Alig néhány tucat lampionos ember gyűlt össze a Deák téren az Európában amúgy hagyományos Márton-napi felvonulásra, hogy aztán a vonulás közben a sokaság alaposan felszaporodjon. Mint a Bibliából ismert krisztusi részvételű eseményeknél, IV. századi pannóniai-itáliai tanúságtevője, Szent Márton megjelenésekor is volt lelkes, bámészkodó, közömbös és bosszús ember, de az üzenet megszületett és sokaknak érthető volt: jobbaknak, szolidárisabbaknak, nagylelkűbbeknek kell lennünk – nem csak szavainkkal de tetteinkkel és mindennapi életünk során is. Mindig.
Az MNO videós csapata ezt látta a Traditio Christiana újabb, hagyományteremtő eseményén, amikor a lovas Márton püspököt megformáló férfi a Deák tértől az Egyetem térig lovagolt, mögötte lampionosok, körülötte a város arcai. Őket is megmutatjuk most rövid, exkluzív filmriportunkban!
Alább pedig néhány szó Szent Mártonról – aki a IV. században volt egy végtelenül szerény, „magyar világsztár”. Nem érdemtelenül tiszteli az egyház szentként.
Szent Márton ünnepe nem egyenlő a libapecsenyével. De hogy valójában micsoda, annak megismerésében segít a Traditio Christiana csoport, amely a korábbi felvonulásokhoz hasonlóan (Szent Miklós pesti sétája, Jézus szamárháton a Váci utcában) most „a libapecsenye-zabáló nap” körül próbálnak rendet rakni, illetve politikailag korrektebbül: kiegészíteni a már meglévő ismereteket. Ennek részleteiről is kérdeztük a felvonulás előtt a szervezőt, Kéthelyi Mátyást.
– Márton-nap, liba, legendárium... Miről is szól ez a történet?
– Szent Márton személyére vonatkozóan már életében számos legenda alakult ki, ezek közül az egyik legismertebb éppen püspökké választásával kapcsolatos: a végtelenül szerény Szent Márton ugyanis méltatlannak tartotta magát a püspökségre, ezért állítólag bebújt a libák közé az ólba. Az éberségükről híres ludak azonban hangjukkal nagy zajt csapva elárulták, így már nem menekülhetett Isten és a nép akarta elől. A közhiedelem szerint emiatt kerül Márton-napkor az asztalra a libapecsenye. Ez a legenda. A valóság természetesen jóval prózaibb, valószínűleg kettős eredete van a szokásnak. Egyrészt vallási: a karácsonyt megelőző, korábban böjttel egybekötött, eredetileg negyven napos advent előtt ugyanis – húshagyókeddhez hasonlóan – Szent Márton napján bőséges étkezésre, kiadós pecsenyeevésre került a sor. Az ünnep másik jelentősége pedig évszázadokon keresztül a mezőgazdasági munkák lezárulásával függött össze: az éves cselédszerződések, földbérletek eddig a napig tartottak, ezen a napon szolgáltatták be uruknak a hűbéresek annak éves járandóságát, elsősorban szépen meghizlalt ludakat, hogy tovább már ne pusztítsák gazdájuk télre félrerakott gabonáját.
