– Államtitkár úr, milyen tendenciák rajzolódnak ki az idei felvételi eredményekből? A fiatalok választásai alapján látható-e, hogy a tervezett felsőoktatási profiltisztítás mely intézményekben milyen irányú változtatásokat kell, hogy indítson?
– Korai lenne még tendenciákat levonni, hiszen nagy elemzéseknek még nem lett alávetve a felvételi eljárás eredménye, de jelek azért vannak. Például az, hogy a tavasszal meghirdetett Klebelsberg-ösztöndíj komoly vonzerővel bír, a tanári pályára ugyanis nagyságrendekkel többen jelentkeztek, mint korábban. Bizonyos tanári szakok esetén az elmúlt évekhez képest a többszörösére nőtt az érdeklődés. Hasonló elmozdulás figyelhető meg a mérnöki, műszaki pályán is, amit ugyancsak többen választottak, mint korábban. A legfontosabb változás egyébként az, hogy a jövőben a hallgatói választás lesz az állami ösztöndíjak legfőbb elosztási szempontja, nem lesznek előre meghatározott férőhelyek. Lássuk be, nem az a fontos, hogy az egyetem és a főiskola jól érezze magát, hanem hogy a végzett hallgató boldog és elégedett ember lehessen. Nem az intézményeket, hanem a hallgatókat kell finanszírozni, hiszen a tudományban a teljesítménynek kell döntenie. És a megfelelő teljesítmény nemcsak a hallgatónak, hanem az intézményeknek is érdeke.
– Ha már a teljesítményről van szó, a héten bejelentette, hogy a 2014-es felvételi eljárásban már 260 lesz a minimális ponthatár, és a következő években tovább emelik a bejutási küszöböt. 2016-ban már 300-as minimum várható, nem félő, hogy ennél a szintnél már sokan eleshetnek a továbbtanulástól?
– A mostani 240-es felvételi pontszámot már jövőre emelni kell, hiszen az nagyon vékonyka tudást jelöl, nincs értelme tovább várni a változtatással. Személy szerint jobbnak tartom, ha becsülettel megmondjuk az érettségi előtt álló gyerekeknek, hogy kapják össze magukat, mert a közepes tudás nem egyetemre való. Sőt, azt is mondanám nekik, igyekezzenek emelt szintű érettségit tenni, és tanuljanak meg egy nyelvet, mire eljutnak a felvételiig. A felsőoktatási intézményeknek is érdeke, hogy motivált, jó képességű hallgatók kerüljenek be a rendszerbe.
– Az idegennyelv-tudással elég komoly baj van hazánkban, rengetegen vannak, akik még a diplomaszerzés idejére sem teszik le a szükséges nyelvvizsgát, és emiatt nem tudják átvenni az oklevelüket.
– Én nagyon örülnék neki, ha a megfelelő idegennyelv-tudás már a felvételi idején meglenne. Gondoljunk csak bele, a felsőoktatásban már a tanulmányok ideje alatt alapvető kellene, hogy legyen az idegen nyelvek rendszeres használata, a szakirodalom zömét angolul írják. Hogyan ismeri meg a diák a korszerű tudásanyagot, ha csak magyarul beszél? Lássuk be, ha a középkorban a legegyszerűbb parasztgyerek is meg tudta tanulni a latint, akkor most, az internet és a televízió korában egyszerűen nem lehet mentség arra, hogy kibújjunk ez alól a kötelesség alól.
– Fontos változás lesz az intézményi struktúra átalakítása. Ennek kapcsán egyre többet hallani a közösségi főiskolák megjelenéséről. Ezeknek mi lesz a funkciója?
– A közösségi főiskolán kétéves a képzés, és a végén felsőoktatási szakképzést adna a hallgatónak. Ide azok jelentkezhetnének, akiknek bizonytalanabb a tudásuk annál, hogy egyetemre menjenek, de szorgalmasak és szeretnének tovább tanulni. A közösségi főiskolák elvégzésével nagyon jó védőnő, falugazdász vagy óvónő lehet belőlük. Ez az intézménytípus lenne a piramis alja. Sajnos nálunk a szakképzés nagyon gyenge lábakon áll, alig van jelentkező, és semmiféle hírverést, népszerűsítő reklámot nem kap a képzés. Ha továbbtanulásról van szó, mindenki csak azt hangoztatja, hogy menjünk egyetemre. Ott meg aztán meghirdetünk mindenféle szakot, sok olyat is, amit nem igazol vissza a társadalom, és nem lehet vele elhelyezkedni. Rendezni kell ezt a helyzetet.
Csókás Adrienn
A teljes interjút a Magyar Nemzet pénteki számában olvashatja.
