Hogy került a látókörébe a Hoffmann Rózsát váltó új köznevelési államtitkár? Czunyiné Bertalan Judit az elmúlt években soha nem nyilvánult meg oktatáspolitikai kérdésekben, nem vett részt a szakmai vitákban, nem volt tagja a parlamenti oktatási bizottságnak sem, így aztán meglepetést okozott, hogy őt választotta a posztra.
– Volt neki éppen elég dolga kormánymegbízottként. Szerintem jól állna az ország az oktatásügy megítélésében, ha csak azok nyilatkoznának, akik értenek hozzá, akik meg nem, azok csöndben maradnának. Czunyiné Bertalan Judit a harmadik típus: ért hozzá és csöndben maradt. Őt még főiskolai tanár korából ismerem, amikor leendő tanítókat képzett, az oktatásügyhöz tehát ért. A plusztudás pedig, amit hoz, a közigazgatási, szervezetfejlesztési tapasztalata, hisz a kormányhivatalokkal ő szervezte új rendszerbe a korábbi állami szolgáltatásokat. Úgy vélem, a legjobb ember érkezett.
– Többször is beszélt róla miniszter úr, hogy vissza kell venni az iskolarendszer túlzott központosításából. Milyen konkrét lépések jönnek e téren?
– Először is, világosan meg kell határozni a munkáltatói jogokat. A pedagógusok felvétele és elbocsátása jelenleg tankerületi vezetői hatáskör, de bizonyos korlátozott munkáltatói jogokat az igazgatók is gyakorolhatnak. Ahhoz, hogy egy intézményvezető valóban jó főnökként, szakmai vezetőként irányíthassa az iskoláját, meg kell adni neki az ehhez szükséges jogosítványokat. Fontos lenne továbbá az iskolában töltött idő szabadabb kezelése is, emellett szeretnénk az országos központ és a helyi, járási szint közti lépcsőfokot, a megyei szintet erősebb jogosítványokkal ellátni a megalapozott döntések és intézkedések gyorsítása céljából is. Gondolkodunk egyébként azon is, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) szakmai és igazgatási feladatait nem kellene-e kicsit jobban szétválasztani egymástól, és utóbbiakat a kormányhivatalokhoz közelíteni.
– Lát esélyt arra, hogy a tanárok béren kívüli juttatására még az idén legyen pénz?
– A pedagógusok tavaly kapták az első nagyon jelentős, átlagosan 34 százalékos fizetésemelést. Ezt követően eltelt négy hónap, amikor a minimálbér-emelés kapcsán újabb kiegészítés történt, és minden minimálbér-emelésnél a továbbiakban is lesz a törvény alapján. Most ősszel, a következő tanév kezdetén ismét emeljük a fizetésüket. Kijelenthetem tehát, hogy a köznevelésben dolgozók anyagi biztonsága sokkal jobb, mint ezelőtt, és minden évben csak tovább fog javulni. A munkáltató és a munkavállalói érdekképviselet nyilván ennek függvényében is tárgyal.
– Ez tehát nemet jelent.
– Ismétlem, a fentiek függvényében érdemes gondolkodni a kérdésről.
– Beszéljünk az egyetemi, főiskolai kancellári rendszerről! Miért szabtak olyan laza feltételeket, hogy ehhez a poszthoz se gazdasági végzettség, se felsőoktatási vezetői tapasztalat nem kell?
– Mert a kancellár nem gazdasági szakfeladatokat fog végezni, és nem a felsőoktatást fogja vezetni, hanem az intézmény hatékony működtetéséért felel, ami alapvetően menedzser típusú felkészültséget igényel. Gazdasági szempontból úgy képzeljük el az egyetemeket, mint a részvénytársaságokat, ahol van elnök meg vezérigazgató. Előbbi a rektor, utóbbi a kancellár.
– Mi történik akkor, ha nem lesz minden intézménybe pályázó, vagy csak alkalmatlan ember jelentkezik?
– Nem kell minden intézményben egyszerre átállni. Az új rendszer ugyanis mindenhol a kancellár belépésével jön létre, akit a miniszterelnök nevez ki, és a kormányzat embere lesz. Amíg nincs megfelelő ember a posztra, addig az adott intézményben minden megy tovább a régi kerékvágásban, a rektor és a gazdasági főigazgató irányításával.
– Egyetemi berkekben hetek óta emlegetnek egy esetleges húszmilliárdos zárolást, amitől tartanak az intézményvezetők.
– Minden évben keringenek hasonló pletykák, de mivel ez költségvetési kérdés, a gazdasági miniszter dolga, hogy döntést hozzon.
– Tizenhétmilliárd forintot kérne a kormánytól az önállósodással járó fejlesztésekre a Testnevelési Egyetem. Megkapja a pénzt?
– Egész biztos, hogy az intézmény infrastruktúráján javítani kell, de hogy ez időben és pénzben milyen ütemezésben történik majd, az további egyeztetésektől függ. A fejlesztési tervük egyébként tíz évre szól, ezért meg fogjuk vizsgálni, hogyan lehet az igényeket tervezni. A jogos fejlesztéseket természetesen finanszírozni fogjuk, hiszen nem azért választjuk le az intézményt a Semmelweis Egyetemről, mert épp nincs jobb dolgunk, hanem azért, mert szeretnénk, hogy a sportnemzeti státushoz méltó, tudományosan és szakmailag is a lehető legfelkészültebb eszközrendszer álljon rendelkezésre. A Testnevelési Egyetemnek külön figyelem kell, és ezt meg is fogja kapni. Annál is inkább, mert ha a mindennapos testneveléssel így haladunk, hamarosan több ezer plusz testnevelő tanárra lesz szükség, vagyis meg kell újítanunk a testnevelői képzést.
– Sok támadást kapott a családpolitika és a szociális ügyek államtitkári szintű szétválasztása miatt. Az ellenzők szerint ezzel leminősítette szociális ellátásokra szorulókat. Miért volt szükség erre?
– Ha egy államtitkárságból kettőt csinálunk, az dupla figyelmet, dupla energiát, támogatást és szakértelmet jelent a területeknek. Ezért kicsit komikus az a megközelítés, hogy leértékeltük volna azokat, akik külön államtitkárságot kaptak, hisz épp a fordítottja történt. A döntés indoka, hogy a két területen különböző kezelési módra van szükség. Más szemléletet igényel egy olyan család, amelyik rendezett viszonyok között stabil életvitelt folytat, és csak azért kell erősíteni, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen szegénységi kockázatot. És másképp kell fordulni a krízishelyzetbe került vagy odasodródó emberek, családok felé, ott, ahol a családok védelmi vonala már szétesésnek indult. A család és a gyermekvállalás fontos annyira, hogy külön államtitkárságot érdemeljen. Azért is, hogy amikor családról beszélünk, ne csak problémák, hanem a fejlődés, a számos pozitív lehetőség is eszünkbe jusson. És ne felejtsük el azt sem, hogy a két terület ugyanazon miniszter irányítása alatt, ugyanazon minisztérium szervezeti keretei között működik együtt továbbra is.
– A legújabb hírek a családi adókedvezmény további emeléséről szólnak. Mikor kerülhet erre sor, kiket érint, milyen mértékű lesz?
– Alig fél év telt el azóta, hogy a népesedési intézkedéscsomagot elfogadtuk. Ebben kiszélesítettük a gyermekek utáni adókedvezményt, bevezettük a rugalmas gyedet, a gyed extrát. Ezek százmilliárdos összegek, amelyek most a családoknál maradnak. Lássuk előbb, milyen hatása lesz ennek. Bár gyors eredményeket várunk a demográfia terén, de ha el is kezdünk már ma „népesedni”, az mégiscsak minimum kilenc hónap múlva látható leghamarabb. A fiatalok házasságkötési, gyermekvállalási döntéseinek előbbre hozása kulturális kérdés is. Nekik a rendszer stabilitása talán fontosabb, mint a pénz. Ők azt akarják tudni, számíthatnak-e tartósan támogatásra. Mivel a kétgyermekes családok aránya esett vissza a legnagyobb mértékben, megfontolandó, hogy a következő intézkedés őket célozza.
– Szó volt arról, hogy a nyugdíjak számításánál figyelembe veszik azt is, ki hány gyermeket nevelt fel. Megvalósulhat ez az elképzelés?
– Ezt már most is figyelembe veszi a rendszer, hiszen az, hogy a nők 40 éves munkaviszony után nyugdíjba mehetnek, vagy az, hogy a gyermekgondozási segély folyósításának időtartama szolgálati időnek számít, mind ezt a célt szolgálják.
– Az előző kormány ideje alatt kidolgozott demográfiai program több eleme még nem valósult meg. Ilyen például a szocpol visszaállítása. Ezt már elvetették?
– A januári áttörő népesedési intézkedéscsomag rótt annyi terhet a költségvetésre, hogy meg kell nézni, milyen hatással van az adórendszerre, a bevételekre, a foglalkoztatásra, a gyermekvállalásra. Utána érdemes ezen elgondolkodni.
– Sok támadást kapott az előző Orbán-kormány hajléktalanpolitikája. A fanyalgók szerint a jogszabály célja, hogy eltüntesse az utcáról a hajléktalanokat, miközben problémájukat nem oldja meg. A hajléktalanszállók férőhelyeinek száma jelentősen emelkedett, de ez csak tüneti kezelés. Czibere Károly államtitkár szerint nem átmeneti, hanem végleges megoldásra kell törekedni. Önnek mi erről a véleménye?
– Elértük a téli krízisidőszakban, hogy minden hajléktalan ember számára volt hely az átmeneti szállásokon. A férőhelyek száma ma fedezi a szükségleteket. De igaz, hogy az ellátást biztonságosabbá, a szállókat vonzóbbá kell tenni. Ugyanakkor hajléktalanügyben zajlik egy ideológiai küzdelem. A hajléktalan emberek ellátórendszerbe való bejuttatását és benntartását egyfajta korlátozásként aposztrofálják a jogvédők. Egyet azonban ne felejtsünk el! Az elmúlt télen egyetlen hajléktalan sem fagyott meg a fővárosban. Vagyis ha komolyan támadták is a főváros rendeletét a régi beidegződések miatt, az a korábban jótékonynak beállított tehetetlenség helyett életeket mentett!
– Miniszteri meghallgatásán azt mondta, hogy a megváltozott munkaképességűek munkába való visszavezetése és rehabilitációja terén még bőven van tennivaló. Mire gondolt?
– Ezen a téren megdupláztuk a forrásokat, ma a cégek szinte küzdenek, hogy ők alkalmazhassanak megváltozott munkaképességűeket. Ugyanakkor még mindig méltánytalanul hosszú a felülvizsgálatok várakozási ideje. Ezt gyorsítani kell.
– Lehetne gyorsítani az örökbefogadások menetén is? A jogszabály-módosításoknak köszönhetően az örökbe adható gyermekek köre bővült, ám az örökbefogadások száma csak kismértékben emelkedett.
– Noha még nem működik tökéletesen az új rendszer, tény, hogy ma Magyarországon sokkal egyszerűbb, könnyebb és emberségesebb módon lehet gyermeket örökbe fogadni, mint három-négy évvel ezelőtt. Ismertem olyan családot, ahol korábban három évig látogatták leendő gyermeküket, mire végre hazavihették. A hosszas várakozás és adminisztráció embertelen, ugyanakkor nehéz a kérdés, hisz a gyorsaság nem mehet a biztonság rovására. Nem mindegy, hova kerül az örökbe adott gyermek, ezért nagyon alapos előtanulmányokat igényel, hogy kiderüljön, a szülők alkalmasak-e a felnevelésére. A gyorsaság és az alaposság között nem könnyű a jó arányt megtalálni, de jobban kezeljük a dolgot, mint néhány évvel ezelőtt.
– Az egészségügy esetében a mostani ciklus kiemelt feladatai között említette a háziorvosi rendszer megerősítését. Milyen változást tart szükségesnek az alapellátásban?
– Azért gondoljuk, hogy nagyobb figyelmet kell ennek a területnek kapnia, mert célunk, hogy minél kevesebb embernek kelljen kórházba mennie. Ez a megelőzéssel kezdődik, vagyis népegészségügyi programokra, szűrésre, védőoltásokra, felvilágosításra van szükség. A következő állomás pedig az, hogy ha már mindenképp orvoshoz kell menni, akkor a háziorvos – gyakran megfelelő műszerezettség hiányában – ne csak beutalót és receptet írjon. A cél, hogy jobb eszközellátással, a túlterheltség csökkentésével olyan helyzetbe hozzuk a háziorvosokat, hogy több valóságos gyógyító tevékenységet tudjanak végezni. Ezért támogatjuk az orvosi praxisokat.
– Hogyan?
– Egyrészt javítjuk a feltételeket például a diagnózis felállításához szükséges eszközök biztosításával, hogy ne kelljen minden alkalommal továbbküldeni a beteget a kórházba. Másrészt vonzóbbá tesszük az egyébként nagyon elöregedett pályát a fiatalok számára. Az elmúlt években e téren komolyan léptünk előre, hiszen havi nettó 100-200 ezer forintos ösztöndíjakat kínáltunk, de ez még nem elég. A következő lépés a tartósan betöltetlen háziorvosi körzeteket megpályázó orvosok letelepedésének támogatása.
– Többször felvetődött, hogy az orvosok esetében is szükség lenne egy életpályamodellre.
– A célunk, hogy előbb-utóbb minden állami szolgálatban álló embernek legyen életpályája, legyen szó orvosról, szociális munkásról, ápolóról, közigazgatási szakemberről vagy épp a rendvédelemben dolgozókról. Az állam meg akarja becsülni a közszolgákat, ezért a pedagógusok után már a szociális dolgozóknál is elkezdtük az életpálya kidolgozását, és meg kell kapniuk ezt az orvosoknak is.
– Számíthatnak-e a doktorok még ebben a kormányzati ciklusban a megvalósításra is?
– Megfelelő előkészítés után fokozatosan, felmenő rendszerben lehet ezt is bevezetni, akárcsak a pedagógus-életpályát. A mozgástér az ország gazdasági teljesítőképességétől függ, de a növekedés szilárd alapjait már lefektettük az előző ciklusban. Az állami szolgálatot ellátók növekvő megbecsülése az „értünk s nem ellenünk” erős állam fontos jellemzője.
origo.hu
Kényszerleszállást hajtott végre egy repülőgép a köd miatt Budapesten
