettem, az ügyvédem se tett értem annyit, mint ő.
A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatják.
