Másrészt elég nehéz elhinni a modellnek, hogy például Ózdon, Tiszaújvárosban, Salgótarjánban, vagy éppen Nyíregyházán a Fidesz fog majd nyerni. A baloldali rejtőzködőket, és az aktív bizonytalanokat is mérlegre téve vélhetően a korábbi stabil MSZP-s választókerületekben is a kormányváltó erők lesznek majd többségben, így érdemesebb legalább 30-35 egyéni győzelemmel számolni az ellenzéki összefogás esetében.
Természetesen nem lehet olyan modellt készíteni, amelyben a szavazatok súlyozása mellett az egyéni jelölti szimpátiákat is figyelembe lehetne venni, ráadásul most még azt sem lehet tudni, hogy a kormánnyal szemben milyen formációban indul majd az ellenzék és kik lesznek az egyéni jelöltek. A bemutatott számítások arra mindenképpen jók, hogy látszik: akár minimális kormánypárti vagy ellenzéki vezetés mellett jelentős eltérések lehetnek a mandátumok számában, ami egyébként a stabil kormányzást biztosítja a nyertes számára.
Még egy széles körű ellenzéki összefogás esetén is közel lenne a Fidesz–KDNP ahhoz, hogy kétharmados győzelmet arasson a parlamenti választáson, ha a júniusi közvélemény-kutatási eredményekkel számolunk. A modellszámítások alapján az látszik, hogy az ellenzéki erők a legjobb eredményeiket Budapesten és a megyei jogú városokban érhetik el.
Még egy, a Jobbik nélküli teljes ellenzéki összefogás esetén is abszolút többséget szerezne a Fidesz–KDNP a májusi közvélemény-kutatási eredmények alapján. A modellszámítások alapján az látszik, hogy az ellenzéki erők a legjobb eredményeiket Budapesten és a megyei jogú városokban érhetik el.
