Radics Béla az angyalföldi munkásnegyedből indult tehetség volt. Zenélt az Atlantis, a Sakk-Matt, az Alligátor, az Aréna, a Nevada és a Tűzkerék együttesekben, de legnagyobb sikereit a Taurus szupergroupban érte el.
A szocialista rendszer kulturális pozícióban lévő vezetői viszont összezártak a magyar Hendrixként is emlegetett gitáros előtt. Nem volt lehetősége sem rádiós, sem televíziós fellépésre, sokak véleménye szerint ez a kilátástalanság indította el végleg Radicsot az alkoholizmus útján, aminek a vége 1982-ben a Megyeri úti temető lett. Életére jellemző volt, hogy amíg mások – a hatalomhoz közel álló művészek – gond nélkül jutottak lemezhez és nyilvánossághoz, addig a „gitárkirály” erősítőjére a pénzt – ahogy később a síremlékére is – barátok és rajongók adták össze.
Emlékét a fennmaradó felvételek (ilyen az A zöld, a bíbor és a fekete című P. Box-sláger is) mellett a Tűzkerék XT, a Radics Béla Emléktársaság és egy hét évvel ezelőtt avatott szobor őrzi. Az idén nyáron Csepel díszpolgárává választott gitárosról a kort kutató szakértő újságíró, Bálint Csaba írt könyvet Radics Béla a beatkorszakban címmel.
