Az eseményen Sárközy Miklós, a KRE BTK Történettudományi Intézet ókortörténész-iranistája és Teszler Vendel, az ELTE történészdoktorandusza sorra vették a különféle tévhiteket. Az egyik legmarkánsabb, köztudatban élő közülük nyelvészeti kérdés: az, hogy a magyar nyelv nem finnugor, hanem türk, sőt, sumer eredetű lenne. Annak, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik, nyelvtani alapjai vannak – mondta erre Sárközy –, hiszen a nyelvtan, és nem a szókészlet – amelyben rengeteg a jövevényszó – határozza meg egy nyelv hovatartozását. Ebből a szempontból nincs jelentősége, hogy a magyar nem hasonlít a finnre: az izlandi és a kurd sem hasonlít egymásra, mégis indoeurópai nyelv mindkettő.
Szó esett a magyar–török törzsi rokonságról, amely Törökországban is komoly népszerűségnek örvend; mint mondták, van rengeteg török kapcsolata a magyarságnak, de a közös, hun–török–magyar eredet mítosza csupán a török nemzetépítés része – a magyar tanszékek felállítását maga Kemál Atatürk rendelte el –, és egy, a most tárgyalt magyarhoz hasonló népi dilettáns mozgalomnak az eredménye, amely olyan hajmeresztő ötletekkel is előáll, mint például hogy már Akhilleusz is török volt. Iránban szintén rokonoknak tartanak minket, de mivel az ő nemzetépítésük indoeurópai jellegű volt, ők magukban is, bennünk is az „árja testvérnépet” keresik; egyszerre türkök és árják pedig nyilvánvalóan nem lehetünk.
Említés szintjén előkerült a rendezvényt fémjelező – „pártus Jézus és társai” – mondakör is; Sárközy egyértelműen tudománytalannak, és emiatt ilyen síkon megvitathatatlannak nevezte azt az egyes csoportok körében elterjedt nézetet, mely szerint Jézus nem zsidó, hanem pártus (tehát hun közvetítéssel magyar) származású volt. A magyarok földönkívüli – Szíriusz bolygóról való – származásának ötletét már csupán az elrettentő példa szerepére kárhoztatták. Egyébként felhívták a figyelmet a Tények.hu oldalra, ahol megtalálható az összes hasonló mendemonda, és cáfolatuk a pilisi szívcsakrától Ősbudavár mítoszáig bezárólag.