R. Gábor, aki a Mélyépítési Termelő Vállalatnál, majd a Mélyépterv Kultúrmérnöki Kft.-nél a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. megbízásából a X-es tározó tervezésének koordinálásáért felelt, nem értett egyet a vádirat azon állításával, hogy a tervezés és a nem megfelelő terület kiválasztása hozzájárult a katasztrófa bekövetkezéséhez. Azt mondta: az iszaptározót a nagy múltú tervezőcég az „örökkévalóságnak” tervezte 1992-ben, a helyszín kiválasztásáról pedig nem ők döntöttek.
Nem lehetett volna egy méternél magasabb vízoszlop
A vádirathoz csatolt szakvélemény szerint nem vették figyelembe a kövér agyagtalaj és a lúgos vörösiszap egymásra hatását a tervezésnél. A tanú ismeretei szerint a talajra és a résfalra a tározóban tárolt folyadék lúgtartalmának nincs hatása, és feltételezték, hogy a vörösiszap és az altalaj a résfalhoz hasonlóan viselkedik.
A tervezéskor részletes geotechnológiai szakvéleményeket is figyelembe vettek. A szakértő elmondta, hogy a kazetta végleges magasságát tartalmazó terv 1995-ben készült el. E szerint a magasság 216,5 méter a Balti-tenger szintjéhez viszonyítva, ami a talaj egyenetlenségei miatt 20-23 méteres tényleges magasságnak felel meg. Kezdetben az erőműi salakhiány miatt a kazettát 205 méter tengerszint feletti magasságúra tervezték.
Kiemelte, fontos előírás volt, hogy a tározót úgy kell üzemeltetni, hogy a belső falánál tartósan egy méternél magasabb vízoszlop ne alakulhasson ki. Ennél magasabb vízoszlop a fal mellett ugyanis a magasabb nyomás miatt szivárgást okoz a gáttesten, így a vörösiszap áthatolhat a falon.
Romlott a gát anyagának minősége
Az ügyész kérdésére válaszolva azt mondta, hogy a kazetta alatti területen a talajmechanikai adatokban nem tapasztalt jelentős különbséget, az aljzat szigetelése nem volt előírás. R. Gábor szerint a X-es tározóban tárolt vörösiszap és víz arányát nem határozták meg, ahogy az építmény karbantartására sem volt hatósági előírás.
A tanácsvezető bíró kérdésére hozzátette: karbantartás ilyen létesítmény esetében nem is szükséges. Megjegyezte, hogy a gáttest süllyedésének mérését elő kellett volna írni a „mai tudása szerint”, ahogy azt egy 2006-os rendelet már előírja. Úgy vélekedett, hogy az elhúzódó építés idején – ez a vádirat szerint nyolc évig, 2001-ig tartott – a gát anyagának minősége folyamatosan romlott, építéskor az erőműből származó építőanyag minőségét rendszeresen ellenőrizni kellett volna. Erre egy, a tervezéshez készült szakvélemény felhívta a figyelmet.
Elmondta: a Mélyépterv Kft. 1996-ig ellenőrizte a tározótérben elkezdődött munkálatokat, kiépített monitoringrendszereket, de később „mellőzték őket”. A szakértő – akit a vádlottak is hosszasan kérdeztek a bizonyításnál – az elsőrendű vádlott kérdésére azt válaszolta: a kazetta belsejében kialakult „vízoszlopnak” nincs hatása a gátfalak terhelésére.
Lezúdult a vörösiszap
A büntetőper első tárgyalásán ismertetett vádirat szerint a nem megfelelő üzemeltetés, az ellenőrzési és monitoringrendszer hibáinak együttes hatása vezetett a vörösiszap-katasztrófához. A lerakott anyag tetején tárolt rendkívül nagy mennyiségű víz a gátszakadás meghatározó oka volt, a tározóban az így kialakult vörösiszap- és vízoszlop magassága csaknem 24 méter volt. A gát északnyugati sarka alatti talajra emiatt óriási függőleges nyomás nehezedett, amelyet a nátronlúgtól erodált, csökkent szilárdságú talaj nem bírt, és talajtörés következett be.
A törvényszék eljárási okokból elutasította a védők indítványát, hogy készüljön hangfelvétel a tárgyalásról. A kilenced- és a tizenkettedrendű vádlott védőjének az eljárás megszüntetésére vonatkozó indítványáról írásbeli végzést hoz. A per pénteken a tervezőmérnökök meghallgatásával folytatódik.
A Mal Zrt. tározójából 2010. október 4-én kiömlő vörösiszap három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt – az ügyben indult büntetőper vádirata nyolc ember halálát köti össze közvetlenül a vörösiszapömléssel –, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház lakhatatlanná vált. A Veszprémi Törvényszéken szeptember 24-én kezdődött a többi között közveszélyokozás miatt indított büntetőper a timföldgyár vezetői, alkalmazottai ellen.
Ismert, a héten több vádlott is felmentését kérte az ügyben
