2010 után Brüsszel mindvégig arra próbálta rászorítani az Orbán-kabinetet, hogy a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok által alkalmazott receptet folytatva a költségvetési hiány csökkentése során a terheket a lakosságra hárítsa, ne pedig a bankokra és a multinacionális vállalatokra. Mostanra a bizottság is elismerte, hogy 2013-ban három százalék alatt lesz a költségvetési hiány, bár Oli Rehn Figyelőnek adott, friss interjújában azért megjegyezte: „a magyarok eléggé erősen támaszkodtak az ideiglenes egyszeri intézkedésekre, és jobb lenne, ha az állandó lépések felé tolódna el az egyensúly”. Sőt, a gazdasági biztos azt is odaszúrta, hogy „az a tény, hogy nem javasoltunk pénzügyi szankciókat egyetlen tagállammal szemben sem, még nem jelenti azt, hogy nem hozhatjuk meg ezt a lépést, amennyiben a közpénzügyek és szélesebb értelemben a gazdaságpolitika egyértelműen letér a fenntarthatósági pályáról”.
Rehn piszkálódása ellenére azért csak elismeri, hogy tavaly tíz éve nem látott sikert ért el a magyar gazdaságpolitika azzal, hogy csupán 2,1 százalék volt az államháztartás hiánya, amivel a brüsszeli várakozásokra is alaposan rácáfoltunk. Az Orbán-kabinet hivatalba lépésének második évében már jóval a túlzott hiány 3 százalékos referenciaértéke alatti költségvetési egyenleget mutatott fel, köszönhetően egyebek között a Széll Kálmán Tervnek és az Új Széchenyi Tervnek. A kormánynak azt követően kellett meghirdetnie a Széll Kálmán Terv 2.0-t, hogy az EB tavaly februárban úgy döntött: befagyasztanak 143 milliárd forintnyi kohéziós forrást, mert úgy látják, hogy 2013-ban 3 százalék felett lesz majd az államháztartási hiány. A forrást ugyan 2012 júniusában visszakaptuk, de októberben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter 397 milliárd forintos egyenlegjavító programot jelentett be, aminek az egyik célja az volt, hogy az EB megszüntesse a hazánk ellen nyolc éve tartó túlzottdeficit-eljárást.
