Mint arról sorozatunk korábbi részeiben beszámoltunk, 2003-ban a tízezer főnél népesebb településeken tartott időközi választásokon a kormányzó MSZP–SZDSZ megőrizte 2002-ben megszerzett pozícióit, 2004-ben fordítottak a jobbközép erők, és magabiztosan verték a balliberálisokat, 2005-ben pedig döntetetlen körüli eredmény született. Bár 2006-ban a Fidesz diadalmaskodott, a tavaszi országgyűlési választást elvesztette.
2007-ben az időközi önkormányzati választások egyértelműen visszaigazolták az MSZP–SZDSZ-kormány totális bizalomvesztését. 2008-ban folytatódott a Fidesz diadalmenete, a szocialisták már számolni sem tudták a vereségeiket. 2009-ben az időközi választások egyértelműen visszaigazolták, hogy 2010-ben az MSZP-nek esélye sincs a győzelemre, a három évvel ezelőtti voksolásokon a szocialisták továbbra sem igen rúgtak labdába.
2011-ben a kormánypárt sikerével zárultak az időközi önkormányzati választások, ami azt mutatta, hogy a szocialisták továbbra sem tértek magukhoz a korábbi évek pofonjai után. Cikksorozatunkban azt kívánjuk bemutatni, hogyan módosították az időközi megmérettetések a pártok közötti erőviszonyokat a parlamenti választások közötti időszakban, és abból milyen következtetéseket lehet levonni.
2012-ben tíz időközi önkormányzati választást tartottak tízezer főnél népesebb településen. A Fidesz–KDNP népszerűsége a nyár közepéig folyamatosan süllyedt, és az MSZP viszonylag közel került hozzájuk. Ezt követően befagytak az erőviszonyok, majd Bajnai Gordon október 23-ai színre lépése keverte meg az erőviszonyokat. A kormány egész évben roppant nehéz körülmények között volt kénytelen dolgozni, mivel az euróövezet válsága nem csillapodott, ami a hazai gazdaságra is negatív hatással volt.
A vizsgált településeken 2010-ben 91 596 fő élhetett volna az állampolgári jogával, közülük 39 091-en jelentek meg a szavazóhelyiségekben, ez 42,68 százalékos részvételnek felelt meg. 2012-ben ugyanezeken a helyeken 91 575 fő szavazhatott volna, és 28 995 fő vett részt az az időközi választásokon, ami 31,66 százalékos részvételt jelent. Az aktivitás csökkenése egyáltalán nem számít jelentősnek, ami azt mutatja, hogy az emberek politika iránti érdeklődése a kormányzati ciklus közepén sem esett vissza, így a kapott eredményekből le lehet vonni bizonyos következtetéseket.
2010-ben a voksolást a vizsgált tíz településen a Fidesz–KDNP nyerte a szavazatok 49,68 százalékával, a Jobbik 18,46, az MSZP 14,45, az egyéb szervezetek 15,22 százalékot értek el. 2012-ben a kormánypártok 38,18, az MSZP 23,11, a Jobbik 19,06, a többi szervezet 17,85 százalékot értek el. A Fidesz–KDNP 2011-hez hasonlóan ismét visszaesését könyvelhetett el, de így is megtartották vezető helyüket. A szocialisták feljöttek a második helyre, miközben a Jobbik tartotta korábbi szintjét.
A politikai erőviszonyok annyiban alakultak át, hogy a ciklus félidejében valóban komoly veszteséget szenvedett el a Fidesz–KDNP: 40 százalék alá csökkent a támogatottsága, amit a közvélemény-kutatások is visszaigazoltak. A szocialisták hosszú idő után győzni tudtak Sopronban és Szolnokon, de annyit mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az említett két körzet erősen baloldalinak tekinthető.
A kormánypártok támogatottságuk visszaesése ellenére képesek voltak győzni Miskolcon és Dunaújvárosban, ahol az MSZP-nek minden lehetősége megvolt arra, hogy visszavágjon a jobbközép erőknek, de végül alulmaradtak. Ebben az évben mutatkozott be a választók előtt a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció, amelynek összességben 0,23 százalék szavazat jutott, s ez óriási kudarc volt a bukott miniszterelnök számára.
