„Nemcsak a török pusztítását és a frontvonalakat kellett átélnie az itt élőknek, de azt is meg kellett élniük, hogy az ország közepéből egy pillanat alatt határvidékké váltak, megfosztva számos fontos kapcsolattól” – mondta a fideszes politikus, hozzátéve, hogy a külső döntés eredményeként kettészakított szerves tájegységeknek, régióknak hozzá kellett szokniuk az újrakezdéshez, saját erőből.
Navracsics Tibor kiemelte, a várossá avatással Tát központtá is válik, viszonyítási ponttá és résztvevővé a városok versenyében. „Városnak lenni térségszervező erőt és feladatot jelent. Ez itt, ahol pár kilométerre, a határ másik oldalán is magyarlakta közösségek vannak és magyarlakta régiók vannak, különös felelősséget jelent” – hangoztatta a politikus.
Áder János köztársasági elnök július 15-ei hatállyal adományozott városi címet Tátnak, amelyet 5760-an lakják. A római korban a település határában vezetett az Aquincumot Brigetióval összekötő út. Tát nevének első említését az 1146-ban kelt oklevélben találták meg, amelyben Fulkó hospes a pannonhalmi apátságnak adja itteni birtokát, majd 1181-ben III. Béla „Taath” falut a Szent Jánosról nevezett lovagrendnek adományozta, amelyek utódai a johannita és a máltai lovagok.
A környékről 1685-ben űzték ki a törököt, a táti csatában Lotharingiai Károly herceg és Sajtán Ibrahim százezres serege ütközött meg. Az 1710 és 1740 közötti időben, több hullámban német telepeseket, svábokat és osztrákokat telepítettek ide.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!