A felére csökkenhet a „röghöz kötés” ideje

A felére csökkentené a felsőoktatási államtitkár a hallgatói szerződések magyarországi munkavállalásra vonatkozó feltételét.

– Milyen elvek mentén hajtják végre a Balog Zoltán miniszter által bejelentett szaktisztítást? Melyek azok a képzések, amelyekből túl sok van?
– A szerkezetváltás célja, hogy értékes, versenyképes diplomákhoz jussanak a fiatalok, és olyan szakokat indítsunk, amelyekre valós társadalmi igény van, és amelyekkel el lehet helyezkedni. A kilencvenes években a tömegoktatás felé tolódtunk, és jó néhány felduzzadt szakkal zsákutcába vittük a fiatalokat is. Ez bizony a felsőoktatás felelőssége is, hiszen az intézmények tudták, hogy egy-egy szakon nincs szükség annyi oktatóra és hallgatóra sem, mint amennyit felvettek. Boldogtalan fiatalokat képeztünk, akik aztán a diplomájukkal nem tudtak elhelyezkedni. Emellett sajnos az elmúlt években kialakult az a gyakorlat is, hogy minden intézmény szinte mindent oktatott: a humán szakok például megéltek a műszaki főiskolán. Ahhoz, hogy azt oktassák az egyetemek és főiskolák, amihez a legjobban értenek, profiltisztításra van szükség. Az elv egyszerű: amely képzésre az adott helyen nincs igény, ahová a fiatalok nem jelentkeznek, ahol a kibocsátott diplomával nem tudnak elhelyezkedni a végzettek, ott kell váltani. A minőség irányába ugyan nem hat, de spórolást jelenthet a felesleges adminisztráció felszámolása is. Az ELTE-n például a tanszékek már nem szervezeti egységek, nincs külön titkárságuk. Ugyanígy felmerülhet az a kérdés, hogy a főiskolákon szükség van-e karokra, hogyha az a kar olyan kicsi, mint egy nagyobb egyetem egy intézete. Semmilyen képzés nem szűnik meg, csak ott marad meg, ahol jobbak a feltételek, hiszen nem vagyunk akkora ország területileg, hogy ne lehetne eljárni akár Budapestről Szegedre tanulni. A lényeg, hogy ne vezessük zsákutcába a fiatalokat. Én hiszek a felsőoktatásban, és valóban meg is kell újítani, de nem a politikának. Az egyetem polgárainak kell elkezdeni a változásokat, a politika csak iránymutatást ad. A struktúraváltás még nem eredményez minőségi változásokat: Eötvös Loránd szerint az egyetemek minőségét az oktatók minősége határozza meg.

– Mégis, mely szakok jöhetnek szóba, amelyeket tisztítani kell?
– Az igazán komoly értéket teremtő, úgynevezett hangyaszakok – például műszaki, egészségügyi képzések – mellett sok a tücsökszak, amelyekre nincs akkora mértékű társadalmi igény. Ezek a képzések inkább az emberek közti kapcsolatokról szólnak. Az intézményeknek kell feltárni, hogy mi az, amiben jók, hogy a saját elképzeléseik, lehetőségeik alapján újuljanak meg. Mindig hallom, hogy az egyetemi autonómia milyen fontos, de nem szabad elfelejteni, hogy az önállóság felelősséget is jelent.

A teljes interjút a Magyar Nemzet szerdai számában olvashatja.