Első kérdésemet, hogy miért éppen Orbán Viktorról írt könyvet, miért nem másról, valamilyen számomra is ismeretlen ok miatt nem teszem fel. Helyette azt kérdezem tőle, sokat változott-e a véleménye könyvének tárgyáról attól a pillanattól kezdve, hogy felkeltette az érdeklődését, gyűjtötte róla az adatokat, beszélgetett sokakkal, akik szeretik, és persze azokkal is, akik kevésbé szeretik, közvetett tapasztalatokat és közvetlen élményeket szerzett, sztorikat jegyzetelt, s próbált összerakni egy képet, mígnem elérkezett a könyv befejező mondatához.
– Igen, változott ez a kép: arra jöttem rá, hogy Orbán Viktor még érdekesebb politikus, mint ahogy én gondoltam. Nem számítottam arra, hogy ez a munka ennyire magával ragad, ilyen izgalmas lesz. Mert egyértelműen annak bizonyult. A tömérdek anyag földolgozása, az interjúk, beszélgetések rendezése után úgy éreztem: nincsen kétségem afelől, hogy Orbán Viktor Európa egyik, ha ugyan nem a legizgalmasabb politikusa. Talán azért is érzem ezt így, mert ma Európában nincsenek olyan politikusok, akik egyúttal ízig-vérig vezető személyiségek. Korábban is foglalkoztatott Orbán Viktor politikusi személyisége, sőt, azt hiszem, ezért kezdtem el róla írni. Hogy megértsem a titkát. Attól a pillanattól kezdve, hogy elmondta híres beszédét Nagy Imre újratemetésén, érdekelt a pályafutása. Születhetett volna másról is könyvem, van más konzervatív politikus is Európában, aki foglalkoztatott, de nem annyira, mint Orbán. Az a könyv, azt hiszem unalmasabb lett volna. Orbán Viktor személye és politikai pályafutása engem nem csak azért érdekelt, mert úgymond sokra vitte. Van valami, az európai politikából eléggé hiányzó jellegzetesség a konfliktusokat soha el nem kerülő lényében, a céltudatosságában. A lengyel közönség hihetetlenül jól fogadta a könyvet, a siker egyértelmű, az érdeklődés felfokozott. Az eddigi közönségtalálkozók azt jelzik, hogy a lengyel olvasókat nagyon mélyen érdekli, hogyan fér össze a konzervatív értékközpontúság azzal a dinamizmussal, amely Orbánt jellemzi. Könyvemben részletesen foglalkozom gyermek- és ifjúkorával, hiszen mindig nagyon fontos, hogy egy politikus milyen körülmények közül jött. Orbánnak semmi nem hullt az ölébe, mindenért meg kellett harcolnia. Előbbre jutását mindenkor a saját tehetségének köszönhette. Élete folyamán nagyon sokat változott, fejlődött, s ez a fejlődési képesség az egyik tulajdonsága, amelyet magam és az olvasók is nagyon respektálnak. Orbán a vereségeiből is tanult, új és új módszereket, irányítási és kommunikációs technikákat tanult meg. Nem véletlen, hogy kedvenc filmje a Volt egyszer egy vadnyugat, s vagy tizenötször megnézte. Ez sokat elárul róla. A film hőse gyerekkorában átéli egy nagy igazságtalanság traumáját, aminek következtében aztán egész életét egy cél alá rendeli. A megtapasztalt igazságtalanságot valakinek jóvá kell tenni.
– Tetszetős ez a westernpárhuzam, de valóban ez lenne a kulcs Orbán politikusi pályájához? Nem magának a polgári társadalomnak a lényegéhez tartozik, hogy ha elég tehetséges vagy, makacs, kitartó, okos és eltökélt, s van elegendő energiád, akkor a csúcsokig eljuthatsz? Persze a vérbeli politikus ezt nem egyedül, és nem csak önmagáért teszi. Ön bizonyára jól ismeri a 80-as évek rendszerváltó hangulatát, mozgalmait, de vajon tud-e arról, hogy a magyar értelmiség egy tekintélyes részében, nagyjából a Szolidaritás megalakulása óta, él egy különös, elismeréssel vegyes vonzódás a lengyelekhez? Nem véletlen, hogy éppen azokban az években Orbán Viktor is a lengyel civil társadalomról, a társadalmi önszerveződésről írta a szakdolgozatát. Bevallom, az ön könyvéből jólesett megtapasztalni, hogy ma viszont a lengyelekben van egy kicsit hasonló érzés, a vágy, a nosztalgia és a respektus keveréke: jeles lengyel értelmiségiek fogalmazzák meg többen is, hogy miért irigyelnek minket Orbán Viktorért. Van egy miniszterelnökünk, egy keresztény hitű konzervatív politikus, akiben erő van, céltudatosság, s aki nem kerüli a konfliktusokat. S mint a könyvében is olvashatjuk egy lengyel értelmiségi megfogalmazásában: aki bízik a népben. Ez nagyon fontos.
– Igen, kétségtelen, hogy a lengyel konzervatívokban, sőt, a társadalom más rétegeiben, az egyszerű emberekben is van egy vágyakozás, hogy milyen jó lenne, ha nekünk is lenne egy olyan vezetőnk, mint Orbán Viktor. A könyv bemutatója után sokan megkérdezték tőlem, hogy látok-e hozzá hasonló kaliberű politikai vezetőt. Magyarországon az emberek tudják, Orbán milyen karakter, de Nyugat-Európában sajnos méltatlanul félreismerik őt, és mintha nem is akarnák meglátni, milyen tehetség rejlik benne, amely jelentős politikai szervezőkészséggel társul. Néha az az érzésem, Nyugaton azt sem tudják, mit akar ő egyáltalán.
– Ezzel Magyarországon sincs mindenki tisztában, a baloldalnak pedig, különösen egy szűk évvel a választások előtt, nem áll érdekében, hogy értékén mérje a kormányfő politikusi pályáját és erőfeszítéseit.
– Orbán nagyon sok kritikát kap, és az a tény, hogy az európai politikában nem akarják fölfogni, mit is akar, ez egyúttal jele is annak a krízisnek, amely ezt a politikát jellemzi. Hogy a hozzá viszonyulás oly igen szélsőséges, az részben Orbán személyiségéből táplálkozik.
– Különös, hogy Orbán Viktornak a megítélése mennyire szélsőséges, miközben a személyiségében ezek a szélsőségek egyáltalán nincsenek jelen. De térjünk vissza könyvéhez! A siker egyértelmű. Egyik lengyel olvasója azt írta, csak néhány oldalt akart elolvasni, aztán nem tudta letenni, valósággal beszippantotta a könyv. Azt hiszem, szerző ennél nagyobb dicséretet nem kaphat.
– Volt mit megírnom. Volt miről írnom. A sztori nem egy banális személyiségről szól. Szerintem azért olvassák ilyen sokan, mert maga a fejlődéstörténet, az emberé és a politikusé, rendkívül izgalmas. Orbán egészen gyermekkorától kezdve lépésről lépésre építette magát. Dinamizmusa mit sem változott, de közben mégis állandóan alakítania kellett önmagát, hogy ráérezzen, mit kell tennie egy politikusnak ahhoz, hogy a különböző társadalmi rétegekkel szót értsen. Nekem az a tény, hogy tizenötször megnézte a Volt egyszer egy vadnyugatot, lélektanilag kulcsfontosságú. Az én szememben Orbán története valójában egy nyugati cowboysztori. Igazságot akar tenni, a gonoszt le akarja győzni. Jön a pisztolyával, lő jobbra, lő balra, megy előre az útján, ha kell, a házat is lebontja, de akkor is eléri azt a célpontot, amelyet kitűzött magának. Mindebben és az ő egész karakterében van jó is, rossz is, de a legfontosabb az állandó mozgásban levés. Nekem tetszik ez a vadnyugati szimbólum. De elfogadom, hogy ugyanakkor ez egy optimista polgártörténet. Egy nagyon tehetséges gyerekről szól, aki korán kitűnik képességeivel, és amit akar, azt el is éri. A falu szélén állt a házuk, ahonnan elindult, és mindent egyedül kellett elérnie. Valóban klasszikus fejlődéstörténet, s nekem a könyv megírása és a számtalan interjú és beszélgetés közben végig az volt az érzésem, hogy minden változása ellenére, vagy éppen azzal együtt ez ugyanaz a fiú, aki abból a faluszéli házból elindult, és semmit nem változott. Ez verekedett össze a Hermann Robival, ez vágta szájba az őrmestert, amiért az nem engedte őt el. Mint politikus, egészen fiatal korától kezdve mindig távlati célokat tűzött ki maga elé. A stratégiai gondolkodás kezdetektől jellemezte. Nemrég hallottam tőle, hogy azért kell többet akarnunk, mert hogyha annak csak a 60 százalékát meg tudjuk valósítani, már akkor is sokat elértünk.
(Körmendy Zsuzsanna)
A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja.
