„A levél igazolja a kormányzat korábbi felvetéseit, hogy számítanunk kell Brüsszel és a piaci szereplők rezsicsökkentést támadó újabb lépésére” – nyilatkozta Giró-Szász András szerdán az MTI-nek. Kijelentette: a magyar kormány felveszi a kesztyűt, hiszen az eddigi rezsicsökkentés megvédését, továbbvitelét, s ezen keresztül a magyar családok érdekeit tartja szem előtt a brüsszeli szempontokkal szemben.
A kormányszóvivő elmondta, a kabinet jövő kedden tárgyalja a brüsszeli levélre adandó szakmai válaszokat, de már előtte ad általános tájékoztatást az Európai Uniónak, amelyben egyértelműsíti, hogy a rezsicsökkentés kiemelten fontos a magyar társadalom számára, s a kormány célja a közműszektor nonprofit jellegűvé alakítása.
Hoppál Péter szerint úgy tűnik, mintha az unió brüsszeli bürokratái és a magyar baloldal is a multik markában vergődnének, és megpróbálnának a rezsicsökkentéssel szemben állást foglalni. „A Fidesz viszont úgy gondolja, hogy a magyar családok megélhetését sértette az a politika, amely 2010 előtt csak a szolgáltatók extraprofitjára volt tekintettel” – idézte a politikus szavait az MTI.
„Jelenleg nem kommentálhatjuk részletesen a magyar helyzetet, a bizottság azonban valamennyi érintett tagállamban közelről vizsgálja az árszabályozás alakulását” – felelte a Magyar Nemzet megkeresésére Marlene Holzner, az energiaügyekben illetékes bizottsági szóvivő. Hozzátette, hogy a bizottság továbbra is ragaszkodni fog a hatósági árszabályozás fokozatos kivezetéséhez. „Az uniós szervezet a piaci alapú kereskedelmi árak létrejöttét szorgalmazza, és ennek részeként szabálysértési eljárásokat indít mindazon államok ellen, amelyek az EU-törvényekkel ellentétes árszabályozást alkalmaznak” – derült ki a szerkesztőségbe elküldött levélből.
Az energiapiacon alkalmazott rendszerhasználati díjakkal szemben emelt kifogást még augusztusban az Európai Bizottság – mondta Fónagy János a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) parlamenti államtitkára az M1 Ma reggel című műsorában szerdán. Közlése szerint a brüsszeli testület szakértői a január elsejétől tartó rezsicsökkentés technikai hátterével szemben fogalmaztak meg kérdés formájában kritikát, miszerint a lakosság és a versenyszféra vállalatai nem ugyanannyit fizetnek a rendszerhasználati díjakért.
Akár egy év is eltelik, mire elemzi Brüsszel a kormány válaszait – mondta el korábban Fónagy, hozzátéve: a kabinet számított az újabb brüsszeli kritikákra. Ahogy mindig, ha nagyvállalati érdekeket vagy az uniós központosítást sértő intézkedéseket hoz.
Az unió korábban a gazdasági kritikák mellett főleg ideológiai alapokon próbálta kikezdeni a magyar kormányt; a támadások hazánk 2011-es uniós elnökségével kezdtek eldurvulni, a magánnyugdíjpénztárak ügye, az új alaptörvény és a médiatörvény adta meg az első témákat a támadóknak. Daniel Cohn-Bendit zöldpárti EP-képviselő és frakcióvezető bírálatai során nem egyszer magából kikelve, tényszerű ismeretek híján kiabálva kioktatta a magyar miniszterelnököt jogállamiságból, európaiságból, sőt le is kommunistázta.
Az emberi jogi, alkotmányjogi és egyéb ideológiai csörték számára egyebek között a Velencei Bizottság szállította a szakmai muníciót, hivatkozási alapot – miközben például a magyarokat sújtó, diszkriminatív szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban csak szelíd ajánlásokat fogalmazott meg.
Az ideológiai kritikák mellett folyamatosak voltak a durva gazdasági támadások is: harcoltak a plázastop, a dohánytörvény, a bankadó és a telekomadó ellen, kifogásolták az állami Erzsébet-utalványok bevezetését is, de a kormány ellenállt a kritikáknak. Ezenkívül mindent megtettek, hogy Magyarország továbbra is a túlzottdeficit-eljárás hatálya alatt maradjon, de három év után végül Barrosoék belátták, hogy tévedtek, és végre kikerülhettünk a Magyarország ellen – a szocialista kormányok költekezései miatt – indított eljárás alól.
Valóban, a rengeteg formai kifogás, jogi és emberjogi kritika mögül sokszor kilóg a lóláb: a multinacionális nagyvállalatok vagy az uniós központi hatalom érdekeit védik. A kettős mérce is sokszor egyértelmű, hiszen miközben hangos kórusban ellenzik és elfogadhatatlannak tartják a magyar intézkedéseket, más uniós országok folyamatosan veszik át és valósítják meg őket.
A rezsicsökkentés régóta szúrja az unió szemét: a bizottság a magyar konvergenciaprogram és a 2012-es stabilitási program bírálatában aggódott az energiaárak állami szabályozása miatt, és kijelentette, hogy az országos energiaügyi szabályozó hatóságnak nincs joga korlátozni az energiaszolgáltatók extraprofitját. A tanács ajánlotta a kormánynak, hogy engedje szabadjára a piaci árakat, csak a legszegényebbeknek nyújtson valamiféle védelmet, a lakosság többségének ne.
Sajátossá teszi a helyzetet továbbá, hogy az ajánlatok, bírálatok tippadói, esetenként megrendelői sorában is fel-felbukkannak a magyarországi ellenzéki pártok képviselői. Amellett, hogy rendszeresen a magyar kormány ellen agitálnak az Európai Parlamentben, nemrég az is kiderült, hogy nemcsak hogy megszavazták, de egyenesen ők állították össze a hazánkat elmarasztaló Tavares-jelentést is.
Az újabban ismét uniós célkeresztbe kerülő rezsicsökkentés alaposan összezavarta a baloldali ellenzéket. Hiszen legalább szavakban kénytelenek az intézkedés mellé állni, hiszen ők magukat a szegények pártjaiként szokták definiálni. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke 2013 februárjában a Népszavának elmondta, pártja támogatja a rezsicsökkentést és minden olyan intézkedést, ami könnyebbé teszi a megélhetést.
Ugyanakkor az ellenzéki pártok és orgánumaik komoly aknamunkával próbálják aláásni a kormány ez irányú intézkedéseit. Üzeneteik közgazdászi aggodalmaktól (Oszkó Péter: Nem lehet egyszerre rezsit csökkenteni a szolgáltatókat államosítani és a hiányt fenntartani) a szociális demagógiáig (Bajnai Gordon: A rendszer elveszi az emberek kenyerét, és csak morzsákat dob vissza) a nettó vádaskodásig (Mesterházy a Népszavában: A kormány szokás szerint hazudik) terjednek.
Az eredmények kisebbítése és a rálicitálás – például Török Zsolt kevesellte a rezsicsökkentést – mellett népszerű fogás még a „lélegeztetőgépre átszámolás” is; a PM-es Karácsony Gergely a kifli árának növekedésétől óvott a rezsicsökkentés kapcsán. Emellett előkerült a jól ismert kártya is: elbocsátások jöhetnek az energiaszektorban, romolhat az ellátás színvonala, sőt akár ki is vonulhatnak az energiaszolgáltatók. Az ilyen aggodalmak már többször alaptalannak bizonyultak: korábban a bankadó, majd a devizahitelesek megmentése miatt vizionálták a bankrendszer összeomlását; ám a bankszektor stabil, és esze ágában sincs kivonulni.
