Márton fél köpenye

Ünnepi beszélgetés Veres András szombathelyi püspökkel.

– Hetvenkét óra alatt, statáriális eljárással döntöttek róla a Budapesti Büntető Törvényszéken, hogy kit találnak bűnösnek a Pócspetrin megesett, végzetes baleset ügyében. Királyfalvi (Kremper) Miklóst nyolc nappal a letartóztatása után kivégezték, „felbujtójának”, a falu plébánosának, Asztalos Jánosnak az ítéletét – másodfokon – életfogytiglani börtönbüntetésre mérsékelték. 1956-ban, a forradalom napjaiban szabadult, és hagyta el az országot. Külföldi tanulóévei során Szombathely mai püspökének sikerült vele találkoznia?
– Németországban egy kis településen volt kisegítő lelkész Asztalos János, amikor meglátogattam. Távoli rokonok voltunk, szüleimet ő eskette. Rómába, szerpappá szentelésemre bátorkodtam meghívni, amit ő örömmel el is fogadott. Sajnos a néhány hónappal később Magyarországon rendezett pappá szentelésemre már nem jöhetett el, 1986-ban nem kapott beutazási engedélyt.

– Ember Judit 1982-ben forgatott Pócspetri-filmjét, sajnos, kevesen ismerik. 1990-ig szigorúan dobozolták, később pedig alkalmatlan adásidőben és ritkán vetítették. Pócspetri szülötte ismeri a rendezőnő fő művének tekintett dokumentumfilmet?
– Gimnazistaként a forgatásnál is jelen voltam! A Pócspetrire érkező forgatócsoport ugyanis a falu plébánosának a segítségét kérte, győzze meg az embereket, merjenek megszólalni. Évtizedek múltán többen is tartottak tőle, hogy akár nekik, akár a családjuknak gondjuk lehet abból, ha a kamerák előtt az 1948-ban történteket felidézik.

– Szülőfalujának máig megrendítő történetétől elszakadva, Szombathely püspökét a IV. századi pannon táj tán leghíresebb szülöttéről kérdezem. Szent Mártonról, aki körül, olykor úgy tűnik, több a legenda, mint a hiteles ismeret. Amit senki nem vitat, az a Savariából elinduló fiatalember békevágya s végtelen jósága, legfőképp pedig kardjával félbehasított köpenye, mellyel didergő felebarátját betakarta
– Miután Sulpicius Severus még halála évében, 397-ben rögzítette a tours-i Mártonként is emlegetett szent élettörténetét, nem kétséges, hogy Savariában született. Hogy Szent Márton hegyét, ahová a Szent Benedek rendi szerzetesek monostorát – Pannonhalmát – építették, a savariai születésű szentről nevezték el, azt mutatja, hogy a IV. században élt hitvallót a IX. századra már akkora tisztelet övezte, hogy a helyen, amely az ő nevét viselte, apátság is épülhetett. Az alakját szinte halála pillanatától körülvevő, áhítatos nagyrabecsülés azért is rendkívüli, mert Márton, a tours-i püspök volt az első olyan szent, aki nem vértanúként halt meg. Voltaképpen már életében szentként emlegették, és halála után, rövid időn belül szentté is nyilvánították. Az első keresztény századoknak, de a későbbieknek is az egyik legismertebb szentje a 316 és 397 között élt Márton, és nem is csak itt, Európában, de szerte a világban. Nagy Károly is, miután 795-ben seregeivel döntő vereséget mért az e tájon élő avarokra, majd azok „segédnépeire”, a szlávokra, elzarándokolt ahhoz a kápolnához, amelyet a hagyomány szerint Savaria Európa-szerte tisztelt gyermekének a szülőháza fölé emeltek Mi, magyarok már első szent királyaink korában is a magunkénak érezhettük Tours csodatévő püspökét. Születésének ezerhétszázadik évfordulóját 2016-ban ezért is szeretnénk méltóképpen megünnepelni. Szent Mártonnak számos üzenete van korunk embere számára, nem csak az amiens-i jelenet, a koldussal megosztott köpönyeg története, csak azt emlegetjük a leggyakrabban. Hosszú élete során a testvéri szeretetnek olyan példáit adta, amelyek önző világunknak is mozgatói lehetnének. Szent Márton a Krisztus által meghirdetett testvéri szeretet nevében rendkívül sokat tett annak érdekében, hogy áldozatos lélekkel, a másik ember gondjai iránt is fogékonyan élhessen minden halandó.

– Rumi Rajki István csodálatos szobra az édesanyját megkeresztelő Szent Mártont jeleníti meg; a szülőt felemelő gyermeki szeretetet
– Szent Márton ünnepén több ezren vonulunk a székesegyházból ehhez a Szent Márton kútja fölé állított szoborhoz. Felidézzük a hagyományt, amely szerint Márton 355-ben, szülőföldjére visszatérvén a hívő keresztények közé emelte, azaz megkeresztelte az édesanyját Ahogyan nem is egyszer közvetlen környezetünkben is látjuk, tapasztaljuk, hogy a gyermek vallásos érdeklődése vezeti vissza a szülőket a hithez, a templomi vallásossághoz.

– Kivételes adomány, hogy olyan katolikus egyházfő regnálása idején köszönt ránk Szent Márton 1700. születésnapja, aki, annak ellenére, hogy 1620 év a korkülönbség közöttük, számos kérdésben hasonló nézeteket vall, mint Szent Márton. Páratlan lehetőség, hogy a magyarság, de az egész keresztény világ az egykori Savariában, a mai Szombathelyen, Szent Márton szülőháza felett, Ferenc pápával együtt emlékezzék a pannon szentre.
– Miután ezt a lehetőséget felvetettem a Magyar Katolikus Püspöki Konferencián, ahol felvetésem teljes egyetértésre talált, azt kérték, hogy ismertessem e tervet Magyarország államelnökével és kormányfőjével. A két legmagasabb közjogi méltóság is nyomban a terv támogatásáról biztosított. Ferenc pápa Áder János kezéből személyesen vette át a magyar állam meghívását. Az ezt követő rövid dialógus ismeretében, és, miután államelnökünk erre kifejezetten rá is kérdezett, egyértelművé vált, hogy a szentatya elfogadta a meghívást. Minden reményünk megvan hát arra, hogy Ferenc pápa 2016-ban eljön Magyarországra. Októberben Rómában jártam, és a szerdánkénti általános kihallgatások egyikén alkalmam volt a szentatyával találkozni. Elmondhattam neki, hogy azok nevében beszélek, akik meghívták Szent Márton szülővárosába, és e meghívást szóban is szeretném megerősíteni. Ferenc pápa ezt válaszolta: rendben van, imádkozzanak értem! E válaszban, jól tudom, az igen is, a nem is benne van; más vatikáni fórumokról viszont az az információ érkezett hozzánk, hogy 2015-ben, amikor Ferenc pápa 2016-os programjait szervezik, keresni fognak bennünket. Csak később tudtam meg, hogy Jorge Mario Bergoglio Argentína fővárosában, Buenos Airesben érsekként, hosszú éveken át a Szent Mártonról elnevezett érseki székesegyházban misézett; talán ezért is fogadta el örömmel a meghívásunkat Szent Márton szülővárosába.

– A szombathelyi egyházmegyében már a Szent Márton-év előkészítésén munkálkodnak, nem volna időszerű országosan is meghirdetni Szent Márton esztendejét?
– A kormány is válaszolni kíván e fölvetésre. Nem csak nekünk, Szent Márton szülőhelyén élőknek a feladata Szent Márton erényeinek megismerése, s nem is csupán a hívő emberek kötelessége az elesettek felemelése, a Szent Márton-év jelszavául választott gondolat, a „felemelő szeretet” tettekre váltása

– A magas kort megélt Márton, mint mondta, az első olyan szent, aki nem vértanúként halt meg. A mindössze huszonhat évet élt Brenner János az 1956 utáni kádári „konszolidáció” vértanúja, boldoggá avatása mégis egyre halasztódik
– 2007-ben emlékeztünk vértanúságának ötvenedik évfordulójára, akkor teljes esztendőt szenteltünk a harminckét késszúrással megölt Brenner János vértanú történetének a megismertetésére, és annak a helynek a fölkeresésére, ahol meggyilkolták. Az emlékév után a boldoggá avatási eljárás is lendületet kapott, 2008-ban az egyházmegyei irattár anyagából, a rendőrségi, bírósági jegyzőkönyvekből összeállított, a nyomdából hosszú-hosszú várakozás után nemrégiben kikerült, teljes dokumentációt eljuttathattuk a Szenttéavatási Kongregációba, most már nincs más hátra, mint hogy a kongregáció kiadja a feladatot a bíborosok és a teológusok testületének. Miután Brenner János vértanúhalált halt, nem kell csodákkal hitelesíteni az életszentségét, bízhatunk benne, hogy rövid időn belül boldoggá avatásának időpontjáról is hírt adhatunk.

– Szombathely püspöke szerint 2014 karácsonyán, szentek és vértanúk árnyékában, aggódó, türelmetlen, reményvesztett és reménykedő embertársaink körében mire kellene figyelmeztetnünk?
– Karácsony ünnepe mindig a szeretetre, Jézus Krisztusra figyelmeztet bennünket. Az isteni ajándékra, a megváltó, a felemelő szeretetre, amellyel mi is mindnyájan megajándékozhatjuk egymást. Nincs olyan szegény ember, aki ne tudna valami jót tenni embertársai érdekében. És senki sem olyan gazdag, hogy ne volna szüksége arra a segítségre, amelyet embertársaitól kaphat.