Sukoró-ügy: csere vagy semmi

Találkozott a társadalom igazságérzetével, hogy a bíróság megsemmisítette a sukorói telekcsere-szerződést – nyilatkozta Bártfai Beatrix ügyvéd, aki a perben a magyar állam jogi képviselője volt.

– A napokban újabb pert nyert az ön ügyvédi irodája által képviselt magyar állam a Joav Blum nevével fémjelzett izraeli–amerikai befektetői csoport ellen a Sukoró-ügyben. A Kúria – a másodfokú bíróság döntését helybenhagyva – semmissé nyilvánította a hírhedt csereszerződést. Mik az ítélet legfontosabb megállapításai?
– Kezdjük az elején. A Sukoró-ügy 2008-ig nyúlik vissza, amikor a magyar állam és Joav Blum befektető megkötött egy csereszerződést. Ez arról szólt, hogy a felek közútberuházás érdekében elcserélik egymással az ingatlanjaikat: Blum átad három, összesen 183 hektárnyi Pest megyei gyümölcsöst, továbbá megközelítőleg 300 millió forint készpénzt, az állam pedig ennek fejében megválik a Velencei-tó partján fekvő, nagy értékű sukorói ingatlanegyüttestől. A megállapodás megkötése után azonban annyira súlyos jogi aggályok kerültek nyilvánosságra, amelyek már a Bajnai-kormányzatnak is szemet szúrtak. Végül 2009-ben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. kénytelen volt megtámadni a csereszerződést annak érvénytelenségére hivatkozással. Az eljárásban 2010 őszén vette át az irodánk az állam jogi képviseletét, és a semmisség tárgyában a pernyerés érdekében azonnal módosítanunk kellett a keresetet. Ebben a polgári perben az alsóbb szintű bíróságok, de különösen a Székesfehérvári Törvényszék rendkívül alaposan föltárta a teljes eseménysort – jogi szakszóval: a történeti tényállást –, amelyet a Kúria most lezárult felülvizsgálati eljárása is helybenhagyott. Kimondták, hogy a csereszerződéssel megsértették a nemzeti földalapról szóló törvényt, ugyanis a magyar államnak semmi szüksége nem volt Joav Blum földjeinek teljes – 183 hektárnyi – területére az útépítéshez. Ahhoz elegendő lett volna körülbelül tíz hektár is, amit csereszerződés nélkül, kisajátítással sokkal gazdaságosabban és lényegesen kevesebb pénzért szerezhetett volna meg az államot képviselni hivatott MNV Zrt. Ráadásul Blum és a magyar állam képviselői is tisztában voltak azzal, hogy az útépítéshez csupán a terület töredéke kell. Ennél is fontosabb, hogy a tényállás szerint mindkét fél tudhatta: az albertirsai és pilisi ingatlanok piaci értéke sokkal alacsonyabb a csereszerződésben föltüntetettnél.

– Ezt honnan tudhatták?
– Blum onnan, hogy nem sokkal a csereszerződés előtt több száz millióval alacsonyabb összegért vásárolta meg a területeket, mint amennyiért tovább adta azokat az államnak. Például a pilisi ingatlant 2008 júliusában csak 120 millióért vette meg, majd két héttel később már 300 millióért engedte át az államnak. A vagyonkezelőnek ugyancsak tudnia kellett, mennyit érnek ezek a Pest megyei földek, mivel saját nyilvántartása volt, amelyben a környező ingatlanok értéke is szerepelt. Az adatbázis szerint a gyümölcsösök nem értek többet, mint amennyiért Blum azokat megvette. Az MNV Zrt. azt is figyelmen kívül hagyta, hogy az államnak elővásárlási joga volt a pilisi ingatlanra, amikor azt – a csereszerződés előtt két héttel – Blum megszerezte. Ha akkor a vagyonkezelő élt volna ezzel a jogával, 120 millióért hozzájuthatott volna az ingatlanhoz, bár ebben az esetben is indokolatlan és törvénybe ütköző lett volna az útépítéshez szükségtelen területrész megszerzése.

– Ám a Tátrai Miklós vezette vagyonkezelő „a jó gazda gondosságával” inkább 300 millióért beszámította a cserébe a pilisi ingatlant is. Nem véletlen, hogy Tátrai és négy bűntársa ellen hűtlen kezelés miatt vádat emeltek, büntetőperük januárban kezdődik a Szolnoki Törvényszéken. De sokakban kelt ordító hiányérzetet, hogy Gyurcsány Ferenc nem koptatja majd a vádlottak padját, bár a gyanúsításig eljutott. Amikor a volt kormányfő ellen bizonyítottság hiányában megszüntették az eljárást, az ügyészség többek között arra hivatkozott, hogy a polgári per nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot a Gyurcsány elleni vádemeléshez. Erről mi a véleménye?
– Furcsának tartottam, és tartom ma is ezt a megközelítést, hiszen egy polgári eljárásnak nem az a célja, hogy megalapozzon egy vádemelést, ez a büntetőeljárás feladata lenne. Ugyanakkor megítélésem szerint a polgári per bizonyítékai és a bíróságok megállapításai semmiben sem gyengítették a büntetőjogi tényállásokat.

A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja.