A volt kormányfő példaként említette a könyv egyik újdonságát, hogy általában a korabeli középosztály alsó rétegeiből származtak a magas rangú csendőrtisztek.
A szerző a kötet nagy részében a királyi csendőrség vezetőinek életrajzát adja közre, számba veszi nyelvismeretüket, rendfokozataikat és beosztásaikat, valamint kitüntetéseiket, továbbá a szüleik és gyermekeik nevét is – jegyezte meg. Mint mondta, külön elismerés illeti a szerző alapos gyűjtőmunkáját, ami ahhoz is kellett, hogy az anyakönyvi kivonatokból meghatározza a családi állapotot, a kitüntetések időpontjait, valamint azt, hogy az adott csendőrtisztet hol temették el.
Boross Péter emlékeztetett arra, hogy 1945 után „a magyar társadalom évszázadokon át kialakult szövetrendszerét” darabokra tépték, a történetírás pedig akkoriban „megfertőzött szellemiséggel” uralta a köznyilvánosságot. Ennek következtében a hivatásos csendőrtisztek felett is ítélkeztek, méghozzá úgy, hogy nem is szereztek be róluk dokumentumokat.
A most megjelent kötet hozzájárulhat ahhoz, hogy ne fogadja el a társadalom a csendőrségről szóló sok évtizedes pártállami propaganda állításait – mondta. Tudni kell azt is, hogy az 1881-ben létrehozott félkatonai szervezet a magyar közbiztonság alapja lett, ugyanakkor a második világháborúban sajnálatos módon végrehajtotta azt a feladatot is, amelyet a deportálásokkal kapcsolatban kiróttak rá – tette hozzá.
Annak a véleményének is hangot adott, hogy manapság hiányzik az a fajta fegyelem és rendfenntartó képesség, amelyet a magyar csendőrség képviselt. Eközben „mindenféle váddal illethetők” azok, akik az újrafelállítását követelik, mert manapság a deportálásokkal kötik össze a szervezet nevét – tette hozzá. Hangsúlyozta: az új történészi munkáknak köszönhetően a társadalom véleményt formálhat, és módosulhat az a kép, amelyet az ötvenes-hatvanas években sulykolt történészi megállapítások fogalmaztak meg.
Zsiga Kristóf, a Magyar Napló szerkesztője örömének adott hangot, hogy náluk jelent meg a könyv, amellyel hozzájárulhattak ahhoz, hogy a csendőrségről kialakult negatív kép megváltozzon. Elmondta, hogy küllemében is impozáns könyvet igyekeztek létrehozni, ezért keménytáblás, képekben gazdag a kiadvány.
Szakály Sándor elmondta, kutatott Bécsben és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, és az is előfordult, hogy rendezetlen iratanyagot kellett áttekintenie, feldolgoznia. Reményét fejezte ki, hogy a kötet közelebb viheti a társadalmat a 20. század első felének megismeréséhez.
