Be akarják rúgni a kocsmaajtót

Lovas Zoltán, a III/III üzelmeinek egyik leleplezője huszonöt év után szoftdiktatúrát érez az országban. Interjú.

– Nem kellene több konkrétummal, ténnyel előhozakodniuk? A gazdasági mutatók jók, immár mérvadó külföldi intézmények, kormányok részéről is elismeréssel illetik az országot. Legutóbb a devizahitelek forintosításáért kasszírozhatott be a kabinet komoly dicséreteket.
– Nem hiszünk azokban a statisztikákban, amelyek a kormánytól függő helyekről érkeznek. Az Eurostat kimutatta, hogy az utóbbi években drámaian megnőtt a szegénység hazánkban, tehát szociális katasztrófa felé haladunk. Mindezt megfejelik a gátlástalan lopkodással, miközben a Polt Péter-féle baráti ügyészség nem tesz semmit ellene.

– A KSH a szegénység némi csökkenését érzékelte az adatokból. Amúgy a Fidesz-KDNP másodszor kapott kétharmadot az országgyűlési választáson. Erre rájött még két hasonló arányú győzelem az európai parlamenti és az önkormányzati voksolásokon. Azt pedig, hogy demokrácia van nálunk, a Nyugat sem vonja kétségbe.
– Én megkérdőjelezem azt is, hogy tényleg demokrácia van. Álruhás, szoftdiktatúra épült ki. Egyetlen ember szabja meg az irányvonalat a kormányban és a pártban is. Ez már eleve kizárja, hogy valódi jogállamról lehessen beszélni. Van egy fideszes agytröszt által kitalált, Habony-féle valóság, és van a másik, az igazi, ami igen szomorú képet fest. A kettő között áthidalhatatlan a szakadék.

– Ha önök szerint ez a diktatúra, akkor minek nevezné azt a hatalmat, amely 2006 őszén elbánt saját állampolgárainak tömegével? Nemcsak a tüntetőkkel, hanem az ünneplő polgárokkal?
– Hogy jön ez ide?

– Hát csak úgy, hogy a verések politikai felelőse, az akkori MSZP-SZDSZ-es miniszterelnök a jelenlegi baloldal egyik vezető, meghatározó alakja.
– De mi köze a Dekának ahhoz, ami akkor történt?

– Mert most Gyurcsány Ferenc annak a Demokratikus Koalíciónak (DK) az elnöke, amely szinte azonnal csatlakozott önökhöz.
– Több baloldali párt, így a DK is kezdettől részt vesznek a munkánkban. Volt, aki csak megfigyelőként volt jelen, ám jelezte, hogy legközelebb már aktívan is bekapcsolódik a tevékenységünkbe. A DK viszont csak az egyik szereplő, amely 2006-ban még nem is létezett pártként, tehát testületileg nem követhetett el semmit.

– Miből finanszírozzák a Deka működését?
– Nemigen vannak kiadásaink. Ha úgy tetszik, saját magunkat szponzoráljuk. Ha viszont megvalósul az a javaslatom, hogy Deka-közösségeket hozzunk létre országszerte, akkor kétségtelenül megnövekednek az utazásokkal a kiadásaink. Az a tervünk, hogy valamely civil alapítványnál helyet kérünk egy alprojekt erejéig. Egy biztos: minden kiadásunkat, bevételünket és azok forrását is közzétesszük az interneten, tehát teljesen átlátható lesz a működésünk.

– Most volt negyedszázada, hogy a Fekete Doboz merész munkatársaként bejutott a pártállami Belügyminisztériumba, hogy tudósítson a III/III-as iratok megsemmisítéséről, valamint hogy a köztársaság '89. október 23-as kikiáltása után a belső elhárítás serényen dolgozik az akkori ellenzéki pártok ellen. Milyen emlékeket őriz az akkori időkről?
– Véletlenül kerültem bele, miután engem keresett meg Végvári őrnagy. Csak azt tettem, ami egy igazi újságírónak kötelessége. Miután sokan a titkosszolgálatoknál maradtak a pártállami apparátusból, inkább kellemetlenségeim származtak abból az évek során, hogy szerepet játszottam a Dunagate-botrány kirobbantásában, a besúgóhálózat leleplezésében.