Andor László EU-biztos szinte napra pontosan egy hónapja írta Twitterén, hogy a bizottság az eljárás megszüntetését javasolja az uniós pénzügyminiszterek tanácsának. A „csiripelést” megelőzően azonban még történt egy és más, ráadásul nemcsak hazánkban. Kezdjük is messzebbről: igazi hitvita alakult ki az Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy alkotta „Merkozy” szövetség felbomlása óta a kiadáscsökkentést preferáló Németország és a gazdasági élénkítést szorgalmazó Franciaország között. „Egy éve könyörgünk, hogy serkentsük a gazdasági növekedést, amit a kőkemény költségvetési politika elkerülhetetlenül fékez” – ez volt például Pierre Moscovici francia pénzügyminiszter igen sarkos véleménye. Francois Hollande francia és Enrico Letta olasz elnök is arra jutott párizsi tárgyalásán, hogy „nem működik a megszorítások politikája, és munkahelyteremtésre van szükség”. A németeknek ez persze nem tetszett, a José Manuel Barroso vezette Európai Bizottságtól, az Európai Központi Banktól és a tagországok jegybankjaitól várják, hogy kedvező hitelekkel segítsék a gazdaság felpörgetését.
Május végén aztán – az Andor-bejegyzés után néhány órával – kiállt a sajtó képviselői elé Barroso, és öt euróövezeti tagállam esetében javasolta az államháztartási hiány csökkentéséhez rendelkezésre álló idő meghosszabbítását. A Fitch Ratings szerint ezzel a bizottság elismerte, hogy az előző deficitcsökkentési célok „túl ambiciózusak” voltak a recesszió és a növekvő munkanélküliség közepette. A nemzetközi hitelminősítő szerint ugyanakkor a költségvetési szigorító intézkedések ütemének lazítása önmagában nem lesz elégséges a széles bázisú, fenntartható gazdasági növekedés eléréséhez a bankunió megteremtése és a szerkezeti reformok felé tett további lépések nélkül, mivel ezek is szükségesek az eurógazdaságok növekedési és munkahely-teremtési potenciáljának javításához.
A történet magyar olvasata pedig a következőképpen fest: hazánk ellen 2004 óta folyt túlzottdeficit-eljárás, amióta hazánk belépett az Európai Unióba. A Gyurcsány- és a Bajnai-kormányok alatt az Európai Bizottság több ajánlást is megfogalmazott a növekvő hiány visszaszorítására. Amikor a magyar gazdaság kedvezőbb adatokat produkált, lazított a gyeplőn az EB, és először 2009-ig, majd 2011-ig adott határidőt a kabinetnek, hogy teljesítse az eljárásból kikerülés feltételeit. Ez a balliberális kormányoknak végül nem jött össze.