II. János Pál pápának „volt figyelme az egyes emberre és a helyi egyházak gondjaira is. Alkalmam nyílt néhányszor beszélni vele, amikor már nagyon nehezen beszélt. És sokszor előre készülvén azt gondoltam, hogy bizonyos problémákat megemlítek neki. De nem kellett megemlíteni: ő hozta szóba.” II. János Pál pápa első magyarországi látogatása „a rendszerváltozás beteljesedésének a jelképe is volt” – idézte fel Erdő Péter. Felejthetetlennek nevezte, hogy a pápa elment Esztergomba, Mindszenty bíboros sírjához, és ott imádkozott, valamint azt, „ahogyan nagy szeretettel találkozott a betegekkel vagy a protestánsokkal”, illetve ahogy az ifjúságnak celebrált szentmisét.
A bíboros rámutatott: II. János Pál pápa első ittjártakor felszólította a püspöki kart arra, hogy tartsanak egyházmegyei zsinatokat, ezeket először 1994-ben Esztergomban, aztán Szegeden, majd országszerte megrendezték. Ő volt az is, aki átalakította az egyházmegyék határait, Magyarországon így lett az Esztergomi Főegyházmegyéből Esztergom–Budapesti Főegyházmegye, három egyházmegyénként egyháztartomány alakult, és két új püspökség is született.
Megjegyezte: a második pápalátogatástól 1996-ban mindenki azt remélte, hogy Pannonhalmán nagy találkozó lesz a moszkvai pátriárkával, amely végül nem valósult meg. Megemlítette: ő a győri szentmisén vett részt, ahol „a Szentatya megint nagyszerűen rögtönzött. Együtt misézett olyan papokkal, akik a legtöbb időt töltötték börtönben a kommunizmus alatt, például Lénárd Ödönnel. Másrészt nagy szél volt, olyannyira, hogy félni kellett, hogy mindent magával ragad. És ő erre mosolyogva azt mondta, érezni lehet, hogy a Szentlélek működik.”
II. János Pál pápa „tisztán megfogalmazza, hogy az egyház útja az ember útja, sőt az egyház útja maga az ember. Ez a súlyos kijelentés azt is jelenti, hogy a Teremtő akaratából családból kifejlődő, családra rendelt, családra hivatott lény az ember” – mondta Erdő Péter.
