Nyolc év telt el a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás óta, amelynek negatív hatását bár sikerült tompítani, de keserű emléke sok határon túli honfitársunkban megmaradt. A Kádár-rendszer depolitizáló, csak a materiális értékek fontosságát hangsúlyozó évtizedei után a szimbolikus kérdések iránt a magyar társadalom érdeklődése természetesen meglehetősen megcsappant. Éppen ezért roppant kockázatos volt a népszavazás kezdeményezése, és előre sejteni lehetett, hogy a referendum érvénytelen lesz.
A népszavazás jelentőségének értékelése során nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy milyen politikai térben került rá sor. 2004. június 13-án tartották hazánkban az első európai parlamenti választást, amelyen a kormányzó MSZP súlyos vereséget szenvedett, míg a Fidesz az összes megyében és Budapesten is az első helyen végzett. A szocialisták berkeiben ezt követően lázas viták kezdődtek, amelyek eredményeképpen Gyurcsány Ferenc és az SZDSZ háttérbeli segédkezésével lemondásra kényszerítették Medgyessy Péter miniszterelnököt.
Gyurcsány szociális demagógiára épített
Gyurcsány szeptember 29-én foglalta el a miniszterelnöki széket, az Országgyűlés szeptember 13-án rendelte el az országos népszavazást. Az új szocialista miniszterelnök számára elsőrendű szempont volt, hogy a hatalom megszerzését követően megerősítse pártbeli és ezzel egy időben szavazói támogatottságát, amelyhez pont kapóra jött a népszavazás ügye. A Tárki mérése szerint egyébként 2004 szeptemberében a Fidesz 52, az MSZP 32 százalékon állt a biztos pártválasztók körében.
Gyurcsány és csapata hamar felismerte a lehetőséget a referendumban, hogy a szociális vonatkozásaira építve mozgósítsa a baloldal híveit, így saját politikai céljaira használhatja az eseményt. November 2-án a parlamentben azt mondta: „Nem tudom, van-e önök között egyetlenegy is, aki megvizsgálta, miként hat a népszavazásra feltett kezdeményezés a jövőben, és miként hathat a magyar oktatás egész rendszerére, az egészségügy egész rendszerére, a szociális feladatok ellátására, hat-e, hathat-e azokra az adókra, amelyekből mindezt finanszírozni kell, azokra a társadalombiztosítási befizetésekre, amelyekből mindezt finanszírozni kell.”
Jól mozgósított az MSZP
A szociális demagógiára építés egyáltalán nem számított újdonságnak az MSZP részéről, de itt Gyurcsány visszanyúlt Kovács László még 2001 végén az Orbán–Nastase szerződés aláírását követően tett kijelentésére, miszerint megvan a lehetőség arra, hogy 23 millió román áraszthatja el a munkaerőpiacot. A szocialisták közül Szili Katalin házelnök volt az egyetlen, aki lelkiismereti szavazásra szólított föl.
Az akkori ellenzék mindent megpróbált, hogy a széles közvélemény a pénztárcája helyett inkább a szívére hallgasson, de a többség végül otthon maradt, így az igenek hiába kerültek többségbe, a referendum érvénytelen lett. Ha megnézzük, hogy az ország mely részein arattak elsöprő győzelmet a nemek, akkor teljesen világossá válik, hogy az MSZP azzal, hogy szociális szintre emelte a kérdést, képes volt korábbi híveit mozgósítani.
Gyurcsány 2010-ben is nemet mondott
Gyurcsány hatalmi érdekből végigvitt kampánya számára sikert hozott, amit Kéri László is világosan megfogalmazott, hogy tulajdonképpen a miniszterelnök nagy győzelme volt. Bár akkor az egész baloldal triumfált, az általuk okozott morális károkat végül is ők maguk fogják majd 2014-ben megfizetni. Ezt bizonyítja, hogy egy közelmúltban nyilvánosságra hozott felmérés szerint Erdélyben és a Partiumban az MSZP támogatottsága csupán négy százalék.
Az eltelt nyolc évben szerencsére a 2004 végén keletkezett sebek jelentős részét sikerült begyógyítani, többek között azzal, hogy a Fidesz–KDNP 2010-es győzelmét követően elsőként fogadta el a határon túli magyarok egyszerűsített honosításáról szóló törvényt, amelyet csak Gyurcsány, Molnár Csaba és Szanyi Tibor utasított el. Azóta már több százezren éltek a honosítás lehetőségével, és a bukott miniszterelnök korábbi jóslatáról is kiderült, hogy nettó hazugság, miszerint a kettős állampolgárság a hazai szociális rendszer összeomlásával járna.
