A kétrészes – a lap hétfői és keddi számában megjelenő – interjút felvezető szövegben kiemelték, hogy 25 évvel ezelőtt, 1989. június 16-án Orbán Viktor „ütötte ki az első téglát a falból”, az egykori ellenzéki politikus pedig ma Magyarország miniszterelnöke.
Azzal kapcsolatban, hogy 2014 a hidegháború végének 25. évfordulója, a kormányfő azt mondta, hogy 1989 „a fordulat, a szabadság, a forradalom éve volt”, amelyben az emberek megértették, hogy félelem nélkül beszélhetnek és cselekedhetnek. Abban az évben „gondolhattuk és mondhattuk először, amit akartunk, mint minden más normális európai”, és így 1989-ben „vált a »homo sovieticus« ismét normális emberré” – mondta Orbán Viktor.
Arra a kérdésre, hogy tudta-e 25 évvel ezelőtt, hogy az újratemetésen elmondott beszéd lehet élete legfontosabb beszéde, azt mondta, hogy akkor még nem sejtette, de a szertartás azt jelezte Nagy Imre családjának és egész Magyarországnak, hogy „végre az ország kultúrájához illő módon róhatjuk le kegyeletünket a szovjet megszállók elleni 1956-os forradalom jelképes alakja előtt”, aminek révén „a diktatúra évtizedei után visszatért a normális élet”.
A miniszterelnök Nagy Imre újratemetésekor, 1989-ben elmondott beszédét itt érheti el.
Ebben az értelemben az újratemetés „nemcsak a szellem forradalma volt, hanem a szív forradalma is” – mondta a miniszterelnök.
Orbán Viktor nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy volt-e benne félelem, amikor a még az egész keleti blokkot megszállva tartó szovjet csapatok kivonulását követelte a kommunisták által meggyilkolt Nagy Imre koporsójánál. „Végre ki akartam mondani, amit senki sem mert. Nem azért, mert én voltam a legbátrabb. Nem is azért, mert én voltam a legokosabb. Hanem azért, mert én voltam a legfiatalabb. Aki fiatal, az radikálisan gondolkodik. Megveti a tabukat. Egyszerűen az igazságot akartam elmondani” – idézte fel Orbán Viktor, hozzátéve, hogy „a megkönnyebbülés nagyszerű érzése” töltötte el.
Arra a felvetésre, hogy nem lehetett tudni, miként reagál Moszkva, elmondta, hogy ezt valóban nem lehetett látni, de „készen álltunk arra, hogy szabadságunkat szükség esetén az utolsó leheletünkig védelmezzük. Nem volt visszaút számunkra.”