Az elmúlt húsz év legfontosabb tanulsága Bihari Mihály szerint az, hogy az érdekütközések sokszor nem a nyilvánosság előtt zajlottak le, az álláspontok így végül nem is tudtak kellőképpen megfogalmazódni. A volt országgyűlési képviselő, akit 1999-ben az MSZP, 2010-ben pedig a Fidesz javaslatára választottak meg alkotmánybírónak, úgy véli: fontos, hogy a hosszú időre szóló alaptörvényt ne lehessen ideiglenes szabályokkal fellazítani. Az Alkotmánybíróságról most távozó jogtudós közölte, a felsőoktatás jelenlegi gondjainak a hajdani kétarcú liberális oktatáspolitika a fő okozója.
– Ön az ELTE jogi karáról érkezett beszélgetésünk helyszínére, az Alkotmánybíróságra (AB). Itteni dolgozószobáját átadja utódjának, Salamon Lászlónak, hiszen február 24-én betölti hetvenedik évét, és lejár alkotmánybírói megbízatása. Az egyetemen folytatni fogja a munkát?
– Igen, nyugdíjas oktató, professor emeritus leszek. Alkotmánybírói tisztségemmel együtt február 24-én megszűnik a negyvenkét éve tartó tanári, közalkalmazotti jogviszonyom is. A jövőben tiszteletdíj nélkül viszem tovább azt a két fő tárgyat – a magyar politikát és a politikaelméletet –, amelyet a négyszáz fős jogász- és a kilencven hallgatót számláló politológus-évfolyamnak adok elő. A győri egyetemen is professor emeritusként folytatom a munkát, ott egyébként az intézmény jogi karának alapító igazgatója voltam.
– Milyennek találja a mai diákságot?
– Kedvelem az egyetemista korosztályokat, vannak ugyanakkor tanártársaim, akik nem szeretik a fiatalok felfogását, viselkedését. Én sem mondom, hogy mindent elfogadok, de tapasztalataim alapvetően pozitívak. Hozzáteszem, a hallgatók most, az internet korszakában jobb helyzetben vannak, mint mi voltunk annak idején, a hatvanas-hetvenes években. Ugyanakkor nehezebb is tanítani őket, egyebek közt azért, mert időben eltávolodtunk a diktatúrák és a rendszerváltozás eseményeitől. A kilencvenes évek elején a magyar hatalmi és politikai rendszerekről – az én egyik tantárgyamról – még könnyebb volt beszélni, mert a legtöbb fiatalnak a családja révén is lehettek ismeretei az elmúlt korszakokról. Ma minden hajdani politikai szereplő nevéhez hosszas magyarázatot kell fűzni. Sokan nem is törődnek mindezzel. Ugyanakkor a jogász és a politológus szakon is van egy-egy társaság, amely rendkívüli érdeklődést mutat a II. világháborút követő néhány éves többpártrendszer, az 1948–49-es kommunista hatalomátvétel, az egypártrendszer működése, az ’56-os forradalom, a Kádár-korszak és a rendszerváltozás iránt.
