Akár egy év is eltelik, mire elemzi Brüsszel a kormány válaszait – mondta el korábban Fónagy, hozzátéve: a kabinet számított az újabb brüsszeli kritikákra. Ahogy mindig, ha nagyvállalati érdekeket vagy az uniós központosítást sértő intézkedéseket hoz.
Az unió korábban a gazdasági kritikák mellett főleg ideológiai alapokon próbálta kikezdeni a magyar kormányt; a támadások hazánk 2011-es uniós elnökségével kezdtek eldurvulni, a magánnyugdíjpénztárak ügye, az új alaptörvény és a médiatörvény adta meg az első témákat a támadóknak. Daniel Cohn-Bendit zöldpárti EP-képviselő és frakcióvezető bírálatai során nem egyszer magából kikelve, tényszerű ismeretek híján kiabálva kioktatta a magyar miniszterelnököt jogállamiságból, európaiságból, sőt le is kommunistázta.
Az emberi jogi, alkotmányjogi és egyéb ideológiai csörték számára egyebek között a Velencei Bizottság szállította a szakmai muníciót, hivatkozási alapot – miközben például a magyarokat sújtó, diszkriminatív szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban csak szelíd ajánlásokat fogalmazott meg.
Az ideológiai kritikák mellett folyamatosak voltak a durva gazdasági támadások is: harcoltak a plázastop, a dohánytörvény, a bankadó és a telekomadó ellen, kifogásolták az állami Erzsébet-utalványok bevezetését is, de a kormány ellenállt a kritikáknak. Ezenkívül mindent megtettek, hogy Magyarország továbbra is a túlzottdeficit-eljárás hatálya alatt maradjon, de három év után végül Barrosoék belátták, hogy tévedtek, és végre kikerülhettünk a Magyarország ellen – a szocialista kormányok költekezései miatt – indított eljárás alól.
Valóban, a rengeteg formai kifogás, jogi és emberjogi kritika mögül sokszor kilóg a lóláb: a multinacionális nagyvállalatok vagy az uniós központi hatalom érdekeit védik. A kettős mérce is sokszor egyértelmű, hiszen miközben hangos kórusban ellenzik és elfogadhatatlannak tartják a magyar intézkedéseket, más uniós országok folyamatosan veszik át és valósítják meg őket.
