–Nyolc éve polgármester Szekszárdon, most mégis inkább országgyűlési képviselőként kívánja folytatni a pályáját. Miért?
– Nem volt könnyű döntés, azt kellett mérlegelnem, hol segíthetek többet a szekszárdi vidéken élőknek. Eredeti hivatásom és családi gyökereim azonban segítettek ebben. Mezőgazdász családból származom, Keszthelyen végeztem az Agrártudományi Egyetemen. Az utóbbi években mind több szakmai feladatot kaptam az agrárium kapcsán, én tölthettem be az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának alelnöki tisztét is. A rendszerváltást követő húsz év legnagyobb vesztesei a vidéki települések voltak. Ha megkapom a megerősítést, mezőgazdasági és vidékfejlesztési szakpolitikusként többet tehetek a térség fejlesztéséért. Olyan komplex programokkal, amelyek helyben tartják a fiatalokat, javítják a munka értékét, és élhető vidéket eredményeznek.
– 2006-ban lett polgármester. Ellenzéki városvezetőként nehéz látványos javulást elérni.
– Iszonyú nehéz volt az örökség. A korábbi, MSZP-s városvezetés lényegében kisemmizte Szekszárdot, elherdált szinte minden vagyont. Itt lába kélt még annak is, amit lebetonoztak. Olyan üzlethelyiségeket és lakásokat adtak el, amelyeknek bérleti díjából korábban évi 100 millió forintos bevétele volt az önkormányzatnak. A működő vagyon kiárusításából és az önkormányzati cégek eladásából összesen mintegy 2,5 milliárdos bevétel származott, és ehhez még hozzátettek 1,5 milliárd forintos adósságot is. Ez nem mehetett tovább! Mára visszavásároltuk a korábban privatizált önkormányzati cégeket, racionalizáltuk a működésüket. Ma már a gyermekek étkeztetését is 100 százalékban önkormányzati tulajdonú cég végzi. Mára Szekszárd nagyon erős önkormányzati cégcsoporttal rendelkezik. Az országban egyedüli olyan város vagyunk, amely a Vajdaságban is kommunális vállalatot tart fenn, ami azt jelenti, hogy piacképes a szolgáltatásunk, és hogy igenis lehet jó gazda egy önkormányzat.
– Tény, hogy az utóbbi időszakban Szekszárdon rengeteg fejlesztés történt, amit nem lehet nem észrevenni.
– Elsőként ipari parkot hoztunk létre, lehetőséget adva a vállalkozásoknak, a munkaadóknak a betelepülésre. Jégpályát építettünk, ahol minden szekszárdi gyermeket az iskolai foglalkozás keretében ingyenesen tanítunk meg korcsolyázni. Megteremtettük a gyermekek és a felnőttek számára a kulturált és professzionális sportolási lehetőséget az egységes sportcentrum létrehozásával. Az újonnan épített családbarát strandunk mára a térség vezető fürdőjévé vált. A szekszárdi közműcégek szolgáltatási területét többszörösére növeltük. Megkezdtük a város emblematikus épületeinek felújítását, és rendbe tettük a főteret. Elsőként a Vármegyeházát újítottuk meg, majd Makovecz Imre tervei alapján újjávarázsoltuk a Béla király teret. Megkezdtük a piactér felújítását, ami augusztusban készül el. Megújítottuk a kulturális infrastruktúrát is: a 40 éves művelődési ház alapjain egy egységes kulturális és konferenciaközpontot hoztunk létre, ahol több mint 1000 négyzetméterrel bővült a közösségi tér. Kicsit nevetséges volt, hogy a múlt héten Mesterházy Attila például az általunk felújított Babits Központban szidott bennünket, miközben az ő idejükben csak az adósságok nőttek. Városnál, polgárnál egyaránt. De korszerűsítettük, felújítottuk a Művészetek Házát is. Fontosnak tartottuk a központon kívül eső járdák – utak, vízelvezetők – rendbetételét is, ezen a téren komoly eredményt értünk el az utóbbi időszakban, és a munkát tovább folytatjuk.
– Korábban tervben volt egy nagy volumenű szálloda megépítése is, amit a Szekszárdi borvidék egyre nagyobb hírneve indokolna is.
– Nem tettünk le róla, jelenleg is folyik a partnerkeresés. Örömteli viszont, hogy jelentősen bővült a szekszárdi szálláshelyek száma, mert borászaink panziókat hoztak létre, illetve a meglévőket bővítették. A Fritz Tanyán, illetve a Takler és a Bodri Pincészetnél is nőtt a férőhelyek száma, a Mészáros Borháznál pedig hamarosan elkészül egy 24 szobás szálloda. A turizmus növekedése nekünk is jót tett, mert Szekszárd a fejlesztéseknek köszönhetően mára turisztikai célponttá vált, a Paksi Atomerőmű bővítése pedig további szálláshelyeket kíván. Márpedig a munka a legfontosabb.
– Az utóbbi időben Magyarország egyik legkedveltebb borvidékévé vált Szekszárd, ám sokan hiányolják a borászokat a városközpontból. Ma több tíz kilométert kell utazni egyik pincészettől a másikig.
– Ha a borászok így döntöttek, akkor így van jól. Ők pedig azt gondolták, hogy mindenki ott helyben rendezi a vendégházát, ahol megtermeli a borát. A tények egyelőre igazolják döntésük helyességét, mi pedig tiszteletben tartjuk. Ezért is alakulhatott ki velük a ma élő remek kapcsolat. Mi azzal segítünk, hogy létrehoztuk a szekszárdi borok kereskedőházát, és megvettünk a városközpontban egy 800 négyzetméteres pincét, ahol egy 200 millió forintos fejlesztésnek köszönhetően hamarosan elkészül a Garay Élménypince, amely Magyarországon egyedülálló módon mutatja majd be a borkészítést és a „borértés” alapjait, a szekszárdi borkultúrát. Több mint 30 borász 200-nál több fajta borát kóstolhatjuk majd itt. Így épül egymásra az ő tehetségük és a mi lehetőségünk. Méltányolják is az erőfeszítéseinket.
– Tolna megyében a népességfogyás arányaiban háromszor akkora, mint az országos átlag.
– A megyében sajnos igen. Szekszárdon már jobban állunk. Első lépésként lelassítottuk a kedvezőtlen folyamatot. A tényleges lakosságszám alapján a legkisebb megyeszékhely vagyunk a közel 35 ezer lakossal, mégis 80 ezer fő ellátására alkalmas infrastruktúrát működtetünk, hiszen a város 15 kilométeres körzetében mintegy 45 ezren élnek, akik jelentős része Szekszárdra jár dolgozni, itt veszik igénybe az ellátásokat. Ez így együtt, a város és térsége már kínálja azokat a lehetőségeket, amelyek miatt az emberek itt maradnak, itt akarnak boldogulni, mert mégiscsak ez a hazájuk, itt vannak otthon igazán.
– Az országgyűlési választásokon országosan ismert ellenfelei lesznek. Harangozó Tamás az MSZP második embere, a Fideszből kilépett, ma már LMP-s színekben induló Hadházy Ákos pedig a trafikügy kirobbantásával tett szert ismertségre. Tart tőlük?
– Nem foglalkozom az ellenfelekkel. Két hírhedt figura. Az egyik pályafutása a „Paksolástól” a hamis bajai videóügyig ér, a másiké pedig Arról inkább nem is beszélnék, ismerik őt éppen eléggé. Bízom benne, hogy a polgárok a tettek alapján döntenek, és nem dőlnek be a baloldal hazugságainak.
– Az ellenzék az egész kampányát a trafikügyre húzza fel, ezzel próbálva hiteltelenné tenni önt.
– Azokról beszélünk, akiknek Simon Gábor volt az elnökhelyettesük? Na ne! Nekem sem trafikom, sem hamis útlevelem, sem eltitkolt bankszámlám nincsen, és még a Paksi Atomerőműtől sem húztam le sem egy-, sem nyolcvanmilliót, sem hatmilliárdnál többet. A magyar baloldal – ez most látszik igazán – olyan erkölcsi mélységben van, ahol – Kuncze Gábor szavaival élve – könnyen keszonbetegséget kaphat az ember. Több mint húszezren tettek ajánlást mellettem, illetve a kormány rezsicsökkentő politikájának folytatása mellett, és ez, azt hiszem, csattanós válasz volt a lejárató szándékra. Érdekes, hogy azóta szinte eltűntek a városból a kampányoló baloldali jelöltek. Nyilván észrevették: ez most nem jött be!
