Érvényes és eredményes volt az Alkotmánybíróság új elnökének megválasztása – jelentette be a parlamentben hétfő délután 3 óra előtt néhány perccel Lezsák Sándor ülést levezető házalelnök. A képviselők közül 140-en adták le szavazatukat, ketten érvénytelenül voksoltak, a 138-ból pedig 6-an a „nem” mellé tették az ikszet, tartózkodás nem volt.
Nemmel – mint előre jelezte – az LMP frakciója szavazott, az MSZP és a frakció nélküli DK bojkottálta a szavazást, Lenkovicsot az Együtt sem támogatta rajtuk kívül. A Jobbik képviselői a szavazólapot sem vették fel Lenkovics Barnabás alkotmánybírósági elnökké választása során, mert nem kívánták legitimálni a Fidesz által kialakított alkotmánybírósági rendszert.
Lenkovics Barnabás eskütételét követően nyilatkozott újságíróknak hétfőn az Országházban. Felidézte, hogy 2001-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök javasolta ombudsmannak, ezt megelőzően az oktatásnak és a tudománynak élt. Az alapjogvédelmi, alkotmányvédelmi funkciót megszerette, beletanult, s talán ennek is köszönhető, hogy nyolcadik éve alkotmánybíró – magyarázta, kifejtve: mindez arra kötelezte, hogy vállalja a jelöltséget az elnöki posztra. Kitért arra: örül, hogy sikeres volt a parlamenti szavazás, mert 2006 és 2010 között többször tapasztalta, hogy valaki nem kapta meg a kétharmados támogatást. Az ilyen eljárásokat méltatlannak, megalázónak tartja, és azt mondta, „a politika természetét és jelenlegi helyzetet ismerve” most is számolt ezzel. Lenkovics Barnabás kérdésre kijelentette azt is: személye és az intézmény iránti bizalom jeleként értékelné, ha csökkennének az Alkotmánybíróság működését érintő korlátozások. A szavazást firtató kérdésre sajnálatának adott hangot amiatt, hogy a Jobbik, az MSZP és a DK nem vett részt abban magát.
Lenkovics Barnabás jogász 1950. július 26-án született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rakamazon.
Nyíregyházán a Zrínyi Ilona Gimnázium orosz tagozatán érettségizett 1969-ben. Felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán (ELTE ÁJK) végezte, 1974-ben szerzett diplomát summa cum laude minősítéssel. 1991-ben védte meg kandidátusi disszertációját Tulajdonjogi rendszerváltozás címmel, 1992-ben lett az állam- és jogtudomány kandidátusa.
1974-től az ELTE ÁJK polgári jogi tanszékén oktatott 1976-ig gyakornokként, 1982-ig tanársegédként, 1991-ig adjunktusként, 1999-ig egyetemi docensként. 1996-ban nevezték ki tanszékvezető tanárnak az ELTE győri kihelyezett tagozatán, és ott megszervezte a polgári jog oktatását. Az 1998–2001-es időszakban Széchenyi professzori ösztöndíjban részesült. 1999-ben habilitált, és 2000-ben elnyerte az egyetemi tanár címet. Tagja lett a Magyar Tudományos Akadémia állam- és jogtudományi bizottságának.
Kutatási területe a dologi jog, különösen a tulajdonjog. Több egyetemi jegyzet, tudományos publikáció szerzője. 1994-ben Trefort Ágoston-emlékéremmel tüntették ki.
2001. július 1-jétől az állampolgári jogok országgyűlési biztosa volt.
2007. március 19-én az Országgyűlés az Alkotmánybíróság tagjává választotta, e tisztségét 2007. április 21. óta tölti be.
A parlamenti munkáról bővebben ITT olvashat.
