– A parlamenti ülésteremben, sőt már a szakbizottság előtt is éles vita zajlott: azonos jog illesse-e meg a házastársakat és az élettársakat? Elhangzott az is, hogy a kormánypártok ideológiai alapon hozták meg döntésüket ebben a kérdésben. Ön elégedett a jelenlegi megoldással?
– A családi viszonyok szabályozásakor a kormánypártok kompromisszuma jutott érvényre. A KDNP javaslata csak részben valósult meg, hiszen az élettársi kapcsolat a maga egészében nem került be a kötelmi rendelkezések közé, mert a kódex végül – a Fidesz indítványára – egyes esetekben elismerte az ilyen kapcsolat családjogi hatásait. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ha az együttélés legalább egy évig tartott és abból gyermek származott, a kapcsolat felbomlásakor az élettársat megilleti a házastársi tartás és a lakáshasználat lehetősége. Ez előrelépés, hiszen a házassági köteléken kívül együtt élő párok eddig kizárólag magánjogi, kötelmi viszonyban álltak, és jogállásuk semmiben sem volt azonos a házastársakéval. Összességében tehát kijelenthető: az állam védi a házasság intézményét és – a diszkrimináció elkerüléséért – elismeri az együttélés más formáit is. Mindez az alaptörvény elveit tükrözi.
– Többen azt kifogásolták, hogy az azonos nemű párokról, a bejegyzett élettársakról egyáltalán nem rendelkezik a polgári törvénykönyv.
– Az új Ptk.-ba azért nem került bele a bejegyzett élettársak kapcsolata, mert erről 2009 óta külön törvény rendelkezik. Ennek a jogszabálynak egyetlen betűjét sem módosította a kormánytöbbség. Meg kell említeni, hogy a külön törvény még azt is tartalmazza: ha a jogszabály házastársat említ, az a bejegyzett élettársra is vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotó voltaképpen egyenlőségjelet tesz a házastársak és a bejegyzett élettársak közé, azzal az eltéréssel, hogy a bejegyzett élettársak nem viselhetik egymás nevét és nem fogadhatnak örökbe gyereket.
Az államtitkárral készült teljes interjút a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatják.
