Barrosóék már beismerték, hogy tévedtek, most a pénzügyéreken volt a sor

Egy 2004 óta húzódó ügy ért véget végérvényesen pénteken: az Ecofin rábólintott az Európai Bizottság május végi javaslatára, amely azt szorgalmazta, hogy hazánk kerüljön ki a túlzottdeficit-eljárás alól.

Andor László EU-biztos szinte napra pontosan egy hónapja írta Twitterén, hogy a bizottság az eljárás megszüntetését javasolja az uniós pénzügyminiszterek tanácsának. A „csiripelést” megelőzően azonban még történt egy és más, ráadásul nemcsak hazánkban. Kezdjük is messzebbről: igazi hitvita alakult ki az Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy alkotta „Merkozy” szövetség felbomlása óta a kiadáscsökkentést preferáló Németország és a gazdasági élénkítést szorgalmazó Franciaország között. „Egy éve könyörgünk, hogy serkentsük a gazdasági növekedést, amit a kőkemény költségvetési politika elkerülhetetlenül fékez” – ez volt például Pierre Moscovici francia pénzügyminiszter igen sarkos véleménye. Francois Hollande francia és Enrico Letta olasz elnök is arra jutott párizsi tárgyalásán, hogy „nem működik a megszorítások politikája, és munkahelyteremtésre van szükség”. A németeknek ez persze nem tetszett, a José Manuel Barroso vezette Európai Bizottságtól, az Európai Központi Banktól és a tagországok jegybankjaitól várják, hogy kedvező hitelekkel segítsék a gazdaság felpörgetését.

Május végén aztán – az Andor-bejegyzés után néhány órával – kiállt a sajtó képviselői elé Barroso, és öt euróövezeti tagállam esetében javasolta az államháztartási hiány csökkentéséhez rendelkezésre álló idő meghosszabbítását. A Fitch Ratings szerint ezzel a bizottság elismerte, hogy az előző deficitcsökkentési célok „túl ambiciózusak” voltak a recesszió és a növekvő munkanélküliség közepette. A nemzetközi hitelminősítő szerint ugyanakkor a költségvetési szigorító intézkedések ütemének lazítása önmagában nem lesz elégséges a széles bázisú, fenntartható gazdasági növekedés eléréséhez a bankunió megteremtése és a szerkezeti reformok felé tett további lépések nélkül, mivel ezek is szükségesek az eurógazdaságok növekedési és munkahely-teremtési potenciáljának javításához.

A történet magyar olvasata pedig a következőképpen fest: hazánk ellen 2004 óta folyt túlzottdeficit-eljárás, amióta hazánk belépett az Európai Unióba. A Gyurcsány- és a Bajnai-kormányok alatt az Európai Bizottság több ajánlást is megfogalmazott a növekvő hiány visszaszorítására. Amikor a magyar gazdaság kedvezőbb adatokat produkált, lazított a gyeplőn az EB, és először 2009-ig, majd 2011-ig adott határidőt a kabinetnek, hogy teljesítse az eljárásból kikerülés feltételeit. Ez a balliberális kormányoknak végül nem jött össze.

2010 után Brüsszel mindvégig arra próbálta rászorítani az Orbán-kabinetet, hogy a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok által alkalmazott receptet folytatva a költségvetési hiány csökkentése során a terheket a lakosságra hárítsa, ne pedig a bankokra és a multinacionális vállalatokra. Mostanra a bizottság is elismerte, hogy 2013-ban három százalék alatt lesz a költségvetési hiány, bár Oli Rehn Figyelőnek adott, friss interjújában azért megjegyezte: „a magyarok eléggé erősen támaszkodtak az ideiglenes egyszeri intézkedésekre, és jobb lenne, ha az állandó lépések felé tolódna el az egyensúly”. Sőt, a gazdasági biztos azt is odaszúrta, hogy „az a tény, hogy nem javasoltunk pénzügyi szankciókat egyetlen tagállammal szemben sem, még nem jelenti azt, hogy nem hozhatjuk meg ezt a lépést, amennyiben a közpénzügyek és szélesebb értelemben a gazdaságpolitika egyértelműen letér a fenntarthatósági pályáról”.

Rehn piszkálódása ellenére azért csak elismeri, hogy tavaly tíz éve nem látott sikert ért el a magyar gazdaságpolitika azzal, hogy csupán 2,1 százalék volt az államháztartás hiánya, amivel a brüsszeli várakozásokra is alaposan rácáfoltunk. Az Orbán-kabinet hivatalba lépésének második évében már jóval a túlzott hiány 3 százalékos referenciaértéke alatti költségvetési egyenleget mutatott fel, köszönhetően egyebek között a Széll Kálmán Tervnek és az Új Széchenyi Tervnek. A kormánynak azt követően kellett meghirdetnie a Széll Kálmán Terv 2.0-t, hogy az EB tavaly februárban úgy döntött: befagyasztanak 143 milliárd forintnyi kohéziós forrást, mert úgy látják, hogy 2013-ban 3 százalék felett lesz majd az államháztartási hiány. A forrást ugyan 2012 júniusában visszakaptuk, de októberben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter 397 milliárd forintos egyenlegjavító programot jelentett be, aminek az egyik célja az volt, hogy az EB megszüntesse a hazánk ellen nyolc éve tartó túlzottdeficit-eljárást.

Matolcsy utódja, Varga Mihály pedig idén májusban egy maximum háromkörös egyenlegjavító intézkedéscsomagot jelentett be annak érdekében, hogy az Európai Bizottság biztosítva lássa a 3 százalék alatti költségvetési hiány tartását, és kiengedje Magyarországot a túlzottdeficit-eljárás alól. Hétfőn pedig Varga azért jelentett be újabb módosításokat, hogy kijavítsa a korábbi – jórészt szocialista kormányok által felhalmozott – hibákat, és lezárja ezt a több éve elhúzódó ügyet.