A történelmi Magyarország területén megszámlálhatatlan temető „létesült” a századok során, de sok sírkertbe nem csupán amiatt látogatunk el, mert szeretteink végső nyughelye, hanem mert adott esetben kedvenc hírességeink nyugszanak ott, illetve egyszerűen gyönyörű kirándulóhelyek. Lássuk!
A Székelyudvarhelytől délkeletre, Barót közelében lévő, már a Kárpátokba fúródott, Kovászna megyei középkori település a rajta átfutó patak melletti formáról kapta a nevét, temetője pedig a kopjafák bölcsője. A kopjafa eredetileg egy 3,5 méternél is hosszabb döfő lándzsa volt, a kézvédőnél a jobb markolhatóság miatt elvékonyítva. Lobogó volt a végén, harcoló lovas katonák használták. 2011-ben film készült a temetőről, illetve a lenyűgöző kopjafákról, azok készítéséről. Pillantson bele!
A XVI. század végén, egy pestisjárvány hajnalán alapított temető kihagyhatatlan látnivaló Kolozsvár nevezetességei között. Már több száz éve megteltnek nyilvánították, aztán utcákat és újabb telkeket csaptak hozzá. A magyar írásbeliség nagyjai nyugszanak ebben a dombos, buja kertben, de felekezetre és nemzetiségre tekintet nélkül (magyarok, románok, szászok) sok híresség nyugszik itt – hisz a pestis sem válogatott. Számos irodalmi munka szerzőjét ihlette meg az egyedülálló kert, melynek híres halottairól már igen régóta részletes dokumentációt vezettek – Apáczai Csere Jánostól Zilahi Erzsébetig, Ady Endre szerelméig.
Elég mókás és otthonos hely. A kereszteken mindenütt festett portrék vannak, s rímbe szedve az elhunytak életéről egy-egy jellemző mozzanat. Irodalmi értékű, helytörténeti jelentőségű alkotásokról beszélünk az ukrán–román határfalu sírkertje esetében. UNESCO-védelem alatt áll a kert. A kezdeményezés egy helyi román fafaragóé volt a XX. század elején. Még egy bizonyos fajta színt is elneveztek innen: a szaploncai kéket. A versekben a lényeg az, hogy lezárt életutakat állítson tanulságul az életben maradottaknak. A faragott jelenetek változatos életképek a szaploncai valóságból: kaszáló, kovácsoló, disznót ölő, fát vágó, traktort vezető, fonó, újságot olvasó, gyermekekkel vagy állatokkal körülvett férfi- és női alakok népesítik be azokat, a halottra jellemző életmódnak megfelelően.
„Itt nyugszom én idelenn
Pop George Ocuta a nevem
Amíg világomat éltem
Sok-sok disznyót megperzseltem
Rengeteg húst is megettem
Ez lehetett tán a vesztem.
Jó lett volna még pár év
Még egy kicsi öregség
De a halál nem hagyott
A föld alá parancsolt.
Életemnek búcsút mondtam
43 éves korban.”
„Nyugszom én is idelenn
Ioan Spanu a nevem
Míg tartott földi életem
Molnárkodtam rendesen
Sok zsákot felemeltem
Finom lisztet őröltem
Kevés vámot vetettem
Az élettől elbúcsúztam
Ősszel 60 éves korban.”
A szabadtéri elhelyezés veszélyezteti a páratlan kultúrörökség épségét: az időjárási végletek, a fagy, az eső, a napsütés kivétel nélkül gyorsítják a műemlékek romlását.
A budai 59-es villamos és 8-as busz találkozásánál lévő, szinte rossz időben is napfényes sírkertet 1894-ben alapították, több híresség nyugszik itt, mint a Házsongárdiban és a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben együttvéve. A villamost kvázi a temető léte kényszerítette ebbe az irányba. A második világháború idejére már teljesen általános temetkezési helye volt Buda lakosságának, 1952-ben pedig a Farkasréti temető vált a régi politikai, egyházi, gazdasági és katonai elit, valamint általában a tudós- és művészvilág első számú fővárosi temetkezési helyévé.
Itt nyugszik mások mellett (névsorban) Aczél György (48/3-2-6/7), Antal Imre (10/1-1-38), Bacsó Péter (607-34), Bartók Béla (60/1-főút-9/12.), Básti Lajos (22/1-1-74.), Bessenyei Ferenc (21/1-1-73/74), Bubik István (25-2-54), Czóbel Béla (1/4-1-39/40), Cseh Tamás (33/3-2-42), Cserháti Zsuzsa (60/4-3-6), Fábri Zoltán (32/2-1-159/G), Fischer Annie (6/1-1-26), Gerevich Aladár (60/2-főút-3), Gerő Ernő (612/1-88), Gobbi Hilda (22/1-1-79), Gyarmati Dezső (1927-2013), Hofi Géza (25-2-37), Illyés Gyula (46/7-1-53/54), Karády Katalin (22/1-1-8), Knézy Jenő (8/3-1-131/132), Kodály Zoltán (20. (Kodály) körönd-1-17/18), Kolonics György (8/1/A-1-67/68), Máté Péter (60/5-6-23), Pilinszky János (22-1-94), Rákosi Mátyás (60-1-191/192), Szabó Magda (21/1-1-13), Zenthe Ferenc (43-0-50). (A teljes lista)
Balatonudvari a Tihany „után” következő, ahhoz közeli település a magyar tenger északi partján. Hogy mitől lettek szív formájúak a sírkövek, már a múlt homályába vesző rejtély, az viszont biztos, hogy divatot teremtett vele, aki kitalálta. Versek és legendák is keletkeztek az eredetéről. A sírkert ma maga műemlék már.
Szatmárcsekei csónakok
Mintha lett volna valamikor egy csónakzápor. Hatszáz földbe fúródott vízi alkalmatosság jelzi egy-egy elhunyt helyét, ettől olyan különleges ez az északkelet-magyarországi református temető. Egyes elképzelések szerint ősi ugor szokás maradt fenn itt, mások úgy vélik, áradáskor csak csónakkal lehetett temetni vinni a halottakat. Itt nyugszik Kölcsey Ferenc, a Himnusz írója, aki a nemzeti imádságot itt is vetette papírra.
Talán nem szentségtörés szép, turisztikailag látni érdemes temetőkről értekezni – ilyenkor ősszel, az ezerarcú lombkoronák alatt minden sírkert méltó miliőt teremt arra, hogy elhunytjainkra emlékezzünk.
