Alig néhány tucat lampionos ember gyűlt össze a Deák téren az Európában amúgy hagyományos Márton-napi felvonulásra, hogy aztán a vonulás közben a sokaság alaposan felszaporodjon. Mint a Bibliából ismert krisztusi részvételű eseményeknél, IV. századi pannóniai-itáliai tanúságtevője, Szent Márton megjelenésekor is volt lelkes, bámészkodó, közömbös és bosszús ember, de az üzenet megszületett és sokaknak érthető volt: jobbaknak, szolidárisabbaknak, nagylelkűbbeknek kell lennünk – nem csak szavainkkal de tetteinkkel és mindennapi életünk során is. Mindig.
Az MNO videós csapata ezt látta a Traditio Christiana újabb, hagyományteremtő eseményén, amikor a lovas Márton püspököt megformáló férfi a Deák tértől az Egyetem térig lovagolt, mögötte lampionosok, körülötte a város arcai. Őket is megmutatjuk most rövid, exkluzív filmriportunkban!
Alább pedig néhány szó Szent Mártonról – aki a IV. században volt egy végtelenül szerény, „magyar világsztár”. Nem érdemtelenül tiszteli az egyház szentként.
Szent Márton ünnepe nem egyenlő a libapecsenyével. De hogy valójában micsoda, annak megismerésében segít a Traditio Christiana csoport, amely a korábbi felvonulásokhoz hasonlóan (Szent Miklós pesti sétája, Jézus szamárháton a Váci utcában) most „a libapecsenye-zabáló nap” körül próbálnak rendet rakni, illetve politikailag korrektebbül: kiegészíteni a már meglévő ismereteket. Ennek részleteiről is kérdeztük a felvonulás előtt a szervezőt, Kéthelyi Mátyást.
– Márton-nap, liba, legendárium... Miről is szól ez a történet?
– Szent Márton személyére vonatkozóan már életében számos legenda alakult ki, ezek közül az egyik legismertebb éppen püspökké választásával kapcsolatos: a végtelenül szerény Szent Márton ugyanis méltatlannak tartotta magát a püspökségre, ezért állítólag bebújt a libák közé az ólba. Az éberségükről híres ludak azonban hangjukkal nagy zajt csapva elárulták, így már nem menekülhetett Isten és a nép akarta elől. A közhiedelem szerint emiatt kerül Márton-napkor az asztalra a libapecsenye. Ez a legenda. A valóság természetesen jóval prózaibb, valószínűleg kettős eredete van a szokásnak. Egyrészt vallási: a karácsonyt megelőző, korábban böjttel egybekötött, eredetileg negyven napos advent előtt ugyanis – húshagyókeddhez hasonlóan – Szent Márton napján bőséges étkezésre, kiadós pecsenyeevésre került a sor. Az ünnep másik jelentősége pedig évszázadokon keresztül a mezőgazdasági munkák lezárulásával függött össze: az éves cselédszerződések, földbérletek eddig a napig tartottak, ezen a napon szolgáltatták be uruknak a hűbéresek annak éves járandóságát, elsősorban szépen meghizlalt ludakat, hogy tovább már ne pusztítsák gazdájuk télre félrerakott gabonáját.
– Mikor, hogyan és kikkel elevenítitek meg az eseményeket?
– A szent ünnepén, november 11-én délután 5-kor kezdődően egy ökumenikus, keresztény, lampionos menetet szervezünk a belvárosban. Az eseményen maga „Szent Márton” fogja lóháton vezetni az őt követő, gyerekekből és felnőttekből álló lampionos menetet, melyet a Szent István Király Zeneiskola rézfúvószenekara kísér majd. A rendezvényre az ökumenikus alapon szerveződő és politikamentes Traditio Christiana nevű, önkéntesekből álló közösség kezdeményezésére kerül sor. E társaság célja, hogy a magyar és közép-európai keresztény hagyományokat, vallási népszokásokat fölelevenítse, azokat korszerű és fiatalos formában újra ismertté, rokonszenvessé tegye, megőrizze és továbbadja.
– Korábban is voltak már hasonló akcióitok. Melyek voltak ezek, és milyenek voltak a tapasztalatok?
– Az elmúlt időszakban megjelenítettük az igazi magyar Mikulást, vagyis Szent Miklós püspököt. Budapesten virágvasárnapi villámcsődületet szerveztünk Jézus jeruzsálemi bevonulását bemutatva; és szintén hagyománytiszteletből sört szenteltettünk Szent Flórián tiszteletére a belvárosi plébániatemplomban. Tapasztalatunk, hogy az emberek pozitívan fogadják ezeket a kezdeményezéseket: szerethető, színes és ötletes események kint az utcán, melyek hagyományainkról szólnak, és mindannyiunk számára fontos üzenetet hordoznak.
– Mit üzen a mai hétköznapi embereknek Szent Márton példája? Hogyan tudunk ma „mártoniak” lenni?
– Szent Márton az önzetlen segítőkészség mintaképe, római katonaként ugyanis habozás nélkül megosztotta köpönyegét a didergő koldussal. Szükséget szenvedő embertársaink iránti gondoskodása és tettre kész emberszeretete miatt legendás személye mindannyiunk számára például szolgálhat. Erre ösztönöz minket november 11-én ünnepelt emléknapja, erre hívja föl a figyelmet a Szent Márton-menet is: legyünk mi is jótékonyak, segítsünk a rászorulókon!
