Sinkó Eszter a további lépések között említette a betegbeutalási rend újragondolását, az évtizedek óta változatlan esetfinanszírozási rendszer felülvizsgálatát, továbbá szerinte egészségügyi központok létrehozásán is érdemes lenne elgondolkodni, ahol az alapellátás szervesen együttműködne a szakellátással. Hozzátette, jó ötlet volt az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ létrehozása, azonban ennek a szervezetnek a hatósági oldalát tovább lehetne erősíteni például az Országos Tisztiorvosi Hivatal vagy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat „becsatornázásával”.
A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Intézet igazgatóhelyettese szerint az elmúlt évek legfontosabb lépése a nemdohányzók védelméről szóló törvény megalkotása volt, és véleménye szerint tovább kell erősíteni a népegészségügy területén tett intézkedéseket. Szintén pozitívumként említette az egységes kórházi közbeszerzés bevezetését.
A konferencián Rácz Jenő, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház-Rendelőintézet főigazgató-főorvosa azt említette meg, hogy az egészségügyet érintve ugyan folyamatos reformok voltak a különböző kormányzati ciklusok alatt, soha nem sikerült megteremteni az egyensúlyt az egyén szuverenitása és az állami szerep között. Sokszor nem vették figyelembe a változások időigényességét, egyfajta „politikai türelmetlenség” volt megfigyelhető – tette hozzá.
Rácz Jenő, aki korábban a Magyar Kórházszövetség elnöki tisztét is betöltötte, úgy vélekedett, hogy sem a reformok nem tudtak forrást bevonni a rendszerbe, sem az ideális működéshez szükséges fedezetet nem tudták előteremteni. Mint mondta, jelenleg 250-500 milliárd forint hiányzik az egészségügyi rendszerből, ami a GDP 1-2 százaléka.
