Bauer Tamás a Galamus nevű balliberális véleményportálon kifejti: „az unió szabályai szerint nem indokolt megszüntetni a túlzottdeficit-eljárást, s indokolt lehet a kohéziós támogatások befagyasztása is”, ha igaz az, amit az úgynevezett demokratikus ellenzéki pártok állítanak, nevezetesen hogy az Orbán-kormány gazdaságpolitikája csődbe viszi az országot, valamint lebontja a jogállamot, felszámolja a fékeket és egyensúlyokat. Felteszi a kérdést: Mi másra való a hetes cikkely, ha nem erre? Az „európai intézményekre” utalva az egykori SZDSZ-es politikus azt kérdezi, hogy magyar érdek-e az, hogy „továbbra is tudomásul vegyék a magyar jogállam felszámolását, és masszív pénzbeli támogatásokkal járuljanak hozzá az orbáni önkényuralom konszolidációjához?”
A DK-alelnök történelmi példát hoz igaza megerősítéséért: „Vajon érdeke volt-e a magyar nemzetnek, hogy a Hitler szövetségében a Szovjetunió ellen háborúba induló magyar hadsereg győzzön, a győztesek oldalán legyen? Vagy a tengelyhatalmak veresége, az antifasiszta koalíció győzelme volt-e valójában a magyarok érdeke? [ ] Olyan helyzet volt ez, hogy magyar hazafiként a magyar hadsereg vereségét kellett kívánni, hogy az ország felszabadulhasson a bornírt önkényuralom és a náci megszállás alól. A második világháborúban idegen államok hadseregében kellett a magyar hadsereg ellen harcolnia annak, aki Magyarország felszabadulását kívánta. Akár még lőnie is kellett magyar katonákra.”
Bauer szerint az, „hogy az állampolgárság ügyében a magyar állam azt szervezi, hogy a szlovákiai vagy ukrajnai magyarok tömegesen sértsék meg hazájuk törvényét, a szomszédokkal szemben jelent hidegháborút”. A DK-alelnök szerint abban a hidegháborúban, amelyben „az Orbán-kormány, a fideszes parlamenti többség áll a demokratikus államok közösségével”, mindenkinek „újra el kell döntenie, hogy melyik oldalon áll: az antifasiszta koalíció utódainak oldalán, akik az Egyesült Nemzetek értékrendjét követik, vagy annak a magyar kormánynak és híveinek oldalán, akik utcaátnevezésekkel, szobrokkal, emléktörvényekkel és más gesztusokkal jelzik, hogy utólag a tengelyhatalmak oldalán látják a helyüket, s az akkori Magyarország szociális és politikai viszonyait igyekeznek a huszonegyedik század feltételeihez igazítva visszahozni”.