Júniusban már volt szó róla, hogy az MSZP a Horn Gyula-i értelemben vett kisemberséggel nyerne 2014-ben, de ezúttal teljes egészében kiszivárgott az a dokumentum, amely 26 oldalban azt foglalja össze, hogy miként bővítenék táborukat a szocialisták. Nyilván a véletlen műve, hogy pont Gyurcsány Ferenc komoly médiafigyelmet kiváltó, Kossuth téri léböjtkúrája után jut el minden háztartásba a Baloldaliság, remény, erő című dolgozat, úgy hagyjuk is most az éhező európéereket, elvégre a tanulmány se foglalkozik velük túl sokat.
Hazudj baloldaliságot
Nézzük inkább a három pillér közül az elsőt, a baloldaliságot. Elitellenességgel és nagyvállalkozókkal szembeni szkepszissel kínálnának „olyan gazdaságpolitikát, amelyben a bérek lépést tartanak, sőt, megelőzik az árak emelkedését”. Aki pedig ez alapján sem látja, hogy a következő választáson a „győzelem napjai jönnek”, annak ott a következő mondat:„az MSZP nem állhat elő semmilyen megszorító programmal.” Figyeljük azonban csak a következő idézetet, és érezzük benne a szolid és elegáns kommunikációs csavart: „megszorító, liberális programmal az MSZP nem fog tudni választási győzelmet aratni”. Őszödi ihletettségű mondatok következnek ezután, hiszen a szerző azt javasolja a pártnak: óvakodjon attól, hogy túl sokat ígérjen, cserébe operáljon „kevés költségvetési bevételt generáló, de szimbolikusan a baloldaliságot megtestesítő ígéretekkel”.
Az erő Ron Werbertől van
Az erőről így vélekedik a szövetségkötést és összefogást mindig oly' fontosnak tartó párt: „az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb”. Kifejtve: „egy kiélezett, Fidesz-MSZP versenyben az LMP szavazók körülbelül fele, de a Jobbik szavazóinak egy része is inkább azonosul a szocialista politikusokkal és üzenetekkel”. Világos beszéd. Csak mi van akkor a Jávor Benedek által emlegetett közeledéssel? Mi lesz így az éhségmenetes, szolidaritásos pajtikkal? Mindegy, mert a tanulmány tételmondata csak most: „az MSZP fő ellensége a Fidesz.” Bevallom, itt egy kicsit elgondolkodtam: mennyire lehet sikeres majd egy olyan megújulás, amiről Ron Werber tíz évvel ezelőtti tanai ugranak be.
Mindegy, nem az én dolgom, ha a szocialisták a modernizáció nevében lopnak saját maguktól, csak hát érdekesnek tartom. Azt pedig már egyenesen röhejesnek, hogy a „konzervatívnak, avíttnak és korruptnak” nevezett Fidesz-kormány szótárából is sikerült kicsenni ezt-azt. Akcióterve is lesz például a szociknak, amelyben először egy percen belül köszönetet mond szavazóinak, öt perc múlva békejobbot nyújt a fő ellenségnek, pardon, a Fidesznek, egy óra múlva pedig kezdeményezi a demokratikus pártok találkozóját. Aztán persze jönne egy rezsistop, egy megemelt minimálbér és persze az elszámoltatás – hopp, már megint egy ismerős kifejezés. És ez sem új: 2002-ben Medgyessy Péter napokon keresztül mást se csinált, mint béreket emelt és kiegyezett, meg árkokat temetett, közpénzügyi államtitkára, Keller László pedig úgy túlpörgött az adatgyűjtéseivel, hogy ma is kénytelen bíróságra járni miatta.
Másik Magyarország – Hobótól lopva
És végül a remény. A többoldalnyi önszuggerálás ismertetésétől eltekintenék, egyedül a Másik Magyarország koncepcióját említem csak. Ennek értelmében az MSZP felkutatná „azokat a helyszíneket, eseményeket, szereplőket, akik a Fidesz múltba forduló, konzervatív világképe helyett egy izgalmas, ötletes, modern Magyarországot építenek fel, legyenek ezek új szoftverek, sikeres divatcégek vagy romkocsmák”. Ehhez már tényleg csak annyit tennék hozzá, hogy Földes Hobo László egyszer már felháborodott annak kapcsán, hogy a szocik a megkérdezése nélkül felhasználták tőle a Hetedik József Attila-feldolgozását, most pedig egy 1988-as számcímét csenték el 2012-es megújulásukhoz. Ez a Másik Magyarország, amely után a dalban egyébként az áll: félek tőled.
