Választás 2014: ha nem vigyáznak, icipici párttá válhat az MSZP

A mandátumok közel 75 százalékát szerezné meg a Fidesz–KDNP a júliusi közvélemény-kutatási adatok alapján, ha az ellenzéki erők önállóan indulnának.

A választások közeledtével egyre többen próbálják megjósolni, megtippelni, hogy az éppen aktuális támogatottsági adatok mellett melyik párt hány mandátumra számíthat a 2014-ben felálló 199 fős parlamentben. Eddig csupán az LMP-ből kilépő, majd a Bajnai-csapatban landoló Karácsony Gergely által készített mandátumbecslő alapján lehet jósolni, amelynek megbízhatósága roppant komoly lékeket kapott az elmúlt hónapokban. A modell nem veszi figyelembe az esetleges egyéni jelöltek szerepét, és a Szigetvári Viktor által manipulált támogatottsági számokat használja az új választókerületek esetében.

Mindezek ellenére a formula néhány megjegyzéssel alkalmazható, így például az általa használt súlyozást érdemes több esetben is jól megnézni, mivel teljesen természetes, hogy egy párt támogatottságának a változása országosan nem egyenletesen oszlik el, valamint azt is, hogy Szigetváriék szándékosan a jobboldal felé torzították a modelljüket.

Júliusban a közvélemény-kutatók a biztos szavazó pártválasztók körében nagyon magabiztos kormánypárti fölényt mutattak. A Fidesz–KDNP a voksok 47,25, az MSZP 19,5, a Jobbik 13,5, az Együtt–PM 9,25, az LMP 2,75, míg a DK 1,85 százalékot ért volna el. Abban az esetben, ha mindegyik alakulat önállóan indulna, akkor a mostani kormánypártok a mandátumok 74,87, az MSZP a 11,56, a Jobbik a 8,04, az Együtt 2014 pedig 5,53 százalékát szerezné meg. A szocialisták egyetlen egyéni körzetet sem nyernének a modell szerint, de ennek ellenére a XIII. kerületben lévő választókerületben minden bizonnyal nem szorulnának a második helyre.

Abban az esetben, ha létrejönne egy MSZP–E14–DK ellenzéki összefogás, akkor az a mandátumok 23,12 százalékát szerezné meg, míg a Fidesz–KDNP 68,84 százalékos, kétharmados győzelmet aratna. Az ellenzéki összefogás csupán 11 egyéni mandátumot szerezne, győzelmeit Angyalföldön, Újpesten, Zuglóban, Rákospalotán, Kőbányán, Óbuda-Békásmegyeren, Pesterzsébeten és Csepelen gyűjtené be. Ezek a körzetek mindig is a baloldal legerősebb bástyái voltak, így nem meglepő, hogy a jobbközép kormány ellenzéke itt a legerősebb.

Másrészt elég nehéz elhinni a modellnek, hogy például Ózdon, Tiszaújvárosban, Salgótarjánban, vagy éppen Nyíregyházán a Fidesz fog majd nyerni. A baloldali rejtőzködőket, és az aktív bizonytalanokat is mérlegre téve vélhetően a korábbi stabil MSZP-s választókerületekben is a kormányváltó erők lesznek majd többségben, így érdemesebb legalább 30-35 egyéni győzelemmel számolni az ellenzéki összefogás esetében.

Természetesen nem lehet olyan modellt készíteni, amelyben a szavazatok súlyozása mellett az egyéni jelölti szimpátiákat is figyelembe lehetne venni, ráadásul most még azt sem lehet tudni, hogy a kormánnyal szemben milyen formációban indul majd az ellenzék és kik lesznek az egyéni jelöltek. A bemutatott számítások arra mindenképpen jók, hogy látszik: akár minimális kormánypárti vagy ellenzéki vezetés mellett jelentős eltérések lehetnek a mandátumok számában, ami egyébként a stabil kormányzást biztosítja a nyertes számára.

Még egy széles körű ellenzéki összefogás esetén is közel lenne a Fidesz–KDNP ahhoz, hogy kétharmados győzelmet arasson a parlamenti választáson, ha a júniusi közvélemény-kutatási eredményekkel számolunk. A modellszámítások alapján az látszik, hogy az ellenzéki erők a legjobb eredményeiket Budapesten és a megyei jogú városokban érhetik el.

Még egy, a Jobbik nélküli teljes ellenzéki összefogás esetén is abszolút többséget szerezne a Fidesz–KDNP a májusi közvélemény-kutatási eredmények alapján. A modellszámítások alapján az látszik, hogy az ellenzéki erők a legjobb eredményeiket Budapesten és a megyei jogú városokban érhetik el.