Portik nem talált szavakat az ítélethirdetést követően

Portik Tamás tizenegy, a másodrendű vádlott tíz évet kapott, míg a harmadrendű vádlottat felmentették.

A hatóságok Portik Tamást gyanúsítják a Prisztás-gyilkosság mellett a négy halálos áldozatot követelő 1998-as Aranykéz utcai robbantással és Seres Zoltán, illetve testőre 1999-ben Tahitótfaluban történt meggyilkolásával; Portikot 2012 júliusában vették őrizetbe.

Kisbandi a tanúk szerint igazi csaló volt, jelentős összegeket kölcsönzött, 1996-ban nagy lábon élt, majd tartozási spirálba került és menekülnie kellett. Meg sem állt a Karib-tengeri Dominikáig, távozását feltehetően Portik segítette. A bíró megjegyezte, hogy ismeretlen helyen tartózkodik Lakatos testvére is, aki számos ügylethez adta a nevét.

A bíró elmondta, hogy sem Portik, sem Lakatos nevén nem volt ingatlan, és cég is sokkal kevesebb, mint ahányra érdemi befolyásuk volt. A bíró megjegyezte azt is, hogy Portik nem tudott számot adni arról, mivel kereste a kenyerét, és ezt az ismeretségi köréből megidézett tanúk sem tudták elmondani a bíróságon.

A bíróság kirekesztette a bizonyítékok közül annak a Radnai Lászlónak a tanúvallomását, akit a kecskeméti maffiaperben korábban 12 évre ítéltek jogerősen, majd félbeszakították büntetésének végrehajtását, és a Prisztás-gyilkosság ügyében terhelő vallomást tett.

A szóbeli indoklás szerint Radnai vonatkozásában nincs hivatalos tudomása vádalkuról, ám a tanú vallomását „sem megerősíteni, sem megcáfolni” nem kívánja, arra ítéleti tényállást alapítani nem lehet. (Radnai amellett, hogy a gyilkosság megrendelőjeként a váddal egyezően Portikot nevezte meg, elkövetőként viszont az ügyészségtől eltérően nem a másodrendű vádlottat, hanem az Aranykéz utcai robbantás és a Fenyő-gyilkosság ügyében is meggyanúsított szlovák állampolgárságú Jozef Rohácot.)

A bíróság bizonyítottság hiányában mentette fel a harmadrendű vádlottat, mert nincs elég adat arra, hogy annak tudatában hívta Prisztást a tetthelyre, hogy ott meg fogják ölni. Ebben nyomozási hiba is közrejátszhatott, hiszen a harmadrendű vádlott mobiljának cellainformációit nem kérték le 17 évvel ezelőtt.

A bíró enyhítő körülménynek minősítette mindkét vádlott esetében a rendkívüli időmúlást, és hogy kiskorú gyermekről kell gondoskodniuk, súlyosítónak a brutális, kivégzésszerű elkövetést.

Portik az ítélethirdetés után a bírónak azt hangoztatta: nem talál szavakat, tiszta a lelkiismerete, egy ártatlan embert ítéltek el. Mire a másodrendű vádlott közbekiáltott: kettőt!

Az ítélet nem jogerős, miután az ügyész az első- és a másodrendű esetében súlyosításért, a harmadrendűnél bűnösség megállapításáért és büntetés kiszabásáért fellebbezett, az első- és másodrendű védője pedig felmentésért, így a büntetőper a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik majd másodfokon.

A törvényszék meghosszabbította az első- és a másodrendű vádlott előzetes letartóztatását, ugyanakkor megszüntette a harmadrendűét, ő nyomban szabadlábra került. A kényszerintézkedések vonatkozásában az ügyész nem fellebbezett.

A büntetőper mindvégig rendkívüli biztonsági intézkedések mellett zajlott, a Terrorelhárítási Központ tucatnyi maszkos, golyóálló mellénnyel felvonuló, géppisztolyos munkatársa vigyázta a tárgyalóteremben a vádlottakat, és civil ruhás rendőrök felügyelték a bírósági épületnek azt a részét, ahol a tárgyalás zajlott.