A Cozma-gyilkosság forintosítása

A tragikus sorsú sportoló családja és ügyvédje érthetetlen számháborúba kezdett – Kálomista Gábor cáfol.

– Ha ön nem is kíván számháborúzni, itt fekszik az asztalán a Szíven szúrt ország pénzügyi mérlege, amelyből kitűnik, hogy a film valamivel több mint kétmillió forint nyereséget termelt, és ebből az összegből Petre Cozma 1 324 000, a veszprémi kézilabdás utánpótlás pedig kereken egymillió forint támogatásban részesült.
– Így van, a Cozma családnak 5000 eurót utaltunk át. Százmilliókat soha nem ígértünk, nagyon sajnálom, hogy Petre arra az öszszegre sem emlékszik, amelyet dokumentáltan kapott. Teljesen elbizonytalanodtam, még mindig minden pillanatban azt várom, hogy felhívjon, és megpróbálja megmagyarázni, mi ez az egész, de ez eddig nem történt meg. Marian emlékét kegyelettel őrizzük, szobrot emeltünk neki, de nem tudom, mit szeretne még tőlünk Petre. Se a klub, se az állam nem vállalhat teljes anyagi felelősséget a gyilkosok által okozott tragédiáért, nem tudom, de nem is akarom Marian halálát forintokra váltani.

– Megtette ezt Helmeczy doktor, olyannyira, hogy jogerős bírói ítélet formájában 211 millió forintos kártérítést harcolt ki a Cozma család javára. Csakhogy ezt egyrészt az elkövetőkön kellene behajtani, ami esélytelen vállalkozás, másrészt az ügyvéd szerint e 211 millió nagyjából a Marian Cozma által pályafutása végéig még megkereshető pénz harminc százaléka lenne. Azaz a száz százalék 700 millió, még tízévi álomszerződéssel számolva is esztendőnként 70, havonta hatmillió forint, rövidebb és reálisabb időtartamra még több. Önt most mint sportvezetőt kérdezem: ennyit kap egy, még a csúcsra fel sem ért játékos Veszprémben?
– Ugyan, ezek eltúlzott, eltorzított számok. De nehogy bárki azt higgye, hogy irigylem ezt a pénzt, én örülnék a legjobban, ha ehhez hozzájutna és ettől megnyugodna Petre lelke.

– Itt azonban jóval többről van szó, mint akár Petre Cozma, akár az ön lelkéről. A veszprémi tragédia utáni mély és őszinte gyász ugyanis sokkal többet jelentett a magyar–román közeledésben, mint akárhány hivatalos találkozó, konzultáció. Nem tart attól, hogy mindez most semmivé válik? Hogy odaát kapzsi magyarokról, itt pedig pénzéhes, a tragédiát is áruló románokról szól majd a közbeszéd?
– Nekem is furcsa volt átélni, ami 2009-ben történt. Előtte is többször játszottunk Bukarestben, és mindig szinte tapintható gyűlölet vett körül bennünket. Ezért a temetés kapcsán is komoly vita alakult ki arról, mi várhat a játékosainkra azután, hogy egy román sportembert megöltek Magyarországon. Ehhez képest valósággal letaglózott minket az a szeretet, amellyel fogadtak. Azt hittem, eljött a történelmi pillanat, de aztán elmúlt. Mostantól, hogy Petrének új barátai vannak, már nem a mi felelősségünk, mi történik. Helmeczy úr számoljon el a maga lelkiismeretével, azzal, hogy milyen reményekkel kecsegtette a Cozma családot. Hiába igyekszik erről elterelni a figyelmet, Petre egyszer rá fog jönni, hogy mire használták, hogy kibe mart bele. Ezzel az interjúval ebből a történetből én kiszálltam. Úgy látom, Petrének már nincs szüksége rám, hagyom, hadd élje az életét, én is élném az enyémet.

– Csakhogy itt ez a február 8-ra tervezett veszprémi Cozma-emlékmeccs, amelynek bevételét a tervek szerint a játékos családja kapja; szervezőként és személyes érintettként hogyan készül az alkalomra?
– Amikor először eljutott hozzánk a hír, hogy milyen nehéz helyzetbe kerültek Cozmáék, azonnal megszületett a döntés, hogy segítünk. Még nem tudtuk, milyen formában, de mindenképpen jelezni akartuk: barátok maradtunk, soha nem felejtjük el őket. A csapat is az első pillanattól kezdve partner volt, pedig február 7-én, tehát előző este SEHA-liga-mérkőzést játszik Újvidéken, úgyhogy a 8-i időpont még kérdéses. De ezt a problémát már nem én fogom megoldani, mert közöltem a klub elnökségével, hogy a továbbiakban nem kívánok részt venni a szervezésben. Ne rajtam, az én személyes érzelmeimen múljon ennek a mérkőzésnek a sikere. Ahogyan már mondtam, korábban sokat sírtam együtt Petrével. Most is sírok, csak már egyedül.