A bombának nem jár le a szavatossága

A magyar tűzszerészek tapasztalata szerint még első világháborús tüzérségi lövedék is képes lett volna a pusztításra.

További probléma, hogy nem lehet Magyarország egész területén felmérni, hol és mekkora mennyiségben található még robbanótest, mert mindez rendkívül sok időt és erőforrást igényelne. Arra nyílik csupán lehetőség, hogy egy meghatározott területről (amely néhány négyzetmétertől akár több ezer hektárig terjedhet) fémkereső műszerekkel megállapítsák, található-e ott robbanótest, ha a tulajdonos vagy az építtető ezt feltételezi. A műszeres átvizsgálás, illetve annak költségei ilyenkor a megrendelőt terhelik.

A második világháború alatt sok, elsősorban amerikai légitámadás érte az országot, az elsőt mégis a szovjetek követték el még 1942. szeptember 4-én éjszaka. Akkor Moszkva melletti repterekről felszálló távolsági bombázók tizenkét bombát dobtak Kispestre, tizenhetet pedig a Városmajorra és a Rózsadombra. A második szovjet támadás 1942. szeptember 9–10. fordulóján érte az országot. Az amerikaiak másfél évvel később, az ország német megszállása után két héttel, 1944. április 3-án bombázták először hazánkat, ekkor 450 bombázó támadta meg Budapest egyes célpontjait. Az áprilisi amerikai bombázás után a háború végéig több mint három tucat légitámadás érte a fővárost, ezekben általában 110 és 450 kilogrammos bombákat használtak, de dobtak le csaknem egytonnásat is. A legintenzívebb támadás 1944. június 2-án érte Magyarországot. A normandiai partraszállás előkészítéseként, a kelet–nyugat irányú vasúti összeköttetés megbénítása érdekében többek között Szolnokot, Szegedet, Debrecent, Miskolcot, Püspökladányt, Nagyváradot és Kolozsvárt bombázták. Budapest ellen pontosan egy hónappal később, július 2-án hajtották végre a legnagyobb erejű légitámadást. Majd hatszáz nehézbombázó halálos terhe zúdult a Nyugati pályaudvar kimeneti vágányhálózatára és környékére, a Hősök terétől a Duna-partig. A háború alatt összesen csaknem tízezer amerikai gép kilencezer-négyszáz bevetésen huszonhatezer tonnánál is több bombát dobott le a mai Magyarország területére. Több nagy páncéloscsata is zajlott Magyarország területén 1944-ben és 1945-ben, amelyek után jócskán maradt hátra éles lőszer az érintett területeken. 1944. október 9-én kezdődött az Alföldön a második világháború egyik legnagyobb páncélosütközete, amely érintette többek között Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok, Karcag és Hajdúszoboszló térségét. Az összecsapás október 20-ig tartott, amelyben német–magyar oldalon több száz, szovjet oldalon körülbelül 750 harckocsit és önjáró löveget vetettek be. Szintén komoly páncélosütközetek voltak 1945 januárjában a Székesfehérvár, Dunaújváros, Esztergom és Tata határolta területen, ahol a németek három hadműveletet is kezdtek a szovjetek által körülzárt főváros felmentésére, eredménytelenül, majd a szovjet csapatok elsöprő erejű támadással vetették vissza a németeket. Két hónappal később, március 6-án indították a németek a Balaton térségében utolsó támadó hadműveletüket, ami tíz nap után szintén elakadt.

Robbanótestek legnagyobb számban azokról a területekről kerülnek elő, ahol a II. világháború során a legsúlyosabb, leghosszabb ideig elhúzódó harcok folytak, vagy ahol stratégiailag fontos létesítmények működtek. Ennek megfelelően a legtöbb bejelentés Budapestről és Pest megyéből, valamint Székesfehérvár környékéről, illetve Fejér megyéből érkezik. Ezenkívül Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Komárom-Esztergom, Somogy és Veszprém megyéből jön az átlagosnál magasabb számú bejelentés, de az ország egész területén kerülhetnek elő robbanótestek.

A délszláv háború idején mind a szerbek, mind a horvátok telepítettek különböző aknákat a magyar határ közelében, jellemzően saját oldalon. Magyarország területére Baranya megyében kismértékben nyúltak át aknamezők, az utolsó ismert mező mentesítése 2013-ban zajlott a horvát határ mentén a két ország szervezeteinek együttműködésével. (A mentesítés során Magyarország területén két akna és három egyéb robbanótest került elő.) Az ország területére a délszláv háború során tévedésből átlőtt tüzérségi és egyéb lövedékek mentesítése a világháborús robbanószerkezetekéhez hasonlóan bejelentés alapján történik. Ilyen robbanótestek Magyarország területén azonban csak rendkívül ritkán kerülnek elő.

Hogy mennyire veszélyesek ezek a szerkezetek, arra bizonyság, hogy az utóbbi három évtizedben robbanásos balesetben összesen kilenc magyar tűzszerész veszítette életét: 1997-ben ketten, 2000-ben egy, 2006-ban pedig négy katona (ketten NATO-miszszió során, Afganisztánban hunytak el).

A lakosságot sem kíméli a pusztítás. Két gyermek életveszélyes, egy súlyos, egy pedig könnyebb sérüléseket szenvedett, amikor idén júniusban egy várpalotai családi ház kertjében felrobbant egy lőszer, amit a fiatalok fémdetektorral találtak az udvaron. Szakértői vélemény szerint egy első világháborús tüzérségi eszköz indítószerkezetének detonátora robbant fel, miután a gyermekek ráütöttek egy bottal. Ebben a várpalotai családban ráadásul nem ez volt az első hasonló baleset. 2001-ben éppen az egyik júniusban megsérült fiú akkor hároméves bátyja és 52 éves nagyapja halt meg, amikor a házuk udvarán felrobbant egy, a lőtérről elhozott tüzérségi lövedék.

Közel négy éve, 2011 tavaszán ugyancsak egy fémdetektoros „kincskereső” veszítette életét Zalaegerszegen, valószínűleg egy robbanóeszközt szerelhetett szét, amikor a végzetes detonáció bekövetkezett. A férfi és fia több száz lőszert, robbanótestet, gyújtószerkezetet halmozott fel pincéjében és házában, amelynek melléképületében robbant fel az egyik szerkezet. A balesetben az elhunyt férfi szintén „kincskereső” fia is megsérült.

Ugyanebben az évben egy 13 éves gyermek járt hatalmas szerencsével: a fiatalember egy éles, második világháborús aknavetőgránátot talált a Hajdú-Bihar megyei Csökmő határában. A gyerek traktoralkatrésznek nézte a veszélyes robbanószerkezetet, zsákba csavarta, majd biciklijén hazavitte. Útközben az akna nem robbant fel, pedig a göröngyös földúton a fiú egyszer el is esett a biciklivel, és az akna kigurult a zsákból.

Ugyanezen a nyáron a Fejér megyei Sárkeresztúr közelében egy földúton földgyalu fordított ki a földből egy feltehetőleg második világháborús robbanószerkezetet, amely felrobbant alatta. Szerencsére sem a munkagép kezelőjének, sem másnak nem esett baja a robbanás következtében.

Tíz évvel ezelőtt egy az M0-s sztráda építéséhez anyagokat szállító bánya üzemeltetői megbíztak egy társaságot a terület mentesítésével. A harcieszköz-kereső kft. három alkalmazottja sérült meg, amikor egy Vecsés és Gyál közötti homokbányában robbant fel egy második világháborús akna. A cég ügyvezetője életveszélyesen, egy kollégája súlyosan, harmadik társuk könnyebben sérült meg.

Baranya megyében a kilencvenes években aknák miatt több, komolyabb sérüléssel járó baleset történt. 1995 nyarán egy tizennyolc éves veszprémi fiú Kislippó térségében a határ túloldalra tévedt, s egy botlódrótos gyalogsági akna sebesítette meg. A fiatalembert a mohácsi kórházba szállították, ahol mindkét lábából szilánkokat távolítottak el. Megsérült egy gombaszedő asszony is, aki valószínűleg szintén áttévedt a magyar–horvát határon, és taposóaknára lépett. Három évvel később egy alsószentmártoni, állapotos fiatalasszony, vélhetőleg a határ magyar oldalán, csigaszedés közben lépett aknára. A szerkezet felrobbant, az asszony egyik lábát amputálni kellett.

A fenti esetek is bizonyítják, hogy rendkívül fontos rögzíteni, mi a teendő, miután robbanószernek látszó tárgyat találunk. A robbanótestek begyűjtése, hatástalanítása és megsemmisítése egy 1999-es kormányrendelet alapján történik. Amelynek értelmében ha valaki robbanótestnek tűnő tárgyat talál, köteles bejelenteni a területileg illetékes rendőrségen vagy polgármesteri hivatalban. A rendőrség vagy önkormányzat ezután meggyőződik a bejelentés valódiságáról, majd az esetet bejelenti a Magyar Honvédség tűzszerészügyeletén. Az ügyelet magánszemélyektől nem fogadhat bejelentést.

Fontos, hogy a bejelentő ne mozdítsa meg a robbanószert, ne szállítsa sehová. A robbanótestet jól látható módon körbe kell keríteni. A tűzszerész járőrök a lehető leggyorsabban kiszállnak a helyszínre, és hatástalanítják a robbanótestet. A sürgős, soron kívüli esetekben, például ha a robbanótestnek vélt tárgyat lakóházban, közterületen, közintézményben, közút, vasút, repülőtér közvetlen közelében találták, 24 órán belül kiérkeznek.

Általánosságban elmondható, hogy azokon a területeken, ahol gyakrabban kerül elő robbanótest, a lakosság már tudja, mi a teendő. Ha valaki nincs vele tisztában, pontosan mit kell ilyenkor tenni, általában valamely hivatalos szervet keresi. Amennyiben az állampolgárok közvetlenül a tűzszerészügyeletet hívják, ott is tájékoztatják a helyes eljárásról. Ha a fellelt robbanótest állapota nem indokolja a helyszíni megsemmisítést, és biztonságosan szállítható, akkor a honvédség központi gyűjtőhelyére szállítják. Ezeket a robbanószerkezeteket rendszeres időközönként megsemmisítik.