Az európai katolicizmus feladatai közé sorolta az ökumenikus dialógust, a keresztények közötti szolidaritás építését, az együttműködést a közel-keleti keresztényekkel, valamint az iszlámmal folytatott párbeszédet. Úgy fogalmazott: el kell érni, hogy „saját keresztény gyökereinkhez ne skizofrén módon viszonyuljunk”, hanem „becsüljük meg a keresztény kulturális örökséget”.
Erdő Péter felhívta a figyelmet arra: nem szabad az egyes közösségekre nyomást gyakorolni, hogy felejtsék el a nyelvüket, kultúrájukat. Véleménye szerint „az ésszerű integráció lehetőségét felkínálva” lehet a bevándorlók közösségeivel a kapcsolatot megteremteni, erre jó példa a francia katolikus iskolák működése, ott jelentős számú muzulmán diák tanul, és a legtöbb helyen nincs konfliktus. Mint mondta, ha egy társadalom „jól viszonyul a saját múltjához, jelenéhez és kultúrájához, akkor az mindenképpen befogadóbbá teszi”. Utalt egy felmérésre is, amely szerint aki egy „konkrét egyház keretében” vallásos, sokkal toleránsabb a más felekezetűekkel szemben, mint aki nem vallásos vagy „a maga módján vallásos”.
Megemlítette: azon dolgoznak, hogy a plébániák közösségei missziós tevékenységet is folytassanak a környezetükben. Ennek alapján húsvét után egy héttel kezdődik és öt hétig tart majd három budapesti téren a neokatekumenális mozgalom, azaz a napjainkhoz igazított hittanoktatás utcai missziója. Ugyanígy tovább lehet adni az örömhírt a kórházi lelkigondozásnál és a házi beteglátogatásokon, valamint a börtönökben is – tette hozzá.
A bíboros beszélt arról, hogy az internet világában új missziós lehetőségek nyílnak, amelyek segítségével „bizonyos lényeges dolgokra koncentrálunk, és azokra fel tudjuk hívni a figyelmet”, akár a YouTube-ra tett rövid történetekkel is.
