Európa legizgalmasabb politikusa

Lengyelországban óriási sikere van Igor Janke Orbán Viktorról írott könyvének – a szerző a Magyar Nemzetnek adott exkluzív interjút.

Első kérdésemet, hogy miért éppen Orbán Viktorról írt könyvet, miért nem másról, valamilyen számomra is ismeretlen ok miatt nem teszem fel. Helyette azt kérdezem tőle, sokat változott-e a véleménye könyvének tárgyáról attól a pillanattól kezdve, hogy felkeltette az érdeklődését, gyűjtötte róla az adatokat, beszélgetett sokakkal, akik szeretik, és persze azokkal is, akik kevésbé szeretik, közvetett tapasztalatokat és közvetlen élményeket szerzett, sztorikat jegyzetelt, s próbált összerakni egy képet, mígnem elérkezett a könyv befejező mondatához.

– Igen, változott ez a kép: arra jöttem rá, hogy Orbán Viktor még érdekesebb politikus, mint ahogy én gondoltam. Nem számítottam arra, hogy ez a munka ennyire magával ragad, ilyen izgalmas lesz. Mert egyértelműen annak bizonyult. A tömérdek anyag földolgozása, az interjúk, beszélgetések rendezése után úgy éreztem: nincsen kétségem afelől, hogy Orbán Viktor Európa egyik, ha ugyan nem a legizgalmasabb politikusa. Talán azért is érzem ezt így, mert ma Európában nincsenek olyan politikusok, akik egyúttal ízig-vérig vezető személyiségek. Korábban is foglalkoztatott Orbán Viktor politikusi személyisége, sőt, azt hiszem, ezért kezdtem el róla írni. Hogy megértsem a titkát. Attól a pillanattól kezdve, hogy elmondta híres beszédét Nagy Imre újratemetésén, érdekelt a pályafutása. Születhetett volna másról is könyvem, van más konzervatív politikus is Európában, aki foglalkoztatott, de nem annyira, mint Orbán. Az a könyv, azt hiszem unalmasabb lett volna. Orbán Viktor személye és politikai pályafutása engem nem csak azért érdekelt, mert úgymond sokra vitte. Van valami, az európai politikából eléggé hiányzó jellegzetesség a konfliktusokat soha el nem kerülő lényében, a céltudatosságában. A lengyel közönség hihetetlenül jól fogadta a könyvet, a siker egyértelmű, az érdeklődés felfokozott. Az eddigi közönségtalálkozók azt jelzik, hogy a lengyel olvasókat nagyon mélyen érdekli, hogyan fér össze a konzervatív értékközpontúság azzal a dinamizmussal, amely Orbánt jellemzi. Könyvemben részletesen foglalkozom gyermek- és ifjúkorával, hiszen mindig nagyon fontos, hogy egy politikus milyen körülmények közül jött. Orbánnak semmi nem hullt az ölébe, mindenért meg kellett harcolnia. Előbbre jutását mindenkor a saját tehetségének köszönhette. Élete folyamán nagyon sokat változott, fejlődött, s ez a fejlődési képesség az egyik tulajdonsága, amelyet magam és az olvasók is nagyon respektálnak. Orbán a vereségeiből is tanult, új és új módszereket, irányítási és kommunikációs technikákat tanult meg. Nem véletlen, hogy kedvenc filmje a Volt egyszer egy vadnyugat, s vagy tizenötször megnézte. Ez sokat elárul róla. A film hőse gyerekkorában átéli egy nagy igazságtalanság traumáját, aminek következtében aztán egész életét egy cél alá rendeli. A megtapasztalt igazságtalanságot valakinek jóvá kell tenni.

– Tetszetős ez a westernpárhuzam, de valóban ez lenne a kulcs Orbán politikusi pályájához? Nem magának a polgári társadalomnak a lényegéhez tartozik, hogy ha elég tehetséges vagy, makacs, kitartó, okos és eltökélt, s van elegendő energiád, akkor a csúcsokig eljuthatsz? Persze a vérbeli politikus ezt nem egyedül, és nem csak önmagáért teszi. Ön bizonyára jól ismeri a 80-as évek rendszerváltó hangulatát, mozgalmait, de vajon tud-e arról, hogy a magyar értelmiség egy tekintélyes részében, nagyjából a Szolidaritás megalakulása óta, él egy különös, elismeréssel vegyes vonzódás a lengyelekhez? Nem véletlen, hogy éppen azokban az években Orbán Viktor is a lengyel civil társadalomról, a társadalmi önszerveződésről írta a szakdolgozatát. Bevallom, az ön könyvéből jólesett megtapasztalni, hogy ma viszont a lengyelekben van egy kicsit hasonló érzés, a vágy, a nosztalgia és a respektus keveréke: jeles lengyel értelmiségiek fogalmazzák meg többen is, hogy miért irigyelnek minket Orbán Viktorért. Van egy miniszterelnökünk, egy keresztény hitű konzervatív politikus, akiben erő van, céltudatosság, s aki nem kerüli a konfliktusokat. S mint a könyvében is olvashatjuk egy lengyel értelmiségi megfogalmazásában: aki bízik a népben. Ez nagyon fontos.

– Igen, kétségtelen, hogy a lengyel konzervatívokban, sőt, a társadalom más rétegeiben, az egyszerű emberekben is van egy vágyakozás, hogy milyen jó lenne, ha nekünk is lenne egy olyan vezetőnk, mint Orbán Viktor. A könyv bemutatója után sokan megkérdezték tőlem, hogy látok-e hozzá hasonló kaliberű politikai vezetőt. Magyarországon az emberek tudják, Orbán milyen karakter, de Nyugat-Európában sajnos méltatlanul félreismerik őt, és mintha nem is akarnák meglátni, milyen tehetség rejlik benne, amely jelentős politikai szervezőkészséggel társul. Néha az az érzésem, Nyugaton azt sem tudják, mit akar ő egyáltalán.

– Ezzel Magyarországon sincs mindenki tisztában, a baloldalnak pedig, különösen egy szűk évvel a választások előtt, nem áll érdekében, hogy értékén mérje a kormányfő politikusi pályáját és erőfeszítéseit.

– Orbán nagyon sok kritikát kap, és az a tény, hogy az európai politikában nem akarják fölfogni, mit is akar, ez egyúttal jele is annak a krízisnek, amely ezt a politikát jellemzi. Hogy a hozzá viszonyulás oly igen szélsőséges, az részben Orbán személyiségéből táplálkozik.

– Különös, hogy Orbán Viktornak a megítélése mennyire szélsőséges, miközben a személyiségében ezek a szélsőségek egyáltalán nincsenek jelen. De térjünk vissza könyvéhez! A siker egyértelmű. Egyik lengyel olvasója azt írta, csak néhány oldalt akart elolvasni, aztán nem tudta letenni, valósággal beszippantotta a könyv. Azt hiszem, szerző ennél nagyobb dicséretet nem kaphat.

– Volt mit megírnom. Volt miről írnom. A sztori nem egy banális személyiségről szól. Szerintem azért olvassák ilyen sokan, mert maga a fejlődéstörténet, az emberé és a politikusé, rendkívül izgalmas. Orbán egészen gyermekkorától kezdve lépésről lépésre építette magát. Dinamizmusa mit sem változott, de közben mégis állandóan alakítania kellett önmagát, hogy ráérezzen, mit kell tennie egy politikusnak ahhoz, hogy a különböző társadalmi rétegekkel szót értsen. Nekem az a tény, hogy tizenötször megnézte a Volt egyszer egy vadnyugatot, lélektanilag kulcsfontosságú. Az én szememben Orbán története valójában egy nyugati cowboysztori. Igazságot akar tenni, a gonoszt le akarja győzni. Jön a pisztolyával, lő jobbra, lő balra, megy előre az útján, ha kell, a házat is lebontja, de akkor is eléri azt a célpontot, amelyet kitűzött magának. Mindebben és az ő egész karakterében van jó is, rossz is, de a legfontosabb az állandó mozgásban levés. Nekem tetszik ez a vadnyugati szimbólum. De elfogadom, hogy ugyanakkor ez egy optimista polgártörténet. Egy nagyon tehetséges gyerekről szól, aki korán kitűnik képességeivel, és amit akar, azt el is éri. A falu szélén állt a házuk, ahonnan elindult, és mindent egyedül kellett elérnie. Valóban klasszikus fejlődéstörténet, s nekem a könyv megírása és a számtalan interjú és beszélgetés közben végig az volt az érzésem, hogy minden változása ellenére, vagy éppen azzal együtt ez ugyanaz a fiú, aki abból a faluszéli házból elindult, és semmit nem változott. Ez verekedett össze a Hermann Robival, ez vágta szájba az őrmestert, amiért az nem engedte őt el. Mint politikus, egészen fiatal korától kezdve mindig távlati célokat tűzött ki maga elé. A stratégiai gondolkodás kezdetektől jellemezte. Nemrég hallottam tőle, hogy azért kell többet akarnunk, mert hogyha annak csak a 60 százalékát meg tudjuk valósítani, már akkor is sokat elértünk.

(Körmendy Zsuzsanna)

A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja.