– A hallgatók érdeklődése mindig is megoszlott. Lehet, hogy most is csupán erről van szó, nem?
– Tapasztalatom szerint a hallgatókat három csoportra lehet osztani. Egyharmaduk nagyon okos, érdeklődő, tudásszomja irigylésre méltó. Következő harmaduk közepes szorgalmú és tehetségű, ha megmozgatjuk őket, tanulnak, dolgoznak, de minden különösebb érdeklődés és céltudatosság nélkül járnak az egyetemre. A harmadik harmadhoz sorolhatók azok, akik teljességgel alkalmatlanok egyetemi tanulmányok folytatására. Ezt a diákoknak is el szoktam mondani, ha megkérdezik a véleményemet. Ilyenkor közlöm velük: az évfolyam egyharmada nem ide való, hiszen a műveltségük olyan hiányos, hogy az egyszerűbb dolgokat sem képesek követni.
– Miből adódhat ez az ön megítélése szerint?
– A korábbi kormányok idején a politika többféle módszerrel is erősen beavatkozott az egyetemek életébe. Sorozatos elvonásokkal rákényszerítette az intézményeket, hogy a piacgazdaság logikája szerint gondolkodjanak. Egyre több fiatalt vettek fel, a taníthatóság határán túl is. Kedvezőtlen hatású volt emellett, hogy a felvételi vizsga megszűnt, helyette az érettségi eredménye számított. Az egyetemek végül kaptak egy listát arról, hogy kiket fognak tanítani. Mindezek következtében nagyon rosszul képzett, nem kellően szelektált rétegek jutottak el a felsőoktatásig. Közben indokolatlanul nőtt a főiskolák, egyetemek száma. Jórészt a helyi és központi lobbik nyomására olyan intézmények jöttek létre, amelyekről kezdettől tudni lehetett, hogy fölöslegesek lesznek. Mindezek miatt a hallgatók létszáma mostanára háromszázezer fölé emelkedett.
A teljes interjút a Magyar Nemzet pénteki számában olvashatja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!