A több mint másfél évtizeddel ezelőtti gyilkosságra az ügyészség szerint Portik adott utasítást, ismerőse, F. Ferenc, a harmadrendű vádlott csalta a helyszínre az áldozatot, a tettes pedig, aki fejbe lőtte Prisztást, Portik testőre, H. István másodrendű vádlott volt. A vádlottak az eljárás során tagadták bűnösségüket, az ügyvédek bizonyítottság hiányára hivatkozva felmentést kértek. Az ügy hátterében a vádhatóság szerint kölcsönügyletekkel kapcsolatos elszámolási vita állhatott.
A vádirat szerint Portik Tamás, aki 1994 és 2000 között az – olajügyletekkel kapcsolatba hozott – Energol Rt. igazgatója volt, a cég tevékenysége révén jelentős vagyont szerzett, és nagy befolyásra tett szert az alvilágban. Portik Tamás egy időben a legkeresettebb magyar bűnözők listáját vezette. A hatóságok őt gyanúsítják a Prisztás-gyilkosság mellett a négy halálos áldozatot követelő 1998-as Aranykéz utcai robbantással, valamint Seres Zoltánnak és testőrének a meggyilkolásával.
A törvényszék hétfőn a vádirathoz képest a Prisztás-ügyben részben megváltoztatta a cselekmény minősítését, és az előre kiterveltség mellett nem a nyereségvágyat, hanem az aljas indokot jelölte meg.
A bíró szerint nem annyira az áldozat milliárdos vagyonának, mint inkább pozícióinak megszerzése motiválhatta Portikot.
A bíróság döntő bizonyítéknak találta Portik és a tettesi magatartással vádolt társa bűnössége mellett az egyik védett tanú vallomását, továbbá mobiltelefonok híváslistáit, a cellainformációkat. A bíró megjegyezte, hogy „kísérteties”, mi mindent lehet megtudni valakiről pusztán az általa használt mobiltelefonnal kapcsolatos információk alapján. A bíró a híváslisták és a cellainformációk egybeesését nagy jelentőségű terhelő bizonyítékként értékelte, és többször is hangsúlyozta: ez nem lehet véletlen, ennyi véletlen nincs.
A bíró megjegyezte, hogy az 1996. november 1-jén elkövetett gyilkosság után 11 hónapig folyó, majd eredménytelenül lezárt nyomozásnak súlyos hiányosságai voltak, éppen a mobiltelefonokkal kapcsolatos információk beszerzése terén, és ezek a hiányosságok 16 év után már nem pótolhatók – az az eljárás mégis alapjául szolgálhatott a 2012-ben újrainduló nyomozásnak. A bíróság szerint az ügy egyik legtalányosabb figurája Lakatos András, Kisbandi, akinek a jelenlegi tartózkodási helyét a hatóságok nem ismerik, több nemzetközi körözés van ellene, igaz, egy éve a rendőrök megállították a fővárosban, de továbbengedték.
A hatóságok Portik Tamást gyanúsítják a Prisztás-gyilkosság mellett a négy halálos áldozatot követelő 1998-as Aranykéz utcai robbantással és Seres Zoltán, illetve testőre 1999-ben Tahitótfaluban történt meggyilkolásával; Portikot 2012 júliusában vették őrizetbe.
Kisbandi a tanúk szerint igazi csaló volt, jelentős összegeket kölcsönzött, 1996-ban nagy lábon élt, majd tartozási spirálba került és menekülnie kellett. Meg sem állt a Karib-tengeri Dominikáig, távozását feltehetően Portik segítette. A bíró megjegyezte, hogy ismeretlen helyen tartózkodik Lakatos testvére is, aki számos ügylethez adta a nevét.
A bíró elmondta, hogy sem Portik, sem Lakatos nevén nem volt ingatlan, és cég is sokkal kevesebb, mint ahányra érdemi befolyásuk volt. A bíró megjegyezte azt is, hogy Portik nem tudott számot adni arról, mivel kereste a kenyerét, és ezt az ismeretségi köréből megidézett tanúk sem tudták elmondani a bíróságon.
A bíróság kirekesztette a bizonyítékok közül annak a Radnai Lászlónak a tanúvallomását, akit a kecskeméti maffiaperben korábban 12 évre ítéltek jogerősen, majd félbeszakították büntetésének végrehajtását, és a Prisztás-gyilkosság ügyében terhelő vallomást tett.
A szóbeli indoklás szerint Radnai vonatkozásában nincs hivatalos tudomása vádalkuról, ám a tanú vallomását „sem megerősíteni, sem megcáfolni” nem kívánja, arra ítéleti tényállást alapítani nem lehet. (Radnai amellett, hogy a gyilkosság megrendelőjeként a váddal egyezően Portikot nevezte meg, elkövetőként viszont az ügyészségtől eltérően nem a másodrendű vádlottat, hanem az Aranykéz utcai robbantás és a Fenyő-gyilkosság ügyében is meggyanúsított szlovák állampolgárságú Jozef Rohácot.)
A bíróság bizonyítottság hiányában mentette fel a harmadrendű vádlottat, mert nincs elég adat arra, hogy annak tudatában hívta Prisztást a tetthelyre, hogy ott meg fogják ölni. Ebben nyomozási hiba is közrejátszhatott, hiszen a harmadrendű vádlott mobiljának cellainformációit nem kérték le 17 évvel ezelőtt.
A bíró enyhítő körülménynek minősítette mindkét vádlott esetében a rendkívüli időmúlást, és hogy kiskorú gyermekről kell gondoskodniuk, súlyosítónak a brutális, kivégzésszerű elkövetést.
Portik az ítélethirdetés után a bírónak azt hangoztatta: nem talál szavakat, tiszta a lelkiismerete, egy ártatlan embert ítéltek el. Mire a másodrendű vádlott közbekiáltott: kettőt!
Az ítélet nem jogerős, miután az ügyész az első- és a másodrendű esetében súlyosításért, a harmadrendűnél bűnösség megállapításáért és büntetés kiszabásáért fellebbezett, az első- és másodrendű védője pedig felmentésért, így a büntetőper a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik majd másodfokon.
A törvényszék meghosszabbította az első- és a másodrendű vádlott előzetes letartóztatását, ugyanakkor megszüntette a harmadrendűét, ő nyomban szabadlábra került. A kényszerintézkedések vonatkozásában az ügyész nem fellebbezett.
A büntetőper mindvégig rendkívüli biztonsági intézkedések mellett zajlott, a Terrorelhárítási Központ tucatnyi maszkos, golyóálló mellénnyel felvonuló, géppisztolyos munkatársa vigyázta a tárgyalóteremben a vádlottakat, és civil ruhás rendőrök felügyelték a bírósági épületnek azt a részét, ahol a tárgyalás zajlott.
