A Csík Zenekar koncertjével szombat éjjel véget ért a Tranzit – Fesztivál a határon kőszegi rendezvénye. A vasárnap már a csomagolásé és estére minden bizonnyal újra csendes lesz a Jurisics-vár és meseszép környéke. Mit mondott ez a pár nap a résztvevőknek, és mit annak az újságírónak, aki először vehetett részt a politikai szezonkezdetet jelentő rendezvényen? A válasz egyáltalán nem tűnik könnyűnek, mivel arra nincs lehetőség, hogy minden vendég elmondhassa a véleményét, így csupán azokból a benyomásokból és hangulatokból lehet meríteni, amelyekkel találkoztam.
A várost egy szóval lehet csak jellemezni: gyönyörű. Kőszeg méltán pályázhat Magyarország legszebb településének a címére, a terek és az utcák rendezettek, az idelátogató pedig a belváros bármelyik éttermének vagy sörözőjének a teraszáról élvezheti a kellemes környezetet. Ezt rövid időre csupán a szárazság miatt megvadult darazsak zavarták meg, de ezen is könnyen túl lehetett tenni magunkat. Ami emellett bizonyos, hogy nem kellően készültek föl a vendégsereg fogadására, mivel egyáltalán nem számított kuriózumnak, hogy adott esetben egy sonka-gombás pizzára is egy órát kellett várni, de tény, hogy az év 361 napján nem találkoznak hasonló tömeggel a helyi vendéglátók.
Természetesen a legnagyobb figyelmet a viták, a beszélgetések és a diskurzusok váltották ki, amelyek közül többön nagyobb párharcot lehetett megtekinteni. Nem várt fejlemény volt, hogy a választások előtt szűk egy évvel a közéleti összecsapások sok esetben nagyon könnyed hangnemben folytak, a felek nem adták át magukat az indulataiknak, és a szakmaiság is többé-kevésbé mindenhol megmaradt. Sokakkal beszélve le lehetett szűrni, hogy néhányan hiányolták az élesebb beszólásokat, a parázs hangulatot, de ehhez szerintük lényegesen megosztóbb személyiségeket kellett volna vendégül látni.
A jövő évi választások közeledtével sokan arra számítottak, hogy mindent már a közelgő kampány előszele fog uralni, de pozitív csalódás volt, hogy sem a kormánypárti, sem az ellenzéki szereplők nem arra fecsérelték az idejüket, hogy kortesszövegekkel untassák a jelenlévőket. Olyan szempontból persze többekben hiány maradt, hogy megérte volna bemutatni a jövő évi új szabályokat, és azok várható hatásait a végeredményre, illetve a külpolitikai kérdések sem uralták megfelelő arányban a vitákat. Bár egy hónappal ezelőtt került sor a tusványosi szabadegyetemre, de a határon túli magyarság ügye is talán megérdemelt volna egy arénabeli vitát.
A Tranzit a korábbi Fesztivál a határon rendezvény folytatója, de egyben megújítója is szeretne lenni. Elfogadható, hogy a korábbi szervezőgeneráció másképpen tekint erre a rendezvényre, mint arra, amikor még ők voltak az első vonalban, de teljesen természetes volt a részükről, hogy folyamatosan pozitív üzenetekkel látták el a mostani vezetőket. Tudják ők is, hogy a Tranzit már egy más nemzedék találmánya, így ennek a fesztiválnak is változnia kell, amivel mindenkinek tisztában kell lennie.
A viták és a gondolatébresztő beszélgetések után a szórakozásé volt a főszerep, a fellépő zenekarok mindenképpen a hazai élvonalba tartoztak, és a fesztivál résztvevőin kívül a város és a környék lakosságának jelentős része is megjelent. Az éjjeli órákban láthattuk azt is, ahogyan kalotaszegi muzsikára Vágó Gábor LMP-s képviselő táncra perdült, de akinek úgy tartotta kedve, bármikor megihatott egy kellemes kőszegi vörösbort Deutsch Tamással, Fürjes Balázzsal, vagy éppen Gyürk Andrással. A rendezvény véget ért, de az új barátok találkozóin minden bizonnyal sok szó esik majd erről a négy napról, amely minden bizonnyal egy hagyományt folytatott, de egyben újat is teremtett.
A Tranzit eseményeiről bővebben itt olvashat.
