A büntetőper tárgyalását azért kellett elölről kezdeni, mert a büntetőtanács összetételében változás történt.
A bíróság csütörtökön a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség felügyeleti osztályán dolgozó környezetmérnököt hallgatta meg tanúként, aki 2006-tól a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. jogerős egységes környezethasználati engedélyeinek éves ellenőrzését végezte. Azt mondta, hogy a katasztrófa előtt tizenegy nappal, 2010. szeptember 23-án tartottak helyszíni szemlét az ajkai telephelyen, és sem akkor, sem a korábbi ellenőrzéseken nem találtak problémát.
Minden rendben volt, amikor a kiadott „engedély összes pontján A-tól Z-ig végigmentek” – fogalmazott. A környezethasználati engedély a vörösiszap-tározókat a nem veszélyes hulladéklerakók közé sorolta. A bejárás során nem látott repedést a gát falán, és kirívó problémát sem tapasztalt a tározók körüli csurgalékvíz-elvezető árokrendszernél. „Nem is figyeltem, de nem is láttam” – tette hozzá.
Iratismertetéssel folytatódott a vörösiszap-katasztrófa ügyében indított büntetőper a Veszprémi Törvényszéken február 5-én.
A vörösiszap-katasztrófát tizenhét évvel megelőző, a 9-es kazettánál történt szivárgásról hallgattak meg két tanút a Veszprémi Törvényszéken folyó büntetőper január 17-i tárgyalásán.
A tárgyaláson felolvasott korábbi vallomása szerint nem tartozott a hatáskörébe a tározó műszaki-statikai állapotának vizsgálata, mivel a felügyelőség nem építési hatóság. Ezt azzal egészítette ki, hogy neki sem végzettsége, sem műszere nincs ilyen vizsgálat elvégzésére. Az ügyész kérdésére, hogy milyen eszközöket kapott az ellenőrzéshez, azt felelte: egy gépkocsit. A nyomozati vallomása szerint az éves ellenőrzések során nem tártak fel olyan tényt, amely a gátszakadás veszélyét előre jelezte volna.
Hangsúlyozta, hogy a legjobb tudása szerint felkészült a cég ellenőrzésére. A tározóban elhelyezett folyadék mennyiségére, illetve a víz és az iszap arányára nem volt előírás, „az lett volna baj, ha nincsen retúrvíz a vörösiszapon”. Kérdésre válaszolva azt mondta, kifogásolta volna, ha a feltöltési szint megegyezik a gátmagassággal. A retúrvíz lúgosságának mértékére nem volt előírás, ezt nem tekintették hulladéknak, mert a technológia során felhasznált szállítófolyadéknak minősült. Azt mondta, ha hulladék lett volna, akkor veszélyes hulladéknak minősült volna, de a lúgkoncentrációja nem volt meghatározva az engedélyben.
Fejes Péter ügyész a tanú elé tárta a cég 1993-as vízjogi engedélyét, amelyben a folyékony vörösiszap lúgkoncentrációja literenként két grammban van meghatározva, ami 12,5–12,8-es pH-értéknek felel meg. A helyszínen a jegyzőkönyvek szerint 13,4-es pH-értéket mértek a katasztrófa után. Az ügyész kérdésére, hogy ezt kinek kellett volna ellenőrizni, azt felelte, hogy a vízügyi felügyeleti csoportnak, ezzel neki nem volt feladata.
A hatósági tanú vallomása szerint az ajkai gyártelepen a harmadrendű vádlott F. Józsefné környezetvédelmi vezető volt a kijelölt kapcsolattartó, a bekövetkezett gátszakadásról is tőle értesült a tragédia napján, őt „korrektnek és lelkiismeretesnek” ismerte. A kérdésre, hogy mi hangzott el a telefonhíváskor, azt felelte: „átszakadt a gát, mentik az embereket, elöntötte Kolontárt és Devecsert az iszap”. Később a harmadrendű vádlott észrevételére, miszerint ez az első beszélgetésükkor biztosan nem hangzott el, a tanú megingott.
Az ügyészség a Mal Zrt. ajkai telephelyén lévő 10-es számú vörösiszap-kazettánál bekövetkezett gátszakadás ügyében halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétsége és más bűncselekmények miatt emelt vádat 15 emberrel szemben. A Mal Zrt. Ajka melletti tározójából 2010. október 4-én kiömlő vörösiszap három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház lakhatatlanná vált.
A tárgyalás pénteken folytatódik.
