Érvényes és eredményes volt az Alkotmánybíróság új elnökének megválasztása – jelentette be a parlamentben hétfő délután 3 óra előtt néhány perccel Lezsák Sándor ülést levezető házalelnök. A képviselők közül 140-en adták le szavazatukat, ketten érvénytelenül voksoltak, a 138-ból pedig 6-an a „nem” mellé tették az ikszet, tartózkodás nem volt.
Nemmel – mint előre jelezte – az LMP frakciója szavazott, az MSZP és a frakció nélküli DK bojkottálta a szavazást, Lenkovicsot az Együtt sem támogatta rajtuk kívül. A Jobbik képviselői a szavazólapot sem vették fel Lenkovics Barnabás alkotmánybírósági elnökké választása során, mert nem kívánták legitimálni a Fidesz által kialakított alkotmánybírósági rendszert.
Lenkovics Barnabás eskütételét követően nyilatkozott újságíróknak hétfőn az Országházban. Felidézte, hogy 2001-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök javasolta ombudsmannak, ezt megelőzően az oktatásnak és a tudománynak élt. Az alapjogvédelmi, alkotmányvédelmi funkciót megszerette, beletanult, s talán ennek is köszönhető, hogy nyolcadik éve alkotmánybíró – magyarázta, kifejtve: mindez arra kötelezte, hogy vállalja a jelöltséget az elnöki posztra. Kitért arra: örül, hogy sikeres volt a parlamenti szavazás, mert 2006 és 2010 között többször tapasztalta, hogy valaki nem kapta meg a kétharmados támogatást. Az ilyen eljárásokat méltatlannak, megalázónak tartja, és azt mondta, „a politika természetét és jelenlegi helyzetet ismerve” most is számolt ezzel. Lenkovics Barnabás kérdésre kijelentette azt is: személye és az intézmény iránti bizalom jeleként értékelné, ha csökkennének az Alkotmánybíróság működését érintő korlátozások. A szavazást firtató kérdésre sajnálatának adott hangot amiatt, hogy a Jobbik, az MSZP és a DK nem vett részt abban magát.
Lenkovics Barnabás jogász 1950. július 26-án született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rakamazon.
Nyíregyházán a Zrínyi Ilona Gimnázium orosz tagozatán érettségizett 1969-ben. Felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán (ELTE ÁJK) végezte, 1974-ben szerzett diplomát summa cum laude minősítéssel. 1991-ben védte meg kandidátusi disszertációját Tulajdonjogi rendszerváltozás címmel, 1992-ben lett az állam- és jogtudomány kandidátusa.
