– Jobb lesz-e az élet attól, hogy március 15-én hatályba lép az új Ptk.?
– A törvénykönyv jelentőségét ma még nehéz megítélni. Azt hiszem azonban, olyan felbecsülhetetlen értékű jogszabályról van szó, amelyet ötvenévente egyszer alkotnak. A legutolsó és mind ez idáig egyetlen írott hazai Ptk. 1959-ben még olyan körülmények közt született, amikor az egyik legfontosabb jog, a tulajdonjog csökevényes formában létezett. A kodifikáció hajdan, jó tíz évvel ezelőtt azzal az igénnyel kezdődött el, hogy a törvénykönyvnek a maga egészében fel kell ölelnie a magánjogi viszonyokat. Ez megvalósult, hiszen az új Ptk. a családjogot és a gazdasági társaságokról szóló legfontosabb rendelkezéseket is tartalmazza. A civil kódex így most Magyarország legterjedelmesebb törvénye, csaknem 1600 szakaszból áll és megközelítőleg tízezer normát foglal magában. A hétköznapok nyelvére lefordítva ez azt jelenti: a polgári törvénykönyv az egyén autonómiájának jogi kifejeződése, a szabadságjogok teljessége. Az új Ptk. ugyanis – sok más törvénnyel ellentétben – megengedi az eltérést saját, fő szabályaitól.
– Egy évvel ezelőtt, amikor az Országgyűlés megszavazta az új kódexet, a nyilvánosság hosszan vizsgálgatta: a törvényhozás milyen pontokon tért el a főként professzorokból álló előkészítő bizottság javaslataitól. Hogyan tekint ön most vissza erre a vitára?
– Az elfogadott törvény összesen hat területen különbözik a professzorok koncepciójától. A parlament a javaslattól eltérően szabályozta az élettársak és a bejegyzett élettársak kapcsolatát, a köteles rész mértékét, a kitagadási okokat, a közszereplők személyiségvédelmét és a gyűlöletbeszéd következményeit. Tudom, ezek lényeges kérdések, ám úgy vélem, ha az Országgyűlés egy jogi kódex tervezetének 99 százalékát elfogadja, eljárása mértéktartónak és tekintélytisztelőnek nevezhető. Ráadásul az teljesen egyértelmű, hogy parlamentáris demokráciában a törvényeket nem jogtudósok, hanem országgyűlési képviselők fogadják el. Keveset szoktunk róla beszélni, de a tényekhez hozzátartozik, hogy a kormánynak az országgyűlési vitákban számos kérdésben meg kellett védenie a professzorok tervezetét. Ez történt például az üvegzsebszabályok kapcsán, a gazdálkodás átláthatóságát ugyanis a közérdekű adatokról szóló külön törvény rendezi. Hivatkozhatnék a cselekvőképesség új passzusaira is – ezentúl nem lehet valakit a cselekvőképességből véglegesen kizárni, hanem a döntés csak ügycsoportokra korlátozódhat, a rendszeres felülvizsgálat pedig kötelező. Idehozhatnám a zálogjogot is, ennek szabályait a közjegyzők élesen támadták, és támadják jelenleg is. Meg kellett emellett védenünk a gazdasági társaságokról szóló könyvet, jó néhányan ugyanis ellenezték a jelenlegi megengedő rendelkezéseket.
– A parlamenti ülésteremben, sőt már a szakbizottság előtt is éles vita zajlott: azonos jog illesse-e meg a házastársakat és az élettársakat? Elhangzott az is, hogy a kormánypártok ideológiai alapon hozták meg döntésüket ebben a kérdésben. Ön elégedett a jelenlegi megoldással?
– A családi viszonyok szabályozásakor a kormánypártok kompromisszuma jutott érvényre. A KDNP javaslata csak részben valósult meg, hiszen az élettársi kapcsolat a maga egészében nem került be a kötelmi rendelkezések közé, mert a kódex végül – a Fidesz indítványára – egyes esetekben elismerte az ilyen kapcsolat családjogi hatásait. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ha az együttélés legalább egy évig tartott és abból gyermek származott, a kapcsolat felbomlásakor az élettársat megilleti a házastársi tartás és a lakáshasználat lehetősége. Ez előrelépés, hiszen a házassági köteléken kívül együtt élő párok eddig kizárólag magánjogi, kötelmi viszonyban álltak, és jogállásuk semmiben sem volt azonos a házastársakéval. Összességében tehát kijelenthető: az állam védi a házasság intézményét és – a diszkrimináció elkerüléséért – elismeri az együttélés más formáit is. Mindez az alaptörvény elveit tükrözi.
– Többen azt kifogásolták, hogy az azonos nemű párokról, a bejegyzett élettársakról egyáltalán nem rendelkezik a polgári törvénykönyv.
– Az új Ptk.-ba azért nem került bele a bejegyzett élettársak kapcsolata, mert erről 2009 óta külön törvény rendelkezik. Ennek a jogszabálynak egyetlen betűjét sem módosította a kormánytöbbség. Meg kell említeni, hogy a külön törvény még azt is tartalmazza: ha a jogszabály házastársat említ, az a bejegyzett élettársra is vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotó voltaképpen egyenlőségjelet tesz a házastársak és a bejegyzett élettársak közé, azzal az eltéréssel, hogy a bejegyzett élettársak nem viselhetik egymás nevét és nem fogadhatnak örökbe gyereket.
Az államtitkárral készült teljes interjút a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatják.
