Az ellenzéki összefogás is súlyos pofonba szaladna bele

Ha nincsen ellenzéki összefogás, a Fidesz–KDNP a mandátumok 72,86 százalékét szerezheti meg a 2014-es parlamenti választásokon.

A választások közeledtével egyre többen próbálják megjósolni, megtippelni, hogy az éppen aktuális támogatottsági adatok mellett melyik párt hány mandátumra számíthat a 2014-ben felálló 199 fős parlamentben. Eddig csupán az LMP-ből kilépő, majd a Bajnai-csapatban landoló Karácsony Gergely által készített mandátumbecslő alapján lehet jósolni, amelynek megbízhatósága roppant komoly lékeket kapott az elmúlt hónapokban. A modell nem veszi figyelembe az esetleges egyéni jelöltek szerepét, és a Szigetvári Viktor által manipulált támogatottsági számokat használja az új választókerületek esetében.

Mindezek ellenére a formula néhány megjegyzéssel alkalmazható, így például az általa használt súlyozást érdemes több esetben is jól megnézni, mivel teljesen természetes, hogy egy párt támogatottságának a változása országosan nem egyenletesen oszlik el, valamint azt is, hogy Szigetváriék szándékosan a jobboldal felé torzították a modelljüket.

A májusi összesített közvélemény-kutatási eredmények alapján a Fidesz–KDNP 45,4, az MSZP 22,6, a Jobbik 13,4, az E14 9,4, az LMP 3,4, míg a DK 2,2 százalékon állt. Abban az esetben, ha mindegyik alakulat önállóan indulna, akkor a mostani kormánypártok a mandátumok 72,86, az MSZP 13,57, a Jobbik 8,04, míg a Bajnai-párt 5,53 százalékát szerezné meg. A Fidesz–KDNP 105 egyéni győzelmet aratna, a legszorosabb eredmények a budapesti választókerületekben lenne, ahol egy éles szituációban minden bizonnyal több vereséget is szenvedne a jobbközép pártszövetség.

Abban az esetben, ha létrejönne egy MSZP–E14–DK–LMP ellenzéki összefogás, és ennek a szövetségnek a szavazói egységesen mozognának, akkor a mandátumok 33,67 százalékát szereznék meg, míg a Fidesz–KDNP a képviselői helyek 58,29 százalékát. Egy ilyen szövetség a 2010-es eredményeken alapuló súlyozás alapján Budapesten a 18 választókerületből 16-ot megnyerne. A XIII. kerületben a szavazatok több mint 60 százalékára számíthatna, de Kőbányán, Újpesten, Rákospalotán is több mint 50 százalékos támogatottságot élvezne.

A vidéki nagyvárosi körzetek közül Pécsett, Miskolcon, Szegeden, Szolnokon, Tatabányán nagy valószínűséggel a balliberális erők nyernének. Az ellenzéki összefogás 30 egyéni győzelmet szerezne, míg a kormánypártok 76-ot, de ezek közül a modell szerint több olyan körzet is van, ahol csupán 1-2 százalékos előny látható, így azokban is érdemes azzal számolni, hogy nagy valószínűséggel vereséget szenvednek. Ilyen körzet például az ózdi és a sajószentpéteri, ahol 2010-et leszámítva mindig nagyon sima baloldali győzelem született.

Természetesen nem lehet olyan modellt készíteni, amelyben a szavazatok súlyozása mellett az egyéni jelölti szimpátiákat is figyelembe lehetne venni, ráadásul most még azt sem lehet tudni, hogy a kormánnyal szemben milyen formációban indul majd az ellenzék és kik lesznek az egyéni jelöltek. A bemutatott számítások arra mindenképpen jók, hogy látszik: akár minimális kormánypárti vagy ellenzéki vezetés mellett jelentős eltérések lehetnek a mandátumok számában, ami egyébként a stabil kormányzást biztosítja a nyertes számára.