Mindannyian találkoztunk már a közismert adományozási formákkal: küldhetünk pénzt egy számlaszámra, vagy leadhatjuk megunt, kinőtt, ám jó állapotban lévő ruhaneműinket különböző segélyszervezeteknek, hogy eljuttassák azokhoz, akik rászorulnak. Ám mit kezdünk azokkal a holmikkal, amik még használhatók ugyan, de már nincs szükségünk rá, s hiába adnánk oda egy rászorulónak, ő sem tudna velük mit kezdeni? Nem, nem dobjuk ki őket, vagy várjuk meg a lomtalanítást, hanem elvisszük a KaritászPONT-ba.
A Katolikus Karitász első budapesti adományboltja augusztus elején nyílt meg a XI. kerületben, a Karinthy Frigyes úton. Abban különbözik egy átlagos leadóhelynél, hogy ide bármit bevihet az ember, ami az ajtón befér. Itt pedig az adomány kétfelé oszlik: az egyik kupacba azok a dolgok kerülnek, amelyeket a szervezet közvetlenül fel tud használni a rászorulók megsegítésére, tehát kifejezetten a ruhaneműk. Ezeket elszállítják, hogy később központilag kiosszák őket.
Az áru másik fele a polcokon landol. Ezeket a termékeket – lehet az ékszertől kezdve a nyelvkönyvön és társasjátékon át az ét- és pohárkészletig bármi – a bolt kedvezményes áron értékesíti, így a nagylelkű adakozó „duplán támogathatja” a rászorulókat, ugyanis a bevételt a szervezet teljes egészében karitatív célokra fordítja.
A KaritászPONT vezetője, Joubert Olivér ezzel kapcsolatban kifejtette, nem a profit a fontos, hanem az, hogy az emberek tudomást szerezzenek arról, hogy itt közvetlen módon tudnak jótékonykodni, és „ez túlmutat a dolognak, a boltnak a prosperitásán”.
Az üzlet harmadik aspektusa, hogy helyet ad a Katolikus Karitász intézményeiben dolgozó, megváltozott munkaképességű emberek termékeinek. Ez a 24-féle, biogazdálkodásban termelt, ellenőrzött gyógytea ugyancsak megvásárolható a KaritászPONT-ban.
A kezdeményezést a kerületi önkormányzat is a szárnyai alá vette, ugyanis az üzlethelyiséget kedvezményes bérleti díj fejében bocsátották a Katolikus Karitász rendelkezésére. A bolt vezetője ezt nagy segítségnek érzi, s elmondta, bár szemmel látható, hogy hazánkban az efféle adományozási rendszer hagyományai kezdetlegesek, mégis van ok a bizakodásra, köszönhetően a pozitív visszajelzéseknek és az elmúlt időszakban tapasztalható jelentős árucsere-forgalomnak.
Az adományozás szokványos keretéből való kilépéssel más segélyszervezetek is próbálkoznak. A Baptista Szeretetszolgálat is útjára indította az angolszász charity shopok mintájára saját adományboltjait Baptista.Pont néven, mely modell legszembetűnőbben abban tér el karitászos társától, hogy a pontok nem folytatnak kereskedelmi tevékenységet. Révész Szilvia, a Baptista Szeretetszolgálat kommunikációs igazgatója elmondta, a segélyszervezetek életében is fontos az innovatív hozzáállás, alkalmazkodni kell a világ és a társadalom változásaihoz.
„Sokan szeretnének adni, de nincs rá lehetőségük, idejük, hogy felkeressenek egy segélyszervezetet vagy megvásárolják az adományt, amit szeretnének” – fejtette ki. Az újítás példájaként említette legsikeresebb programjukat, a cipősdoboz-akciót, melyet néhány éve meghirdettek egy webáruház oldalán. Az igazgató elmondta, félt attól, hogy így az akció lényege veszik el, ám a kezdeményezés sikerrel zárult, közel ezer cipősdoboz kelt el digitálisan.
Romhányi Tamás, a Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője ugyanakkor úgy látja, nem feltétlenül az adományozási struktúrák döntik el, hogy egy karitatív szervezet sikeres-e vagy sem. „Találkozásokra van szükség ahhoz, hogy az adományozás jól valósuljon meg, a módszer majdhogynem másodlagos” – fejtette ki az MNO-nak Romhányi. Hozzátette, nem az adományok mennyisége vagy minősége számít, hanem az, hogy a rászoruló szüksége találkozzon a segítségnyújtó szándékával.
Elmondta, rengeteg újdonság jelent meg a karitatív szervezetek életében is az elmúlt években, mint az okostelefonos adományozás, az online tranzakciók, vagy az adományvonalak. Az eszközök bővülnek és alakulnak, de a kérdés az, hogy a közvetítő szervezetek mennyire tudják betölteni a feladatukat – magyarázta a kommunikációs vezető, s hozzátette: „ha hitelesek és jól végzik a dolgukat, kapcsolatban állnak a rászorulókkal és képesek megszólítani az adományozókat, majdhogynem mindegy a csatorna”.
