Dönergyilkosságok: rasszista terror, szerencsétlenkedő titkosszolgálat

Számos közös vonása van a németországi, rasszista indíttatású dönergyilkosságoknak, valamint a magyarországi romagyilkosságoknak.

Ez az elem a dönergyilkosságokban is megjelenik: 2012 januárjában Bodo Ramelow, a türingiai baloldali frakcióvezető azzal vádolja az Alkotmányvédelmi Hivatalt, hogy fontos információkat titkosítottak, megvonva ezeket a rendőrségtől, azáltal valószínűleg megakadályozták az elkövetők letartóztatását. A két ügy legabszurdabb momentuma gyakorlatilag megegyezik: a német katonai elhárítási hivatal (MAD) már 1995 márciusában készített aktát az egyik későbbi gyilkosról, Uwe Mundlosról, aki katonai szolgálata alatt szélsőjobboldali tevékenységével tűnt ki. Cs. Istvánt is évekig figyelte a katonai titkosszolgálat, a szoros ellenőrzés meghosszabbítását pedig éppen az első támadás előtt, 2008 májusában állította le az NBH.

A számos párhuzam ellenére a németországi sajtó igyekszik úgy tálalni a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok alatt történt romagyilkosságokat, hogy azok valamiféle általános rasszizmus eredményei. Az osztrák közszolgálati adó például a gyilkosságok kapcsán azt írja hazánkról, hogy a lakosság 10-15 százaléka ápol szélsőjobboldali nézeteket vagy hajlik arra, hogy magáévá tegyen ilyen nézeteket. A Berliner Zeitungban pedig az jelent meg, hogy az ítélet kapcsán, hogy az „semmit sem változtat az erőszakosan romaellenes magyarországi hangulaton”.

A Süddeutche Zeitung „nem kedvelt kisebbség elleni példátlan hajtóvadászat” ügyéről ír, és hogy a romáknak továbbra is rettegniük kell hazánkban. A kommentár szerzője megkérdőjelezi, hogy a „Magyarország valóban az áldozatok oldalán áll-e” és a annak az Orbán-kormánynak a romapolitikáját marasztalja el, amely kárpótlást fizet az áldozatoknak, és megjegyzi ugyan hogy a „náci párt Jobbik félkatonai gárdáját” betiltották, de hozzáteszi azt a hamis állítást, hogy az mégis „zavartalanul masírozik tovább”. Nem tisztázza az újságíró azt sem, hogy évekkel ezelőtti gyilkosságokról van szó, elhallgatja azt is hogy a Magyar Gárda is a Gyurcsány-időszakban erősödött meg. Ehelyett közelmúltbeli (például ózdi) eseteket hoz kapcsolatba a merényletekkel, mondván: „sokhelyütt a Fidesz is részt vesz a romaellenes politikában”. Az ORF arra tér ki az eset kapcsán, hogy a rasszista, antiszemita megnyilvánulásokkal szembeni tolerancia magasabb Magyarországon, mint Ausztriában vagy Németországban.

A Spiegel Online tudósítósában az szerepel, hogy a per „csekély érdeklődést váltott ki a magyar nyilvánosságban „az utóbbi két évben, és az eljárás során a politikai motiváció kérdésével egyáltalán nem foglalkoztak. A szerző, Keno Verseck is igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy a romagyilkosságok az Orbán-kabinet idején történtek: „most először még a kormány is elismerte, hogy a hatóságok hanyagul végezték a dolgukat, és hogy sok kérdés megválaszolatlan”. Verseck egyebek között azt is állatja, hogy a per „csekély érdeklődést váltott ki a magyar nyilvánosságban” az utóbbi két évben, és az eljárás során a politikai motiváció kérdésével egyáltalán nem foglalkoztak.