Az MNO az elmúlt napokban 11 részes cikksorozatban mutatta be, hogy 2003–13 között hogyan alakultak az időközi választások eredményei a tízezer főnél népesebb településeken. Azért esett a választás erre a szegmensre, mivel a parlamenti és azon kívüli pártok is általában itt szoktak elindulni, s a kis településekkel szemben a független jelöltek száma is jóval alacsonyabb a nagyobb településeken. Elemzéseink során mindig a korábbi általános önkormányzati választási eredményeket hasonlítottuk össze az időközin született szavazati arányokkal, így képet kaphattunk arról, hogy nagyjából ugyanaz a népesség hogyan változtatta vagy éppen nem változtatta meg korábbi szavazatát.
Az elemzések során a Medgyessy-, az első és a második Gyurcsány-, a Bajnai- és a második Orbán-kormány időszakainak választásait tekintettük át. A voksolásokon világosan lehetett követni, hogy az adott kabinet éppen mennyire népszerű vagy elutasított a társadalom körében. 2003-ban még a szocialisták diadalmaskodtak, ami teljes mértékben visszaigazolta a közvélemény-kutatásokat. A Medgyessy-kormány mögött megvolt még a társadalmi bizalom, az ellenzék pedig még nem talált rá a megfelelő stratégiára. 2004 kormányváltást hozott, miután a szocialisták elveszítették az európai parlamenti választásokat, valamint az MSZP népszerűsége meglehetősen visszaesett. Ezeket a tendenciákat az időközi megmérettetések is visszaigazolták, mivel a Fidesz sorozatosan győzött a helyi választásokon.
2005-ben a Fidesz minimális fölényét láthattuk az időköziken, ami szintén megegyezett a közvélemény-kutatási eredményekkel. A következő évben a Fidesz ugyan győzelemmel zárta az időközi választásokat az országgyűlési megmérettetés előtt, a döntő csatát elveszítette, aminek a magyarázata, hogy a voksolásokat azokban a körzetekben tartották, amelyek a jobboldal erősségeinek számítottak.
2007-ben, a Gyurcsány-kormány folyamatos belső válságának, valamint népszerűségi mélyrepülésének az évében a Fidesz tarolt az időközi választásokon, hasonlóan 2006-os őszi sikeréhez. Ez a tendencia egyébként a következő években egészen 2010-ig érvényesült, a szocialisták gyakorlatilag minden választáson, amelyen elindultak, súlyos vereséget könyvelhettek el. Így egyáltalán nem volt meglepő a Fidesz–KDNP 2010-es kétharmados győzelme, valamint a már kormánypárti pozícióban lévő erő önkormányzati sikere.
A 2010-et követő időközi választásokon nagyon érdekes hullámzásnak lehetünk a szemtanúi. 2011-ben a Fidesz–KDNP visszaesését láthattuk, de ezzel párhuzamosan sem a szocialisták, sem a Jobbik nem tudta bővíteni a táborát, hanem az egyéb szervezetek kamatoztak a kormánypártok visszaeséséből. Tavaly az MSZP még jobban megközelítette a Fidesz–KDNP-t, amelynek támogatottsága hosszú idő után esett 40 százalék alá. Ez a lefelé tartó tendencia tört meg 2013 első félévében, amikor a kormánypártok egy kivételével mindegyik időközi választást megnyerték a tízezernél népesebb településeken. Ezzel párhuzamosan a közvélemény-kutatások is a párt erősödését jelezték vissza.
Az elmúlt tíz évben tehát az időközi választások a speciális 2006-ot leszámítva teljes mértékben visszaigazolták a közvélemény-kutatási eredményeket, így ezek révén tökéletes képet kaphattunk arról, hogy miként alakultak a pártok közötti erőviszonyok. Az időközi választások kapcsán gyakori, hogy a vesztes fél arra hivatkozik, hogy ez nem tekinthető reprezentatív eredménynek, mivel az országnak csupán egy kis részét érinti. Ezzel szemben ha ezeket egymás mellé helyezzük, elég egyértelmű kép rajzolódik ki.
Amikor a közvélemény-kutatások szerint az MSZP állt az első helyen, akkor a párt több időközi választást is megnyert, míg a Fidesz előnyének a növekedésével a szocialisták csupán egy-két győzelmet könyvelhettek el. 2010-et követően a Fidesz–KDNP előnye folyamatosan csökkent az MSZP-vel szemben, és ezzel egyenes arányosan nőtt a szocialista győzelmek száma.
2013 elejétől kezdve növekvő kormánypárti előnyről számoltak be a közvélemény-kutató intézetek, az időközi választásokon pedig az MSZP ismételten folyamatosan alulmaradt. A helyi választások tehát kiváló fokmérői a közhangulatnak. Természetesen országos választásnak nem feleltethetőek meg, de a jelentőségüket lebecsülni sem érdemes, mivel éves viszonylatokban nézve a közvélemény-kutatásokkal együtt pontosan láthatóak a pártok közötti erőviszonyok változása.
