Az F. Kovács Attila által tervezett központban fontos szerepet kapna az interaktivitás is, az elképzelések szerint egy honlap is készülne a már fellelt adatbázisoknak. Ugyanis ezt az emlékhelyet a jövőbeni látogatók töltenék meg tartalommal: olyan személyes történeteket keresnek ezért 1956-ból a kutatók, amelyek ugyan nem befolyásolták a forradalom kimenetelét, de egy-egy ember életében ezek olyan fordulópontot jelentettek, amely alapján ma már talán jobban megértjük, hogy mi motiválhatta azokat, akik a forradalom ügye mellé álltak. Ughy elmondta azt is, hogy ez a fajta kutatás nem érne véget az emlékhely elkészültével. Szeretnének általános és középiskolás diákok számára versenyeket kiírni az elesettekhez kapcsolódóan, ösztönözni a tanulókat arra, hogy otthonukban interjúk segítségével járjanak utána azoknak az adatoknak, amelyek pontosíthatják a később kutathatóvá váló adatbázist. „Ezek a diákok így már nem azért fognak foglalkozni ezzel a témával, mert kötelező, és nem annak fognak örülni, hogy ez egy újabb nap, amikor nem kell menni iskolába, hanem lesz személyes kapcsolódási pontjuk, mert lehet, hogy pont ők fognak majd fellelni egy olyan adatot, ami korábban fehér folt volt a történészek számára” – mondta a polgármester.
Ellenforradalmárok a nyolcvanas években
Az oral history műfaja segítségével így mód lenne arra is, hogy közvetve megjelenjenek 1956 közvetett áldozatai is. Vagyis világossá válna sokak számára az, hogy a legvidámabb barakk épülése közben voltak olyan B-listázottak, akik rokonaik forradalmi tevékenysége vagy „disszidálása” miatt nem számíthattak szakmai előmenetelre, útlevélre, lakásra. Ughy is elmesél egy ilyet: a nyolcvanas években a telefont azért nem vezették be egy háztartásba, mert kiderült, hogy ott „ellenforradalmárok” élnek.
Ughy elképzelhetőnek tartja, hogy az emlékhely elindíthatna egy hasonló mozgalmat, mint ami a 19. század vége felé alakult ki. Ekkor ugyanis – megtörve a Bach-korszak évtizedes csendjét – komoly kultusza alakult ki az 1848–49-es szabadságharc veterán honvédhuszárainak: állami ünnepeken, díszszemléken felvonultak, az iskolások pedig a tenyerükön hordozták a hősöket. 1956 elfojtása, „a kommunizmus Bach-korszaka” azonban jóval hosszabb volt, ezért várhatóan a gyűjtés is nehezebb lesz: a XVIII. kerületi önkormányzat és a Terror Háza mindenesetre várja az elhunytak családtagjainak jelentkezését.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!