Michl József (KDNP) arra emlékeztetett: a kényszer szülte esztergomi megoldás vagy a megyei intézmények átadása, átszervezése is példaként állhat a döntéshozók előtt, mert nincs tudomása arról, hogy ezek az iskolák tönkrementek volna, bezártak volna. Azt mondta, az új köznevelési rendszer érdemben segíteni fogja a hátrányos helyzetű településeken élőket. Kiemelt támogatást nyújt nekik, a tanulók és dolgozók felzárkóztatását is támogatja.
Arányok
Dúró Dóra (Jobbik) felháborítónak tartotta, hogy az Országgyűlés az év vége előtt 35 munkanappal kezdi tárgyalni a törvényjavaslatot, holott az átalakítást már két éve tervezi a kormány. Hangsúlyozta: az önkormányzatoknak mintegy 20 munkanapjuk lesz a szerződések megkötésére. A képviselő szerint az iskolák jelenleg tovább növelik azt a különbséget, amelyet saját környezetükből hoznak a gyermekek. A megoldáshoz a gyermekek egész életét kellene közelebb hozni egymáshoz – mondta. Többekkel együtt kifogásolta, hogy az átalakítás nem becsüli meg azokat az önkormányzatokat, amelyek eddig felelősen gazdálkodtak.
Pichler Imre fideszes képviselő felidézte, hogy 2002-ben az állam az oktatási intézmények fenntartásához szükséges források 80 százalékát biztosította az önkormányzat pedig 20 százalékot, 2008-ra viszont ez az arány megfordult, és a településeknek kellett több pénzt adni, azonban ez sok helyen nehézség elé állította az önkormányzatokat. Hozzátette: éppen ezért a kistelepülési polgármesterek többsége üdvözölte az állami átvételt.
Jéghegy
Osztolykán Ágnes, az LMP képviselője arról beszélt: pártja nem tartja ördögtől valónak a nagyobb állami szerepvállalást az oktatásban, szerinte azonban a mostani folyamatok nem állami felelősségvállalást, hanem államosítást jelentenek. Ez a javaslat nem az esélyegyenlőséget teremti meg, hanem azt, hogy a jobb minőségű iskolák színvonala lemegy, a kevésbé jóké pedig felemelkedik – fogalmazott.
Brájer Éva (Fidesz) azt mondta, hogy az oktatási esélyegyenlőség megteremtése minden fejlett országban az elérendő célok között szerepel. A képviselő viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg a különböző településeken eltérő az iskolák helyzete, a dolgozók munkaköre és a munkavégzés hatékonysága is.
Kolber István (független) azt mondta, hogy az „oktatáspolitikai hajója teljes gőzzel egy jéghegy felé rohan” és a törvényjavaslat alátámasztja ezt a véleményt. A Demokratikus Koalíció tagja elfogadhatatlannak nevezte, hogy a kormányoldal szakmai egyeztetés nélkül vágott bele egy ilyen mértékű átalakításba. Kijelentette: a törvényjavaslat valódi célja az oktatás és az iskolák feletti politikai és ideológiai befolyás megszerzése.
Alaptalan vádak
Lipők Sándor (Fidesz) arról beszélt, hogy a pedagógusok bérének kifizetésében csak annyi változás lesz, hogy ezentúl közvetlenül jutnak hozzá ahhoz. A képviselő hozzátette, alaptalanok azok a vádak is, amelyek szerint súlyos feszültségek lennének a rendszerben. Hangsúlyozta, hogy a pedagógusok és a települések vezetői is partnerként tekintenek a kormányra.
Lamperth Mónika (MSZP) hangsúlyozta, hogy pártjuk nem ért egyet az államosítással, mert azt látják, hogy az új rendszerben rosszabb lesz a gyerekeknek. Kijelentette, hogy a január 1-jéig nem lehet felelősséggel végrehajtani az átalakításokat. A szocialista képviselő szerint nem állnak fenn a végrehajtás feltételei. Jelenleg sem a fedezet, sem az intézményeket átvevő szervezet nincs meg. Eközben nem tisztázták a feladatokat, és nem húzták meg a felelősségi határokat sem – sorolta a problémákat.
