Az egészségügy a téma, nagyágyúk is megszólaltak

Életpályamodell, kórháztörvény, prevenciós programok – a magyar egészségügyi rendszer újragondolása került a középpontba.

Az Egészségügy 5 dimenzióban címmel rendezett tanácskozáson – amelyen az ágazat problémáit, előrelépési lehetőségeit, prioritásait tekintették át – Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke megismételte azt a korábban is hangoztatott álláspontját, hogy az egészségügyre nem pénzteremtő területként, hanem mint gazdaságilag is hasznot hozó, nemzetstratégiai ágazatra kellene tekinteniük a döntéshozóknak, ugyanis még mindig alacsonyabb az ágazat GDP-részesedése, mint a visegrádi négyek többi országában. Kiemelte, nincs egyensúly a humánerőforrás területén, rengeteg orvos hiányzik a rendszerből, a külföldre vándorlási kedv nem csökkent az elmúlt években. Beszélt arról is, hogy jelentős megtakarítást lehetne elérni a szűrővizsgálatok hatékonyabbá tételével, valamint mielőbb be kellene vezetni az egészségtan oktatását az iskolákban, hiszen ennek hozadéka csak 10-15 év múlva lenne érzékelhető. A kamarai elnök újra szóba hozta az alapellátás megerősítésének fontosságát, illetve sürgette az orvosi életpályamodell bevezetését.

Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Intézet igazgatóhelyettese előadásában az életpályamodellről és a hozzá kapcsolódó béremelésről úgy foglalt állást, hogy ehhez most nincs meg a kormánynak az anyagi lehetősége, mert „sokba kerül”. Összehasonlításként elmondta, a bevezetett pedagógusi életpályamodell idén 150 milliárd, a teljes program pedig 280 milliárd forint központi költségvetési forrást igényel, ami a GDP egy százaléka.

Az igazgatóhelyettes nem értett egyet Éger Istvánnak az orvosok elvándorlásával kapcsolatos felvetéseivel, szerinte javuló tendencia mutatkozik, ugyanis kevesebben kértek ki külföldi munkavégzéshez szükséges dokumentumokat. Sinkó Eszter számos területet említett, ahol beavatkozásra lenne szükség, ilyen a tulajdonosi viszonyok rendezése, ezenkívül kellene egy úgynevezett kórháztörvény, hiszen mint fogalmazott: képtelenség, hogy a kórházaknak klasszikus költségvetési intézményként kell működniük, gazdálkodniuk. Úgy vélekedett, rontana a jelenlegi helyzeten az is, ha a kormányhivatalokhoz kerülne a kórházak irányítási rendszere.

Sinkó Eszter a további lépések között említette a betegbeutalási rend újragondolását, az évtizedek óta változatlan esetfinanszírozási rendszer felülvizsgálatát, továbbá szerinte egészségügyi központok létrehozásán is érdemes lenne elgondolkodni, ahol az alapellátás szervesen együttműködne a szakellátással. Hozzátette, jó ötlet volt az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ létrehozása, azonban ennek a szervezetnek a hatósági oldalát tovább lehetne erősíteni például az Országos Tisztiorvosi Hivatal vagy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat „becsatornázásával”.

A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Intézet igazgatóhelyettese szerint az elmúlt évek legfontosabb lépése a nemdohányzók védelméről szóló törvény megalkotása volt, és véleménye szerint tovább kell erősíteni a népegészségügy területén tett intézkedéseket. Szintén pozitívumként említette az egységes kórházi közbeszerzés bevezetését.

A konferencián Rácz Jenő, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház-Rendelőintézet főigazgató-főorvosa azt említette meg, hogy az egészségügyet érintve ugyan folyamatos reformok voltak a különböző kormányzati ciklusok alatt, soha nem sikerült megteremteni az egyensúlyt az egyén szuverenitása és az állami szerep között. Sokszor nem vették figyelembe a változások időigényességét, egyfajta „politikai türelmetlenség” volt megfigyelhető – tette hozzá.

Rácz Jenő, aki korábban a Magyar Kórházszövetség elnöki tisztét is betöltötte, úgy vélekedett, hogy sem a reformok nem tudtak forrást bevonni a rendszerbe, sem az ideális működéshez szükséges fedezetet nem tudták előteremteni. Mint mondta, jelenleg 250-500 milliárd forint hiányzik az egészségügyi rendszerből, ami a GDP 1-2 százaléka.