A fedélnélküliek problémájának egyik megoldási eszköze a hajléktalanellátó intézmények férőhelybővítése, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a közvetlen krízishelyzetet elhárítsa, vagyis hideg időben menedéket nyújtson a fedél nélkül élőknek a fagyhalál elől. A fővárosi állandó éjjeli menedékhelyek száma 34 százalékkal, az időszakos férőhelyeké pedig közel 16 százalékkal bővült a jelenlegi kormányzati ciklusban. Az átmeneti szállók bővítése azonban önmagában nem elég. A végleges megoldáshoz a hajléktalanok lakhatási problémájának tartós rendezése és az esetek többségében az érintett életvitelének megváltoztatása szükséges.
A jelenlegi kormányzati ciklusban két, hazai pénzből finanszírozott program is indult annak érdekében, hogy a fedél nélkül élőket munkához és tartós lakhatáshoz juttassa, és ezáltal visszavezesse a társadalomba – tudta meg a Magyar Nemzet az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) Szociális és Családügyi Államtitkárságától. A programok jelentős sikereket hoztak, hiszen az eddig bevont 900 hajléktalanból mintegy félezer embernek tartósan megoldódott a lakhatási gondja, és több százan vannak azok is, akiknek a program lezárása és az erre irányuló támogatás megszűnése után fél évvel is van munkájuk.
Az egyik program, az Új Széchenyi-terv részeként indított Támop 5.3.3. célja az utcán élők számának csökkentése, a közterületen élők társadalmi integrációjának elősegítése. A programban a hajléktalanellátó szervezetek arra törekedtek, hogy visszasegítsék a munkaerőpiacra a fedélnélkülieket. Így később finanszírozni tudják lakhatási költségeiket. A képzetleneket beiskolázták, hogy könnyebben el tudjanak helyezkedni, majd lakhatási, illetve albérleti támogatást kaptak gondjaik megoldásához attól függően, hogy piaci bérletben vagy ismerősnél, rokonnál szerettek volna-e tartósan élni. A már lezárult programrészek Emmi által rendelkezésünkre bocsátott adatai szerint eddig országosan 596 hajléktalan vett részt a programokban. Az érintettek 60 százaléka a programba kerülése előtt hajléktalanszállón lakott, a többiek utcán, illetve néhányan időszakosan szívességi lakáshasználóként, befogadottként éltek. A fedélnélküliek negyven százalékának semmilyen jövedelme nem volt, a többiek több mint kétharmada pedig valamilyen szociális ellátásban részesült, foglalkoztatva sem legálisan, sem más módon nem volt.
Az eredmények magukért beszélnek: a programot a résztvevők 75 százaléka, 447 ember fejezte be sikeresen, ami a hajléktalan bevontak esetében rendkívül magas aránynak számít. Fél évvel később, amikor a résztvevők már semmilyen támogatást nem kaptak, a sikeresen teljesítőknek még mindig 43 százaléka dolgozott, 48 százalékának lakhatása pedig rendezett volt, ami azt jelenti, hogy albérletben, önkormányzati lakásban, családjánál, rokonainál vagy munkásszállón lakott. A rendezett lakhatásúak túlnyomó többsége (73 százalék) ráadásul piaci bérletben élt, amit már maga tartott fenn. Sokan ugyanabban az albérletben laktak fél év után is, ahová a program segítségével költöztek, vagyis hónapokkal a támogatás megszűnése után is fizetőképesek voltak, és az életmódjukat sem sérelmezték.
A teljes cikket a Magyar Nemzet szerdai számában olvashatja.
