Hogy lesz ebből 2014-es MSZP-győzelem?

2013-ban megállt a kormánypártok visszaesése az időközi választások tükrében, az MSZP sok csúnya pofonba szaladt bele.

Mint arról sorozatunk korábbi részeiben beszámoltunk, 2003-ban a tízezer főnél népesebb településeken tartott időközi választásokon a kormányzó MSZP–SZDSZ megőrizte 2002-ben megszerzett pozícióit, 2004-ben fordítottak a jobbközép erők, és magabiztosan verték a balliberálisokat, 2005-ben pedig döntetetlen körüli eredmény született. Bár 2006-ban a Fidesz diadalmaskodott, a tavaszi országgyűlési választást elvesztette.

2007-ben az időközi önkormányzati választások egyértelműen visszaigazolták az MSZP–SZDSZ-kormány totális bizalomvesztését. 2008-ban folytatódott a Fidesz diadalmenete, a szocialisták már számolni sem tudták a vereségeiket. 2009-ben az időközi választások tisztán megmutatták, hogy 2010-ben az MSZP-nek esélye sincs a győzelemre, a három évvel ezelőtti voksolásokon a szocialisták továbbra sem igen rúgtak labdába.

2011-ben a kormánypárt sikerével zárultak az időközi önkormányzati választások, ami azt jelezte, hogy a szocialisták továbbra sem tértek magukhoz a korábbi évek pofonjai után. 2012-ben is elmaradt az ellenzéki áttörés az időközi önkormányzati választásokon, pedig a kormánypártoknak rettentő nehéz helyzetben kellett helytállnia. Cikksorozatunkban azt kívánjuk bemutatni, hogyan módosították az időközi megméretések a pártok közötti erőviszonyokat a parlamenti választások közötti időszakban és abból milyen következtetéseket lehet levonni.

Az idei évben eddig hét olyan időközi önkormányzati választásra került sor, amelyet 10 ezer főnél népesebb településen tartottak. 2013 eddigi részében a kormánypártok folyamatosan növelték az előnyüket a szocialistákkal szemben, míg a Jobbik és a többi szereplő, ha lassan is, de veszítik el a támogatottságukat. A Fidesz–KDNP számára mindenképpen jól jött a rezsicsökkentés, a gazdasági növekedés beindulása, valamint az uniós túlzottdeficit-eljárás megszüntetése. Ezek az eredmények az időközi választások eredményében is visszaköszöntek.

2010-ben a vizsgált településeken 12 770 fő járulhatott volna az urnákhoz, amelyből 4817-en jelentek meg. Ez 37,72 százalékos részvételt jelentett. 2013-ban 12 911 fő szavazhatott volna, 3786-an jelentek meg a szavazóhelyiségekben, ami 29,32 százalékos aktivitási arány volt. A közel 30 százalékos részvétel azt mutatja, hogy a politika iránti érdeklődés nem csökkent, és a kapott eredmények teljes mértékben mértékadónak számítanak.

2010-ben a vizsgált településeken a Fidesz–KDNP a voksok 48,59 százalékát szerezte meg, az MSZP 12,03, a Jobbik 10,06, míg az egyéb szervezetek 27,2 százalékot kaptak. 2013-ban ugyanezeken a helyeken a Fidesz és szövetségesei 48,06, az MSZP 17,37, a Jobbik 13,14, míg az egyéb szervezetek 20,71 százalékot összesített. A tendencia egyértelmű: a korábbi évekkel szemben a kormánypártok zuhanása megállt, míg a szocialisták és a Jobbik az egyéb szervezetek kárára erősödött.

A Fidesz–KDNP számára a legnagyobb siker a komlói választás megnyerése volt, ahol a Lungo Drom politikusát támogatták. A kampány során a szocialisták mindent bevetettek, hogy győzzenek a választások előtt bő egy évvel, de végül a voksok egyharmadát sem szerezték meg egykori fellegvárukban. A többi megméretésről is elmondható, hogy sem a szocialisták, sem a Jobbik nem volt képes az áttörésre a tízezer főnél népesebb településeken, ami a közvélemény-kutatási eredményeket teljes mértékben visszaigazolta.

Összességében a jövő évi választások előtti évben eddig rendezett voksolások azt mutatják, hogy a Fidesz–KDNP a korábbi évekhez képest stabilizálni tudta a támogatottságát, így nagyon kedvező előjelekkel várhatja a 2014-es megméretéseket. Az ellenzék bár 2011–12-ben erősödött az időközi választások eredményei alapján, de idén eddig nem tudtak javulást felmutatni, minden bizonnyal ebben közrejátszik a köztük lévő ellentétek is, de a korábbi Gyurcsány-kormányok tevékenysége sem elhanyagolható.