„Nemcsak a török pusztítását és a frontvonalakat kellett átélnie az itt élőknek, de azt is meg kellett élniük, hogy az ország közepéből egy pillanat alatt határvidékké váltak, megfosztva számos fontos kapcsolattól” – mondta a fideszes politikus, hozzátéve, hogy a külső döntés eredményeként kettészakított szerves tájegységeknek, régióknak hozzá kellett szokniuk az újrakezdéshez, saját erőből.
Navracsics Tibor kiemelte, a várossá avatással Tát központtá is válik, viszonyítási ponttá és résztvevővé a városok versenyében. „Városnak lenni térségszervező erőt és feladatot jelent. Ez itt, ahol pár kilométerre, a határ másik oldalán is magyarlakta közösségek vannak és magyarlakta régiók vannak, különös felelősséget jelent” – hangoztatta a politikus.
Áder János köztársasági elnök július 15-ei hatállyal adományozott városi címet Tátnak, amelyet 5760-an lakják. A római korban a település határában vezetett az Aquincumot Brigetióval összekötő út. Tát nevének első említését az 1146-ban kelt oklevélben találták meg, amelyben Fulkó hospes a pannonhalmi apátságnak adja itteni birtokát, majd 1181-ben III. Béla „Taath” falut a Szent Jánosról nevezett lovagrendnek adományozta, amelyek utódai a johannita és a máltai lovagok.
A környékről 1685-ben űzték ki a törököt, a táti csatában Lotharingiai Károly herceg és Sajtán Ibrahim százezres serege ütközött meg. Az 1710 és 1740 közötti időben, több hullámban német telepeseket, svábokat és osztrákokat telepítettek ide.
