Hatvankilencezer lakást idényszerűen vagy másodlagos lakásként, általában üdülőként használnak, 26 ezret pedig irodaként, orvosi rendelőként, műhelyként hasznosítanak, de 383 ezer lakás ténylegesen üresen áll – derül ki a KSH lakásviszonyokat elemző kiadványából. A nem lakott lakások száma tíz év alatt több mint 100 ezerrel – közel 30 százalékkal – emelkedett, így 2011-re a teljes lakásállományon belüli arányuk 9,2 százalékról 10,9 százalékra nőtt.
Az üres lakások számának növekedését több tényező is befolyásolta. A falvakban a népesség fogyása, a lakosság elöregedése a fő ok, a hátrányos helyzetű, munkanélküliség sújtotta térségekben pedig jórészt az elvándorlás miatt maradtak elhagyott épületek. Ezzel szemben a nagyvárosokban, illetve az üdülőövezetekben inkább a másodlagos célra, irodaként vagy üdülőként használt lakások száma gyarapodott. Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a nem lakott lakások több mint kilenctizede ténylegesen üresen áll, a három Balaton-parti megyében azonban kiemelkedően magas a lakások idényszerű hasznosítása: Zala megyében 26, Veszprém megyében 27, Somogy megyében 29 százalékukat lakják legalább időlegesen.
A nem lakott lakások aránya az 500 fő alatti településeken a legmagasabb, itt meghaladja a 23 százalékot, de százezer fő feletti népességű nagyvárosokban is átlag feletti, Budapesten pedig 13 százalék az arány. A nem lakott lakások 92 százaléka magántulajdonban van, a fennmaradó 8 százalék az önkormányzatoké vagy más szervezeteké, Budapesten ugyanakkor a magántulajdonban lévők aránya 4 százalékponttal elmarad az országos átlagtól.
A nem lakott ingatlanok kisebbek az átlagos, 78 négyzetméteres lakásméretnél: kétharmaduk egy- vagy kétszobás. A fővárosban az üres lakások közel felét az 50 négyzetméternél kisebbek teszik ki, ezzel szemben a 80 négyzetméter feletti nem lakott lakásokból Budapesten van a legkevesebb.
A nem lakott lakások között több az 50 évnél régebben, illetve az ezredforduló után épült ingatlan, az 1961–2000 között épültek viszont inkább a lakottak közé tartoznak. A 2001 után épült ingatlanok 15 százalékát (63 ezer lakás) nem lakják, ezek egyharmada Budapesten található, további 9 ezer Pest megyében. Közel 40 ezer alapozás nélkül vályogház áll üresen, ezek minőségromlás miatti újrahasznosíthatósága kétséges. Az üres lakások 60 százaléka téglaépületben, 5 százaléka panelházban található. Országosan 9 ezer nem lakott szükséglakást regisztráltak, ezek közel harmadát Budapesten.
Az elmúlt tíz év lakás-korszerűsítései a nem lakott lakások összetételét is érintették: 11 százalékponttal gyarapodott a legmagasabb komfortfokozatba és 5 százalékponttal a komfortos kategóriába sorolt nem lakott lakások aránya, de még így is messze elmarad a lakottak felszereltségétől. Ebben a tekintetben kiemelkedik Budapest, ahol a nem lakott lakások infrastrukturális ellátottsága szinte teljes körű. Ezzel szemben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az üres lakások negyedében nincs vízvezeték. Az ország összes nem lakott lakásának 43 százaléka összkomfortos, 34 százaléka komfortos, 5 százaléka félkomfortos, 17 százaléka komfort nélküli, és 2 százalékot tesznek ki szükség- és egyéb lakások.
Az önkormányzati tulajdonú lakások aránya 2001-re 4 százalék alá csökkent, azóta az önkormányzati lakásépítés szinte teljesen megszűnt, a kistelepüléseken lényegében nincsenek ilyenek. Jelenleg a bérlakásállomány elsősorban régi építésű, alacsonyabb komfortfokozatú, kisebb méretű, rossz állapotú ingatlanokból áll, 50 százalékuk 1946 előtt épült, a lakások közel 80 százaléka 60 négyzetméternél kisebb. A félkomfortos és komfort nélküli lakások aránya a duplája a bérlakások között, mint a nem önkormányzati tulajdonú ingatlanok esetében.
