Amerikánál pattog a labda

Érdekünk a nyitott kérdések lezárása a kétoldalú kapcsolatokban – mondta lapunknak Szijjártó Péter.

– Akkor kizárhatjuk, hogy a magyar külpolitikai irányvonal megváltoztatásának kikényszerítése lenne e nyomásgyakorlás egyik fő célja?
– Furcsának találnám, ha az Egyesült Államok bírálná, mondjuk a keleti nyitás politikánkat, miközben például Washington és Peking gazdasági együttműködése irigylésre méltóan szoros. Mi ennek a töredékével is elégedettek lennénk. Azt is világossá tettük, hogy mi nem orosz-, vagy Nyugat-barát, hanem szenvedélyes magyarbarát politikát folytatunk.

– Akkor mitől „sokallt be” a Nyugat, élén az Egyesült Államokkal? Esetleg abból lehet elegük sokaknak, hogy a keleti nyitással párhuzamosan megkeményedett, Nyugat- és EU-ellenessé vált a retorika?
– A tényekből érdemes kiindulni, s akkor látjuk, hogy az Európai Unió egyetlen más országot sem vizsgált annyit, mint minket. Az Európai Bizottsággal végül minden fontos kérdésben meg is állapodtunk. Azzal vádolni minket, hogy nem illeszkedünk az európai jogrendszerbe, s ne lennénk Európa-pártiak, orbitális hazugság. Magyarország transzatlanti és európai elkötelezettségét a tények alapján nem lehet kétségbe vonni, percepciókkal, fantazmagóriákkal pedig nem lehet mit kezdeni.

– Én sem erről, hanem a retorikáról beszéltem. Amikor legutóbb találkoztunk, felvetettem, hogy bizonyos nemzetközi helyzetben a szövetségesi lojalitás jegyében lehetnek akár a nemzeti érdekérvényesítésnek is határai. Nem érzi úgy, hogy most éppen ez a helyzet állt elő?
– Továbbra is fenntartom: ha egy kormány a saját nemzeti érdekeit helyezi előtérbe, azzal annak a szövetségnek az érdekét is szolgálja, amelynek a tagja.

– Hallgatva a szavait, irigylem a nyugodtságát. Sokan tartanak ugyanis attól, hogy Magyarország egyre inkább elszigetelődik. Nem érez ilyen veszélyt?
– Az elmúlt jó két hétben Kanadától Nagy-Britannián és a V4-eken át Kínáig 17 ország külügyminiszterével találkoztam, s ezt a kérdést közülük senki sem vetette fel, ami pedig egyáltalán nem az elszigetelődésről árulkodik.

– Jó önnek, mert külföldi újságírókkal, elemzőkkel találkozva bizony a kérdéseket, felvetéseket hallva furcsa érzései támadhatnak az embernek
– Nézze, tőlem a jelenlegi vitáról tényleg senki sem érdeklődött.

– De azzal ugye, egyetért, hogy ezen a feszült helyzeten minél előbb túl kellene lépni, hiszen még a keleti partnerek szemében is akkor vagyunk igazán értékesek, ha szilárdak a pozícióink a nyugati szövetségi rendszerben? Az ügy nyugvópontra jutása nem érne már meg egy gesztust?
– Higgye el, ebben a történetben a magyar kormánynak és Magyarországnak fűződik a legkomolyabb érdeke a vita lezárásához. Ez azonban nem gesztus, hanem tény kérdése. Vannak magyar magánszemélyek, akikkel szemben az Egyesült Államok korrupciós vádat fogalmazott meg, a kormánnyal szemben pedig az a problémája, hogy nem járt el ezekben az ügyekben. A helyzet azonban az, hogy tájékoztatás hiányában nem tudjuk, milyen ügyekben is kellene eljárnunk. Ha információhoz jutnánk, akkor a magyar hatóságok el tudnák dönteni azt is, hogy a jogállam normái alapján kell-e indítani eljárást, vagy sem. Egy jogállamban nem indítanak eljárást percepciók és általános utalgatások alapján.