A MEÖT rendezvényén Erdő Péter imádságában azért fohászkodott, hogy „az odafönt valókat keressük. Ne álljon meg lelkünk a földi dolgok világában, hanem fedezzük fel egyre jobban mindennapi életünk feladataiban és helyzeteiben az örök értékeket, hogy ez a földi élet az örök boldogság felé vezető út legyen a számunkra.” A bíboros hangsúlyozta, Isten alkotta a világmindenséget, akarata és szeretete kormányozza a világot, a Mindenható pedig azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére. Imájában hálát adott a megváltásért, amellyel Isten „megmentett minket a bűn és a halál fogságából”.
Bölcskei Gusztáv rámutatott: „vannak dolgok, amelyek nem fizethetők meg”, ezekért „a megfizethetetlen dolgokért adunk hálát Istennek” az ünnep előestéjén; többek között azért a közös keresztény örökségért, amely „megtestesül az egymáshoz tartozásunkban”.
Gáncs Péter kiemelte: annak, hogy megtanuljunk együtt ünnepelni, előfeltétele az, hogy együtt tudjanak ünnepelni a keresztény egyházak, ezen az alkalmon pedig az egyházak valóban együtt ünnepelnek, mert „összeköti őket Jézus, a közös múlt, jelen és reménység szerint a jövő”.
Steinbach József református püspök igehirdetésében arról beszélt, hogy „szeretett hazánkból hiányzik az öröm, pedig minden okunk meglehetne az örömre”. Utalt arra: az öröm azt jelenti, „rendben vagyok Istennel és önmagammal”, és ez az öröm másokat is örömre serkent. Mint mondta, „Isten áldott, mert szeret bennünket, amit megmutatott a teremtésben, és egyszülött fiában, Jézusban, és megajándékozott bennünket az örök élettel”. Isten szeretete „soha nem elmélet, hanem gyakorlat, szeretete tetten érhetővé lesz hűségében” – fogalmazott, hozzátéve: ő jobban tudja, mi az életünk alapja, mi az életünk harmóniájának titka, mert „a relatív világban igenis vannak örök értékek”.
A református püspök arról is beszélt, hogy „az ünnep előestéjén Istenhez menekülünk, nemcsak egyénileg és gyülekezeteinkkel, hanem szeretett népünk is”, az emberek pedig azt kérik, hogy „örökkévaló értékek mentén merjünk tájékozódni”. „Hisszük, hogy Isten ad egzisztenciát, gondot visel rólunk, jólétet ad”, utóbbi azonban „a megáldott ember lelkiállapotát” jelenti – mutatott rá.
