A közszolgáltatás díja tizenhat év alatt több mint az ötszörösére nőtt, s a külföldi tulajdonosok most az egykori vételár tízszeresét is követelhetik. A vízműveket tárgyalásokkal sikerült visszavenni, de a mostani helyzet perek sokaságával fenyeget. A privatizációs ügyekben hűtlen kezelés miatt két éve indított nyomozás határideje két hét múlva lejár, gyanúsított a mai napig nincs.
Jelenleg a százmilliárd forintot is meghaladhatja a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) Zrt. visszavásárlási ára annak ellenére, hogy a közműcéget 1997-ben alig 17 milliárd forintért értékesítette az MSZP–SZDSZ-es városvezetés. A lap információi szerint ez a fő oka annak, hogy Tarlós István főpolgármester (Fidesz–KDNP) nemrégiben bejelentette: ebben a ciklusban már nincs reális esély a közműcég visszavásárlására. Budapest vezetője szerint az egykori privatizációs szerződésnek éppen a visszavásárlásra vonatkozó pontját támadhatják meg bíróság előtt. A visszavásárlás nélkül ugyanis nem valósítható meg a vízi közművek egységesítését, a stratégiai vagyon visszavételét tartalmazó kormányprogram és a Fidesz fővárosi programja sem.
Pedig a kormánypárti városvezetés tavaly sikeres tárgyalások után 15,1 milliárd forintért vásárolta vissza a francia és német tulajdonosoktól a Fővárosi Vízművek Zrt.-t. A vízszolgáltatót az előző városvezetés ugyanúgy 17 milliárd forint körüli összegért értékesítette több mint 25 százalékos arányban, mint a szennyvíz elvezetéséért felelős társaságot. A vevők az FCSM-nél is franciák és németek voltak. Szintén közös vonás, hogy a részvényekkel együtt az irányítás kizárólagosságát, az úgynevezett menedzsmentjogokat, valamint a törzsvagyon arányos részét is megkapták 25 évre. Ezt tetézte még, hogy az eredeti szerződések szerint negyed évszázad elteltével a fővárosi önkormányzatnak ugyanannyiért kell visszavásárolnia a cégeket, mint amennyiért eladta azokat. A két társaság befektetői másfél évtized alatt több mint 60 milliárd forintot vittek ki Magyarországról menedzsmentdíj, illetve osztalék címén. Miközben a beígért fejlesztések jelentősen elmaradtak, a budapesti lakosság terhei a sokszorosáukra nőttek ebben az időszakban. A csatornahasználati díj a kilencvenes évek második felétől kezdve több mint az ötszörösére növekedett, egy-egy esztendőben az infláció többszörösével is megemelték a tarifát.
További részletek a hétfői Magyar Nemzetben
