Paksi tízmilliók a semmiért?

A felügyelőbizottság már 1999-ben sem találta biztos nyomát Gyurcsányék tanácsainak az atomerőműnél.

Az 1996-ban bejegyzett valódi Nomentana Kft. pedig törvénytelenül használta fel a fantom-Nomentana adószámát, társadalombiztosítási törzsszámát és statisztikai számát is. Gyurcsány másik elévült bűnügye a Szalay utca 4. alatti épület földszinti részének lízingkonstrukciós megvétele volt. A Gyurcsány-féle Altus Rt. 11 millió forintos előtörlesztéssel vásárolhatta meg az ingatlant, ám azt három hónappal később a kancellária egyik gazdasági társasága, a Közlöny- és Lapkiadó Kft., majd 2000-től a belőle kivált Human Jövő 2000 Kht. havi 1,1 millió forintért visszabérelte, sőt több tízmillió forintért fel is újította azt. Az 1995 és 2005 között beszedett bérleti díjakkal Gyurcsány cége visszakapta a vételárat. Az ügyészség az ügyben különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezelés gyanúját állapította meg, ám elévülés miatt már nem gyanúsíthatott meg senkit.

Hasonló lízingkonstrukcióval jutott hozzá a balatonőszödi kormányüdülő egyik villájához is, amelyet az állam éppen annyiért (havi 2,5 millió forintért) bérelt vissza a Gyurcsány-féle Aldo Kft.-től, amennyit az törlesztőrészletként fizetett. A két lízingügylet tető alá hozásában szerepet vállalt Szilvásy György, a kancellária akkori helyettes államtitkára is. Ismert, a kétmilliárdos saját tőkéjű Motimot 1995-ben Gyurcsányék 705 millió forintért vehették meg, amelyből 700 milliót az akkor még Gyurcsány anyósa, Apró Piroska által vezetett állami Magyar Hitelbank adott kölcsön.

Jól járt Józsa cége is - Az MSZP energiapolitikusának, Józsa Istvánnak a cége 6,6 milliárd forintnyi megrendelést kapott a paksi atomerőműtől a korábbi balliberális ciklusok alatt.

Az Agóra Kft. paksi megbízása azért is aggályos, mivel a vizsgálati jelentés szerint a cég egyáltalán nem szerepelt „az 1998-as jóváhagyott szerződéses partnerek jegyzékében”. Az fb betekintett kéthavi jelentésbe is. Ennek kapcsán úgy ítélték meg: ezek a dokumentumok ugyan „önmagukban igényes munkát valószínűsítenek”, ám további kérdéseket vetnek fel. Például azt, hogy ha az Agóra sajtófigyelést is végzett, akkor miért kötött az erőmű további szerződéseket is ugyanerre a célra.

A Magyar Nemzet birtokába került az 1999. február 3-i keltezésű fb-határozat, amely többek között éppen az Agórával kötött tanácsadói megállapodás miatt „különösen elmarasztalhatónak” minősítette az erőmű szerződéskötési gyakorlatát. A lap megszerezte az 1997. október 1-jén kötött tanácsadói szerződést, és annak december 10-i módosítását, amelyekből kiderül: az Agórának az volt a feladata, hogy a paksi atomerőmű „további beruházásainak távlati céljaihoz kapcsolódó közvélemény-formáló tevékenységet” végezzen. A dokumentum egyértelműsíti: „A Megbízó a magyar energiatermelő iparág egyik legnagyobb szereplője, mely arra törekszik, hogy további beruházásokkal növelje energiatermelő kapacitását.” Ezért az a céljuk, hogy a közvéleményben és a döntéshozókban „valósághű kép alakuljon ki az atomenergia előállítását szolgáló berendezések biztonságos működtethetőségéről, illetve az így nyert energia más energiaforrásokhoz mért költségelőnyéről.” A Gyurcsány-cég tehát összességében nyolcvanmillió (havi nyolcmillió) forintért a paksi bővítést népszerűsítette – ma viszont már a legaktívabb ellenzője annak.

Mint arról korábban a köztévé Híradója beszámolt, a paksi atomerőműben egyetlen olyan iratot sem találtak, amely alátámasztaná, hogy az Agóra Kft. bármilyen tanácsot adott volna az erőműnek 1997–98-ban. Gyurcsány az Altus jelenlegi vezérigazgatójához, a saját feleségéhez irányította az újságírót. Dobrev Klára múlt héten hozzájárult, hogy az erőmű kiadja a tanácsadási dokumentumokat, ám azokat nem találták. Korábban kiderült, hogy az MSZP-s Józsa István érdekeltsége több mint 6,5 milliárdért, Medgyessy Péteré a kilencvenes évek elején 9,5 millióért szerződött az erőművel.